Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-147

456 Í47. országos ülés 1907 április 2í-én, szerdán. menyből levonhat magának. Az 1905. évi mérleg szerint a vállalatnak ez a 20%-os jutaléka 4,771.470 koronát tett ki. Ebből az összegből az államot illeti 2,600.000 korona, marad az osztálysorsjegyvállalatnak 2,100.000 korona tiszta bevétel. Tehát hogy áll a dolog? A magyar államnak állítólag szüksége van 2,600.000 koronára, hogy a budgetjének szükségleti tételei fedezve legyenek. Azt mondja, hogy ezt az összeget máshonnan pótolni nem lehet; erre az összegre ki kell használni a sorsjáték intézményét. Hát azért, hogy a magyar állam még 2,600.000 koronát bevehessen szerencsejáték intézményből, adnak egy vállalatnak, a mely tulaj donképen egyebet nem tesz, mint az állani számára beszedi ezt az összeget, 2,100.000 koronát. (Zaj.) Soha még állam ennél drágábban nem szedte be jövedelmeit, még akkor sem, mikor II. Endre alatt a magyar állam jövedelmei izmaelitáknak voltak bérbe adva. (Derültség.) Förster Ottó: Egy párnál még maradt is belőle ! (Derültség.) Buza Barna: Számítsuk ki ugyanezen az alapon a társulat jövedelmét. A társulatnak van 3,600.000 K. alaptőkéje és az 1905. évi tiszta jövedelme, kezelési költségeket, tisztviselői fizetéseket stb. is leszámítva 1,449.000 K. Tehát részvények után ugyan csak 24—25°/o-os osztalékot fizet, de az alaptőke után való tiszta jövedelme 45°/o. T. képviselőház! Ha én azt látom, hogy egy iparvállalat Magyarországon az alaptőkéje után 50°/o jövedelmet huz, ha azt látom, hogy egy reális és becsületes iparvállalat 24—25°/o-os osztalékot tud fizetni részvényeseinek, annak őszintén örülök, mert abból a magyar nemzet gazdasági életének fejlődésére vonok következtetést. (Igaz! TJgy van!) De mikor azt látjuk, hogy az ijDarvállalatok vagy jövedelem nélkül, vagy épen deficzittel dolgoznak, mikor azt látjuk, hogy ebben az országban tisztességes produktív vállalat boldogulni alig képes és a mellett olyan vállalatok, a melyek 50°/o-os jövedelmet szednek, monopóliumot élveznek, akkor abból nem lehet egyéb következtetést vonni, mint hogy az az előbbi kormányzat és törvényhozás gonoszul vagy pedig könnyelműen, indokolatlan jövedelmeket adott egyes protekczionistáknak, minthogy az a törvényhozás módot adott egyes társulatoknak és vállalatoknak monopóliumként arra, hogy benyúlhassanak az állampolgárok zsebébe és azokból büntetlenül minél nagyobb összeget vehessenek ki jogtalanul a maguk zsebe számára. Én azt sem tudom elhinni és azt sem tudom igazságosnak elfogadni, hogy erre a kislutrira szükség van az államháztartás egyensúlya szempontjából, mert nem tudom olyan rossznak, züllöttnek látni a magyar állam pénzügyi viszonyait, hogy ennek az államnak szüksége legyen az erkölcstelenség eszközeihez fordulni a czélból, hogy 1300 millió koronás költségvetésébe azt a két millió koronás tételt beállitani képes legyen. Nem hiszem, hogy abból az 1300 millió koronából épen erre a két millió koronára lenne olyan feltétlen szükség, hogy még az erkölcsök megrontásának, még a polgárság romlásba vitelének árán is ki kelljen ezt a két millió koronát még ilyen módon préselni az állampolgároktól. De ha még így állana is a dolog, ha csakugyan rá lenne szorulva a magyar állam nélkülözhetetlenül erre a két millió koronára, még akkor sem tudom belátni, hogy becsületes és tisztességes kormányzat azért, hogy ezt a két millió koronát megkapja, rászabadítson egy nyerészkedő társulatot az állam polgáraira s a két millió helyett megengedje, hogy 4—5 millió koronát szedjen e czimen ki az állampolgárok zsebéből. (Igaz! Ügy van!) Én azt hiszem, t. polgártársaim, vagy t. kéj)viselőház (Derültség) — mindnyájan j:>olgárai vagyunk a hazának, — azt hiszem, hogy közöttünk is vannak sokan, a kik ennek a vállalatnak kizsákmányoló hatását már keservesen érezték. (Derültség.) T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindaz, a mit elmondtam, csak visszataszító, csak gonosz dolog vagy könnyelmű játék az állam jövedelmeivel és az állampolgárok érdekeivel, de még mindezeknek létesítésével, megteremtésével nem lett teljessé a korrupcziónak épülete. A korrupcziő épületének ilyen utón lerakott alapjaira és falaira az akkori pénzügyminiszter ur akkor tette rá a kupolát, akkor tetőzte be ezt az épületet és tette teljessé, mikor azonnal a miniszterségről való lemondása után elfoglalta az általa teremtett vállalat igazgatóságának elnöki állását. (Zaj.) Lehetett még azelőtt szó talán arról, hogy könnyelmű volt, hogy nem tudott jól számítani, nem tudta belátni az a miniszter, hogyan zsarolják ki ez által az állam polgárait s hogy milyen jogosulatlan hasznot ad a nyerészkedő vállalatnak, mondom, mindaddig, a mig Lukács László el nem foglalta a társulatnak elnöki állását, lehetett talán ezeket felhozni mentségére; de mikor ezt az elnöki állást minden lelkiismereti skrupulus nélkül elvállalta, akkor ez által nyilvánvalóvá lett, hogy korrupcziő van ebben a dologban. Markos Gyula: Ügy van, kezdettől fogva! Buza Barna : T. képviselőház! Altruizmusról, önzetlenségről beszéltek és beszélnek ma is igen sokan. A régi költő azt énekelte, hogy: »sic vos non vobis«

v a régi magyar közmondás azt tartja, hogy: »Én ültettem az almaf'át, más szedi le az almáját«, de hát a modern államférfiak, a modern magyar államférfiak nem mennek a római költő után, nem mennek a magyar közmondás szerzője után, hanem ők, ha elültetnek egy almafát és meglocsolják annak az almafának tövét jó illatú korrupczióval, aztán nem engednek oda az almafa alá mást, hanem ők