Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-147

Í47. országos ülés 1907 április 24-en, szerdán. 451 hogy néni hiszem, hogy ez a javaslat szántszándékkal a nemzetiségek ellen irányulna és annak a meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy csak tévedésből történt az, hogy e szakaszban a fegyelmi vétségek köréből ki van véve a nemzetiség elleni vétség. A többségnek a határozata után azonban, a mely határozatot birálni nincsen jogom, a véleményem e törvényjavaslat intencziójáról megváltozott. B határozat után joggal támad fel lelkemben az a gyanú, hogy ez igenis czélzatosan és akarattal a nemzetiségek, még pedig minden nemzetiség ellen való izgatásnak kivan fegyvert adni a különböző tanítók kezébe, mert különben ezt a határozatot a t. ház nem hozhatta volna meg. Ezen megjegyzésem után bátorkodom áttérni a 23. §-ban foglaltakra. A midőn a zárszó jogával éltem, már akkor is kifejtettem, hogy a felekezeti tanítók fegyelmi ügye tekintetében nagy különbség van a közoktatásügyi bizottság által szövegezett javaslat és az igen t. kultuszminiszter urnak eredeti javaslata között. Ha az a változtatás, a melyet a közoktatásügyi bizottság az eredeti törvényjavaslaton tett, némileg talán javít is a helyzeten, másrészt azonban a rendelkezéseket sokkal zavartabbakká és komplikáltabbakká tette, ugy hogy a közoktatásügyi bizottság szövegezése alapján a törvény alkalmazása terén a félreértések egész halmaza fog felmerülhetni. Akkor, minthogy nem terjeszkedhettem ki részletesen ezen állitásom bizonyítására, az igen tisztelt kultuszminiszter ur, legalább a jelekből ítélve, tagadásba vette azt a állításomat, hogy azok a lazaságok tényleg benne vannak a közoktatásügyi bizottság szövegezésében. Azért bátorkodom most a részletekre kiterjeszkedve kimutatni, hogy a közoktatásügyi bizottság tényleg rojjpantul elhamarkodottan és a különböző szövegek egybevetése nélkül alkotta meg a 23. és 24. §-okat. Rám azt a benyomást tette ez, hogy egy bizottsági tag indítványára történt így a dolog és a bizottságnak talán nem volt elég ideje ahhoz, hogy a szövegeket összeegyeztesse és az egyes mondatok következményeit más mondatok következményeivel összevetve, állitsa össze a szöveget, a mely eljárás esetén kitűnt volna, hogy a különböző rendelkezések végkövetkezményei között teljes ellentétek vannak. Az eredeti miniszteri javaslat a fegyelmi ügyekre vonatkozólag a következő szempontok szerint járt el. A fegyelmi ügyeket két nagy csoportra osztja. Az egyik csoportba a közönséges fegyelmi vétségek tartoznak. A javaslat szövege nem igy nevezi ugyan, de hogy könnyebben dolgozhassam a fogalmakkal, azért ezt a csoportot a közönséges fegyelmi ügyek csoportjának nevezem. A második csoportot pedig az államellenes fegyelmi vétségek csoportja képezi. Az eredeti miniszteri javaslat különbséget tesz a községi iskolák tanítóinak fegyelmi ügyei és a hitfelekezeti iskolák fegyelmi ügyei között. A községi iskolák tanítóira vonatkozólag a miniszteri javaslat teljesen érvényben hagyta az 1876: XXVIII. törvóiryczikket és azt mondta, hogy ezután ugy fognak elintéztetni a fegyelmi ügyek, a mint azt az ]876:XXVIII. törvényezikk a közönséges fegyelmi vétségekre vonatkozólag rendeli. Kérdés most, hogyan fognak azok elintéztetni a hitfelekezeti iskoláknál. A miniszteri javaslat szerint a hitfelekezeti iskolákra vonatkozólag a közönséges fegyelmi ügyekben az eljárás a nem segélyezett hitfelekezeti iskolára nézve teljesen az illető felekezeti hatóság jogkörében hagyatik meg továbbra is s az államnak és kormánynak semmiféle befolyása azokra nincsen. Az államellenes cselekedetekre vonatkozólag pedig egyáltalában a felekezeti hatóságnak semmiféle joga nincsen, azok kivétetnek a felekezeti hatóság jogköréből és átutaltatnak a közigazgatási bizottsághoz, hozzávéve azt a feltételt, hogy ha épen a felekezeti hatóság maga akar eljárni, ez megengedtetik neki, de akkor is a miniszter felülbírálja, és ha akarja, azután mégis átutalja a közigazgatási bizottsághoz. Ez volt a miniszteri javaslatnak az eszmemeuete; ezen eszmemenet szerint voltak rendezve a fegyelmi ügyek az eredeti miniszteri javaslatban. Most már jött a közoktatásügyi bizottság és ezen nagyot változtatott. Mindenekelőtt a községi tanítók fegyelmi ügyeit egységesen rendezte, átvette az *1876 : XXVÍII. t.-czikkből mindazt, a mi a tanitók fegyelmijére vonatkozott, és hozzáadta mindazt, a mi az uj törvényben került rendezés alá, és mindezen ügyeket a községi iskolákra vonatkozólag egy szakaszban rendezte, a 22. §-ban. Most azután tovább ment a közoktatásügyi bizottság és rendezni akarta a hitfelekezeti iskolák tanítóinak fegyelmi ügyeit. Ezt két szakaszban teszi. Mily eszméből került ez ki ? Itt is megkülönböztetés történik a közönséges fegyelmi ügyek és az államellenes cselekedetek között. Azt mondja a 23. §. a közönséges fegyelmi ügyekre vonatkozólag, hogy ezek szintén kizárólagosan a felekezetnek a hatáskörébe és jogkörébe utaltatnak. De most jön az államellenes cselekedet. Azt mondja a közoktatásügyi bizottság, hogy az államellenes cselekedetekre vonatkozólag a segélyezett felekezeti iskolákra nézve a miniszter rendeletére köteles az illető felekezet elrendelni a fegyelmi vizsgálatot és teljesen lefolytatni egészen az ő hatáskörében, Ítéletet hoz és ezen Ítéletet felterjeszti a miniszterhez. Ez áll a segélyezett felekezeti iskolákra nézve. A nem segélyezettekre nézve nem mondja ezt ki. Ki akarom mutatni, hogy logikaellenes a közoktatásügyi bizottság szövegezése. Mert épen ellenkezőleg, a segélynélküli felekezeti iskoláknál az államellenes cselekedeteket egyáltalában nem engedi semmiféle esetben a felekezeti ható57*