Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-147

1V7. országos ülés 1907 rolva az idegen nyelvek. A VI. fejezetben »Modern nyelvek és irodalmak« czim alatt egynéhány kollégium idegen nyelven van hirdetve, de a felsorolt oláh irodalomra vonatkozó előadásoknál nincsen kitüntetve az, hogy azok oláh nyelven fognak megtartatni. Tovább menve én azt vitatom, — mindig a törvény alapján állva — hogy nincs is ahhoz joguk, hogy az oláh nyelvet és az oláh irodalmat oláh nyelven tanitsák. Magyar nyelven szabad ezt csak előadni. Az oláh tanszék felállításának ténye azt jelenti, hogy a magyar egyetemi polgárok számára — mert hiszen mindnyájan magyarok vagyunk, a kik a haza kötelékébe tartozunk — az oláh irodalom ismertetése és megismerése végett állíttatott fel ez a tanszék. Ha az oláh nemzetiségi képviselők az ellenkező állásponton vannak, én, a ki különben minden ilyenfajta kompromisszum ellensége vagyok, e kérdésben nagyon szívesen egyezségre lépnék velük. Nálunk az összes törvények, az 1868-iki törvény 64., 74., 88. szakaszai, a középiskolákra vonatkozó 1883 : XXX. t.-cz. az összes iskolákban, ugy az elemi iskolákban, mint a felső népiskolákban, jsolgári iskolákban és a középiskolák két fajtájában a magyar nyelvet a kötelező tantárgyak közé veszik fel. Vajha ugy volna, hogy ez azt jelentené, hogy a magyar nyelvet magyarul is kell tanítani. De, fájdalom, nem ugy van. Hiszen épen a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat 20. §-ánál volt igen sokunknak óhaja, hogy kimondjuk, hogy a magyar nyelvet legalább az államilag segélyezett iskolákban csak magyar nyelven tanitsák, de a nemzetiségek viselkedése folytán és főleg mivel ez az intézkedés most még a törvény szövegébe, rendszerébe nem lett volna beilleszthető, a törvény felállított rendszerét sértette volna, e módositvány elmaradt. S marad továbbra is, hogy a nem magyar nyelvű iskolákban a magyar nyelvet idegen nyelveken tanítják. De az államilag segélyezett iskolákban sem vagyunk képesek keresztülvinni, hogy a magyar nyelvet és irodalmat kizárólag magyar nyelven adják elő. Mikor a középiskolai törvényt, az 1883: XXX. t.-cz.-et tárgyalták, e kérdésben nagy vita indult meg a képviselőházban. Az akkori ellenzék lelkes, hazafias magatartása folytán megszületett a törvény 8. § mely kimondotta, hogy a középiskola 7. és 8. osztályában, tehát csak e két felső osztályban, a magyar nyelv és irodalom magyar nyelven adatik elő, de a többi iskolában, a melyek nem magyarajkuak, egyetlen iskola sincs olyan, a melyben a magyar nyelvet és irodalmat kizárólag magyar nyelven adnák elő. Azt hiszem, hogy mikor fájdalommal kell tapasztalnunk azt, hogy édes hazánkban a nemzetiségek, legalább Erdélyben mind nagyobb tért foglalnak el és külön nyelvszigeteket alkotnak, hol épen az április 24-én, szerdán. 461 iskolák képezik a várakat, a honnan a magyarok ellen támadásokat intézhetnek és mikor az ország egyes részeiben az elnémult harangok körül a magyarság szigetei najaról napra kisebbednek, akkor nekünk kötelességünk a magyar szellemi kincsek egyik templomára, a magyar tudományos egyetemre őrködő, féltő szemmel tekinteni és nem szabad engednünk, hogy e templomba az idegen nyelv, s vele az idegen szellem és érzés hatoljon be. (Igaz! Ugy van!) Én tehát, mivel e visszaélés megtörtént és megtörténhetik, mert most is napról-napra oláh nyelven tartanak előadásokat, a melyekből a magyar ifjak egy szót sem értenek, ezt szóvá teszem. Hogy mit tanítanak, annak tartalmát elbírálni nem tudom, előadást nem hallottam, de ha lehetne következtetést vonni a tanulók viselkedéséből a tanárok előadásaira, akkor igen szomorú következtetést vonhatnék az oláh nyelvű egyetemi polgárok viselkedéséből az oláh nyelven tanító tanárok előadásaira. Mert ezek az oláh nyelvű egyetemi jsolgárok voltak azok, a kik a nemzet, a haza ellen oly súlyosan, megbocsáthatatlanul vétkező szörnyetegnek, annak a Vajda Sándor nevű egyénnek . . . Elnök (csenget): A képviselő urat ezért rendreutasítom, mert nem illik és nincs megengedve a házszabályokban, hogy egy képviselőtársunkat bárki is ily jelzésekkel illessen. Nagy György: Én már Vajdát kiközösítettem. Nekem tehát nem képviselőtársam. (Derültség.) . . . mondom, annak a Vajda Sándornak bizalmat, köszönetet akartak nyilvánítani azért, hogy a magyar nemzetet gyáván, alattomosan megsérteni elég vakmerő volt. És a mikor Kmety Károly, az egyetem jogi fakultásának hazafias dékánja maga elé idézte azokat az ifjakat, ezek ha nem is ismerték be, hogy bizalmat szavaztak, de megvallottak, hogy megbeszélés tárgyát képezte ez a dolog, a mi elég fényes világítást vet ezeknek az ifjaknak a lelkére, a kik azzal a gondolattal tudtak foglalkozni, hogy a nemzet ellen vétő ezen egyénnek köszönetet szavazzanak méltó büntetés helyett. (Mozgás.) Nem tudom, hogy ezek ezektől az oláh nyelvi tanároktól vették-e a lelki inspirácziót, nem is állítom, hogy tőlök vették, de mindenesetre szükségesnek tartom azt, hogy a magyar nyelvű egyetemi polgárok tudják ellenőrizni, hogy mi történik az egyetem falain belül, hogy mikor eljönnek az előadásokra, ők is megértsék, a mit a tanár előad, mert joguk van az előadási termekbe belépni s nemcsak meghallgatni, de meg is érteni az előadást. Épen ezért intézem a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a következő interpellácziót (olvassa)." »Interpellácziő a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a vallás-