Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

52 132. országos ülés 1907 április 5-én, pénteken. ezt, de meg vagyok győződve arról is, hogy saját I nemzetiségünknek ily szupremácziájára a legnagyobb csapás, mely azt érheti.« Ezt mondja Eötvös József a nemzetiségi kérdésről. Felolvashatnám azt, a mit gr. Andrássy Gyula a hatvanas években mondott szintén ezen ügyről. Nagy György: Jóhiszeműek voltak, de tévedtek. Elnök : Nagy György képviselő urat kérem, nejzavarja a szónokot. Goldis László: Felolvashatnám azt, a mit 1861-ben gr. Andrássy a kiegyezés felől mondott és a miben azt iparkodott bebizonyítani, hogy nagyon rosszul fogják fel a helyzetet azok az osztrák államférfiak, a kik a Gesammt-Monarchie eszméjén lovagolva, a kapcsolatot Magyarország és Ausztria között mind szorosabbá akarják tenni, mert azt mondják, hogy nem a tényleges viszonyokat a teóriákhoz, hanem a teóriákat kell a tényleges viszonyokhoz alkalmazni. És igy hiába beszélünk, a mint az előadó ur mondotta, egynyelvű országról, hogy Magyarország egynyelvű ország, a mikor a valóság ezt meghazudtolja. Azt mondják, hogy a régi emberek naivak voltak. Vannak azonban ma is ilyen naiv emberek. Felolvashatnám például Mocsáry Lajos egy czikkét, a melyet a Berzeviczy-féle törvényjavaslat alkalmából irt és a melyben igen szépen és erős logikával fejti ki, hogy nagy szerencsétlenség Magyarországra, hogy a vezető politikusok a sovén áramlat által elragadtatva, oda akarják fejleszteni a dolgot, hogy teljesen megbolygassák az egyetértést Magyarország különböző nyelvű népei között. Egy olyan embertől mégis fogok felolvasni valamit, a ki nagy soviniszta hirében áll, és ez Jancsó Benedek, a kiről tudjuk, hogy erős magyar érzésű ember, sőt a soviniszta áramlatnak is kifejezője. Ez »A dákóromanizmus és a magyar kulturpolitika« czimű művében ezeket irja (olvassa) : »Mentől többet és behatóbban foglalkozom a román nemzetiségi kérdéssel, annál szilárdabb lesz bennem a meggyőződés, hogy a magyar nemzetnek a legtávolabbról sem áll érdekében kisérletet tenni, hogy a románságot nemzetiségétől megfoszsza.« (Felkiáltások : Ezt nem is akarja senki!) »Sőt ellenkezően, egyenes érdekünk, hogy a románok e hazában, mint románok és mint magyar állampolgárok egyformán jól érezzék magukat. . .« (Helyeslés a baloldalon.) — tehát nem mint magyarok, hanem mint románok — (olvassa) : ». . . hogy nemcsak önerejükön, de a magyar állam és nemzet segítségével is erősödjenek nemzetiségben, vagyonban és kultúrában és hogy mindezért a nyújtandó testvéri támogatásért, a mi jól felfogott érdekünk tőlük sem többet sem kevesebbet nem követelni, mint tiszta hazafiságot és őszinte ragaszkodást a magyar államhoz«. (Élénk helyeslés. Zaj.) Teljesen elfogadjuk ezt az álláspontot. (Felkiáltások a baloldalon: Mi is !) A román néppel szemben hazafiatlanságot nem lehet bizonyitani. 1 Ezek csak kiszólások, a melyeket ugy látszik egyenesen azért hoznak fel tisztelt képviselőtársaim, hogy azután ürügyet nyerjenek egy ilyen ellenünk irányuló törvényjavaslatnak a ház elé való terjesztésére. Üres beszéd az, hogy mi veszélyeztetjük a magyarságot és az államot. (Ellenmondások.) Soha a román népnek semmiféle tettével nem lehet azt bizonyitani, mintha a hazának romlására tört volna. (Ellenmondások.) Ez a törvényjavaslat, a mint kimutattam, (Halljuk ! Halljuk !) nem elégiti ki a népnevelés érdekét. E mellett különösen a felekezetek autonómiáját nemcsak csorbítja, hanem egyes esetekben hatályon kivül is helyezi azt; ellenkezik a neveléstudománynak alapprinczipiumaival és — higyjék el nekem, erősen meg vagyok erről győződve — politikailag is nem azt a czélt fogja elérni, a mit önök nyiltan hirdetnek, hogy t. i. a különböző népeknek hazafias érzésben való összeforradását eredményezi, hanem konkolyt fog hinteni közéjük, mert féltékenységet kelt és súrlódásokat idéz elő a felekezeti és az államhatalom között. Mindezekből kifolyólag ezt a törvényjavaslatot — sajnálatomra bár — de nem fogadhatom el és kérem a t. házat, hogy a következő határozati javaslatot méltóztassék elfogadni. (Halljuk! Halljuk ! Olvassa): »Határozati javaslat. A nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanitók járandóságairól szóló törvényjavaslat a napirendről levétetik, s utasittatik a kormány, hogy az egyes egyházak törvényes képviselőinek meghallgatása után egy ujabb törvényjavaslatot terjeszszen be, mely szerint: a nem állami népiskolák tanitóinak illetményei, a mennyiben ezeket az iskolafentartók törvényes mérvben kiszolgáltatni nem képesek, állami hozzájárulással fognak kiegészíttetni, és pedig az egyházak által fentartott iskolák tanitói illetményeinek kiszolgáltathatása czéljából szükséges, az egyházi hatóságok közreműködésével megállapítandó állami hozzájárulás összege a közoktatásügyi költségvetés terhére fog évenként az illető egyházak rendelkezésére bocsáttatni az egyházi autonómiák sérelme nélkül.« (Helyeslés a közéfen.) Elnök : Az idő előrehaladván, a tanácskozást ma nem folytatjuk. Javaslatot kivánok tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk !) Javaslatom a következő. A ház legközelebbi ülését tartsa holnap, szombaton, 1907 április 6-án délelőtt 10 órakor. Ennek napirendje pedig a következő lenne : I. Elnöki előterjesztések és irományok bemutatása. SÉIL Szombati nap lévén, az inditvány- és interpellácziós-könyvek felolvasása. Ezzel kapcsolatosan jelentem a t. háznak, hogy a házszabályok 204. §-a értelmében a miniszterelnök ur bejelentette, hogy a következő interpellácziókra szándékozik felelni, u. m.: