Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-146
402 U6. országos ülés 1907 hajtásában nem járnak el szabatosan, nem járnak el kellő erélylyel. Tegyünk csak olyat a törvénybe, a mi végrehajtható, s a mit beteszünk és a miről azt hiszem, hogy rögtön nem hajtható végre, arról megmondom rögtön a házban, hogy ennek végrehajtásához pedig nekem idő kell, s olyannak tekintem a törvényes intézkedést, hogy ez czélul van kitűzve, melyre törekednem kell; de utólagos lazaságnak szelleme a végrehajtásban, ez volna ezen törvényhozási akcziónak halála, a halál csiráját pedig ne tegyük bele a törvényjavaslatba. (Helyeslés.) Nagyon méltányolom t. barátomnak azt az intenczióját is, hogy ez a magyar tannyelvű oktatás azokra is kiterjesztessék, a kik nem magyar anyanyelvűek, de a kiknek szülei vagy gyámjai ezt kivánják, ezzel gondolom, senkinek szabad- j ságán nem esik sérelem, hanem ellenkezőleg, * előmozdítunk olyan intencziókat, a szülőknek vagy a gyámoknak legjobb intenczióit, a melyeket gyermekeik vagy gyámoltjaik jövője tekintetében táplálnak. Szóval, a mikor a 20-at vagy I 20%-ot nem éri el a magyar tannyelvűeknek vagy ilyen helyzetben levőknek száma, akkor a kormányzatra bizzák, hogy a keresztülvihetőségnek és a helyzet által való indokoltságnak szem- i pontjából ő határozza meg, van-e helye külön magyar tannyelvű oktatásnak, vagy nincs, s a mikor a 20°/ 0-ot vagy a húszat eléri, akkor legyen kimondva kötelezőleg a külön magyar tannyelvű oktatás. Nagyon sajnálom, hogy a javaslat ezen részének ellenzői közt találom Lindner Gusztáv t. képviselőtársamat is, valamint már az általános vitánál is kijelentettem, hogy sajnálom, hogy szász t. képviselőtársainkat a javaslat ellenzőinek sorában találjuk. Mert én az ő népfajuk iránt mindig rokonszenvvel viseltettem, •nem szentimentálizmusból, hanem azért, mert azt hiszem, hogy ők reá vannak utalva a magyar államra, s a magyarsághoz való csatlakozásra, mert az ő népfaji egyéniségüket a; magyar állam és a magyarság nem veszélyezteti, hanem veszélyeztetik sokkal inkább mások,' a kikkel szemben épen a magyarsághoz ' való szoros csatlakozásban és a magyar állameszméhez való ragaszkodásban találnak oltalmat. (Helyeslés.) Ha ebben a felfogásban találkozunk, akkor t. képviselőtársaimnak, hogyha a magyar állam iránti és a magyar alkotmány és magyar nemzeti állam eszméje iránti lojalitásnak terén megmaradnak, nincs is semmi okuk, valamint senkinek, a ki hazafias irányban akar működni, nincs oka ennek a törvényjavaslatnak intézkedéseitől vagy annak végrehajtásától félnie. (Helyeslés.) A magyar nyelvű oktatásról egész általánosságban .ennél a szakasznál indult meg a vita, pedig itt tulajdonképen nem erről van: szó, itt a magyar nyelvűek védelméről van szó ebben - a szakaszban... : • április 23-án, kedden. Vlád Aurél: A többiek feláldozásával! (Nagy zaj és ellenmondások.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! A mely törvényszakasz expressis verbis felveszi, hogy a hol a magyar majoritás folytán magyar a tannyelv, ott gondoskodás történhetik a nem magyar anyanyelvűeknek saját anyanyelvükön való oktatásáról : ilyen intézkedésnél a többieknek a feláldozásáról beszélni, ezt mondja t. képviselőtársam odakünn agitátórius czélokkal, (Élénk helyeslés.) ha neki ugy tetszik, de ebben a házban ne mondja, mert itt ha beszélünk, beszéljünk komolyan! (Altalános élénk helyeslés.) Hanem, ha már a magyar nyelv oktatására vonatkozólag a kontroverzia ennél a szakasznál merült fel, azokhoz, a miket Okolicsányi László t. barátom felhozott Romániából, a hol más, mint román nyelvű iskola egyáltalán nem töretik, a hol a nem román nyelvű iskolákba, a melyek idegen államok polgárai számára létesíthetők, romániai állampolgárnak fia egyáltalán fel nem vehető, a hol az idegenek számára létesített iskolákban is megkövetelik a román nyelv tanítását és bizonyos tantárgyaknak román nyelven való előadását, sőt a hol czenzurálják a történet és a földrajz előadását abból a szempontból, hogy az megfelel-e a román állameszme követelményeinek vagy nem: mondom, ezekhez a példákhoz én csak még egyet akarok hozzátenni, nagyon messze földről, Amerikáról akarok szólni és bátor vagyok egy rövid idézettel illusztrálni (Halljuk! Halljuk ÍJ az amerikai tanférfiak felfogását épen ezen nyelvoktatási kérdésről. Kezemben van az egyik legnagyobb amerikai tanügyi tekintélynek, Maxwell-nek, a newyorki állami iskolák felügyelőjének és kiváló tanügyi írónak egy rendkívül érdekes értekezése. 0 egyebek között, azt mondja (olvassa): »Állami nyilvántartás és felügyelet szükséges magán- és plébániai iskola felett abból a czélból, hogy ne engedtessék meg olyan iskolának a létezése, a mely a növendékeket nem tanítja angol nyelvre és az állampolgári kötelességek elemeire. Ne legyen beavatkozás, az amerikai közvélemény ilyet nem tűrne, az alapítványi, magán- vagy felekezeti iskolák ügyeibe, ha ez a beavatkozás bármily módon korlátozná az oktatási szabadságot, vagy a szülőknek azt a jogát, hogy ők határozzák meg azt az iskolát, a melyben gyermekeik neveltessenek. Ilyen állami beavatkozást tiltanak neveléstani, épugy mint politikai okok, mert a magániskola versenye szükséges a nyilvános iskolák egészséges fejlődésére; de másfelől az áUam tartozik azzal a társadalomnak és a társadalom tartozik azzal önmagának, hogy nézzen utána, hogy a leendő állampolgárok összessége akár nyilvános, akár magániskolában angol nyelvre és az amerikai történetnek és intézményeknek
