Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-132

M 132. országos ülés 1907 április 5-én, pénteken. autonómiájára van-e sérelem ebben a törvény­javaslatban, vagy pedig nincsen. Ha van sérelem, akkor az nemcsak az önök egyházára vonatkozik, hanem vonatkozik minden egyes egyházra; már pedig csodálatos dolog, hogy Molnár János t. kép­viselőtársamat kivéve, egész Magyarországon sehol sem hallották azt önök, hogy valamely egyház autonómiájára ez a törvényjavaslat sérelmes volna. Sem egyházi kitüntetéseimmel, sem egyházi hivatalommal dicsekedni nem szoktam, hanem egyet mondhatok,, hogy saját egyházamban, a magyar kálvinista egyházban olyan állást foglalok el, mint önök közül bárki a magáéban és mégsem hallottam soha, hogy az autonómia megsértése szempontjából kifogást tett volna valaki az én egyházamban e törvényjavaslat ellen. És legyenek meggyőződve, hogy ha én tudnám, érezném, hogy ez a törvényjavaslat a kálvinista egyháznak sérelmét rejti magában, most nem szólalnék fel ezen törvényjavaslat mellett. (Helyeslés.) Mielőtt beszédemet bevégezném, még egy megjegyzésem van t. képviselőtársaimnak ezen törvén}'] avaslattal szemben elfoglalt álláspont­jukra. Az állami tanitók törvényjavaslatának tár­gyalása alkalmával önök közül többen felszólal­tak és azon nézetüknek, véleményüknek adtak kifejezést, illetőleg ugy mutatták itt be magukat, mint a magyarországi néptanitók egy-egy lelkes barátját. Be fogom bizonyitani t. nemzetiségi képviselőtársaimnak, hogy minő nagy az a jó­akarat és jóindulat, a melyet önök érvényesíteni akarnak a magyarországi néptanítókkal szemben. Szatmári Mór: Még a saját tanítóik is elle­nük vannak ! Meczner Béla: Azt tudja mindenki, hogy ezen törvényjavaslatot még a húsvéti szünetek előtt le akartuk tárgyalni, mert- a magyarországi néptanítók nagyon is rá vannak szorulva erre a fizetésemelésre, hogy mentől hamarább élvezhes­sék a törvényjavaslat ezen jótéteményét, önök­nek köszönheti tehát elsősorban az a 22.000 magyarországi néptanító, hogy eddig nem jutha­tott hozzá, mert önök ezen fizetés kiszolgáltatását oly hosszú ideig vissza akarják tartani. (Ügy van !) De ez csak a kisebb rész. Tovább megyek, t. ház, itt közöttünk, mondjuk, a többség, a koaliczió tagjai között, Molnár János t. képviselőtársam kivételével, senki sincs, a ki azt mondaná, hogy sok a fizetés azoknak a tanítóknak. Vajda Sándor: Azt mi sem mondjuk ! Meczner Béla : Méltóztassék csak türelemmel lenni, t. képviselőtársam ; majd rá fogom olvasni a mélyen t. képviselő úrra. (Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Közöttünk véleményeltérés csak egy dologban lehet; mi t. i. mindnyájan azon törjük a fejünket, hogy ugyan miképen lehetne valami változtatást eszközölni ezen a törvényjavaslaton olyan irányban, hogy valamivel több fizetést kap­janak ezek a szegény magyarországi néptanitók. önök azok a ritka fehér hollók, t. képviselőtársaim, a kik ezt nem akarják és erre nézve méltóztassék megengedni, hogy hivatkozzam a gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézett, kezemben levő felterjesztésre, a melyet, minthogy nem tudok oláhul, nem tudom jól fogom-e a nevet kimondani, Metiánu János nyújtott be . . . Vajda Sándor: Az nem képviselő! (Mozgás a nemzetiségi képviselők padjain). Elnök : Vajda Sándor t. kéjjviselő urat másod­szor figyelmeztetem, hogy közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Ezt tiltja a házszabály. Meczner Béla: Erre a közbeszólásra vonat­kozólag van szerencsém megjegyezni, hogy hiszen, a mint méltóztatnak rá emlékezni, akkor, a midőn három fő lelkipásztor ezt a felterjesztést intézte a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, mélyen t. képviselőtársaim a velük való összetartozásukat és ezen vélemény elfogadását egyáltalában nem czáfolták, vagy talán azt akarják önök mondani, hogy önök főpásztorukkal nem értenek e kérdésben együtt ? (Mozgás a nemzetiségi képviselők padjain. Helyeslés a szélsőbaloldalon.) íme, itt van ennek a felterjesztésnek első kikezdése. (Olvassa) : »A törvényjavaslat 2. sza­kaszában tervezett alapfizetésszabályozásra nézve, bármennyire óhajtjuk néptanítóink anyagi hely­zetének javítását, az előbbi törvényben meghatá­rozott alapfizetéstől eltérőleg nagy ugrás történik és egyáltalában nem áll arányban a javasolt alap­fizetés az iskolafentartók anyagi erejével. Erre való tekintettel mi az alapfizetést, a mely, mint tudjuk, ezer koronában van a törvényjavaslat által megállapítva, az egyházunk kongresszusa által legutóbb hozott határozat szerint 800 korona évi minimális összegben akarjuk megállapítani.<< Ez az egyik. A második pont következőképen szól (ol­vassa) : »A javaslat 3 §-ában kontemplált ötöd­évi korpótlékot az iskolafentartók mind az állam­pénztárra, mind az országos tanítói nyugdijalapra nagyon terhesnek találjuk; ugyanazért a kor­pótlékot az 1903 : XXVI. t.-czikk elveinek meg­felelőleg minden ötévi szolgálat után 100—100 korona összegben tartjuk megállapít andónak, oly­képen, hogy 40 évi szolgálat után a korpótlékok összege az alapfizetéssel egyenlő legyen.« íme, ez itt van nyomtatásban és azt hiszem, hogy ezt letagadni egyáltalában nem lehet. (Ugy van! balfelől. Mozgás a nemzetiségi képviselők padjain.) Hát ez az a jóindulat és jóakarat, t. képviselő­társaim, a melylyel önök saját tanítóik és Magyar­ország néptanítói iránt viseltetnek hogy t. i. alapfizetésüket és korpótlékukat is 200—200 koro­nával akarják lejebb szállítani és ezenfelül a szol­gálati időt tiz esztendővel meg akarják növelni. Én a jövőre vonatkozólag egy reményt táplálok, t. képviselőtársaim, épen ebből kifolyólag, azt t. i., hogy végre a nemzetiségi képviselők választói, s elsősorban és főképen a tanitók át fogják látni, hogy nem önök azok, a kik jóindulattal vannak a saját hiveik, a saját választóik irányában, hanem igenis a magyar kormány, a mely minden

Next

/
Thumbnails
Contents