Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-145

1Í5. országos ülés 19()7 április 22-én, hétfőn. 393 fogást tesznek az ellen, hogy mi a magyar nyelvet tanitsuk az ő gyermekeik javára, akkor mégis csak különös dolog az, hogy nekünk viszont ne legyen j agunk a magyar gyermekekről gondoskodni akkor, a mikor azok egy bizonyos számon alól vannak az iskolában. (Helyeslés.) Odáig vinni ä liberalizmust a nemzetiségekkel szemben, hogy pl. egy iskolában, a hol 19 magyar gyermek van, ezek semminemű magyar oktatás­ban ne részesüljenek, — kivéve az amúgy is magyar tantárgyakat — bizonyos tekintetben öngyilkos­sági jDolitika volna, (ügy van ! ügy van !) Bn ezt semmiképen sem tudom összeegyeztetni a magyar nemzet saját érdekével, (Igaz! ügy van!) mert érthetetlen az, hogy mi ne legyünk kötelesek gon­doskodni arról, ha egy iskolában csak egy-két vagy három gyermek van is, hogy magyar nyelvű tanításban részesüljenek, hanem mintegy kénysze­ri tsük, hogy eloláhosodjanak vagy eltótosodjanak. Vlád Aurél : Most bennünket kényszerítenek, hogy el magyarosodjunk ! Nagy Ferencz : önök annyira nincsenek kény­szerítve, hogy benne van ebben a paragrafusban az, hogy ott, a hol magyar a tannyelv, az iskola­fentartó gondoskodhatik arról, hogy az oláh gyer­mekek a saját anyanyelvükön taníttassanak. Ha csak egy vagy két oláh gyermek van is ott, akkor is gondoskodhatik erről, a törvény maga megadja neki ezt a biztosítékot; csupán a magyar gyermekekre nézve nincsen biztosítva az, hogy magyarul tanulhassanak, és legalább húsz magyar gyermekhez lévén kötve a magyar oktatási nyelv, ha csak tizenkilencz gyermek van, ezeket fel kell áldoznunk. (ügy van ! ügy van !) A szakasznak ebben az intézkedésében oly nagy ellenmondás van, hogy ha nem is helyesel­hetem azt, a mit Bozóky t. képviselőtársam indítványoz . . . Bozóky Árpád : Pedig az elmondottaknak ez lenne a konzekvencziája ! Nagy Ferencz: ... hogy t. i. az összes isko­lákra nézve a magyar tanítási nyelvet mondjuk ki, azt mégis csak jogosan megkövetelhetem, hogy ott, a hol magyar gyermek van egy, kettő vagy bármilyen minimális számú, azok magyar okta­tásban részesüljenek. Ezért bátor vagyok a 18. §-hoz a következő módosítást beterjeszteni (olvassa): »A második mondatban a minimális 20%, illetve a húszas szám mellőztessék olyképen, hogy a mondat igy szóljon : Az olyan hitfelekezeti elemi népiskolák­ban, melyekben a beiratkozott növendékek között magyar anyanyelvűek vannak, ezekre nézve a magyar nyelv is mint tannyelv használandó.« (Helyeslés.) így tehát semmiféle minimális korlátozás nem lenne. Nagy Dezső: A magyar nyelv is ? Minek az »is ?« Elnök: Ne méltóztassék közbeszólni. Nagy Ferencz: Ugy értem, hogy ők kizárólag KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VIII. KÖTET. magyarul 'tanulnak, tehát az »is« el is -marad­hatna. (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy maradhat él!) Rájuk nézve kötelező lesz a magyar, a töb­bire nézve marad az oláh. Ezt akartam kifejezésre juttatni és azt hiszem, ebben mindnyájan egyet­értünk. Most még csak egy objekczióról akarnék meg­emlékezni, t. i. arról, hogy hogyan is lesz ez keresz­tülvihető és minő áldozatába fog kerülni az iskola­fentartónak, illetve a tanítónak az, ha csak egy­két magyar gyermek van az iskolában, hogy azok magyarul oktattassanak. Azt hiszem, hogy ez semmiféle nehézségbe nem ütközik akkor, a mikor minden felekezeti tanítónak magyarul kell tudnia, (ügy van balfelől.) Azt a pár magyar gyermeket külön magyarul tanítani nem nagy dolog, azt a tanító tetszése szerint beoszt­hatja magának a tanrendben. Azt hiszem, ez méltányos kívánság. (Helyeslés.) Mindezek alapján bátor vagyok módosításo­mat elfogadársa ajánlani. (Felkiáltások a balolda­lon : Az »is« nélkül !) Az »is« szócskát kérem törölni. Molnár János: T. képviselőház !... Elnök ; Bocsánatot kérek, még vannak mások feljegyezve. Molnár iánoä : Bocsánat, azt gondoltam, hogy már nincs senki feljegyezve. Hammersberg László : Veres József! Veres József: T. ház ! Minthogy az idő előre­haladt, kérem, méltóztassék megengedni, hog)' holnapi mondjam el véleményemet erről a dologról. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatik-e megengedni ? (Igen !) x\kkor tehát félbeszakítjuk a tanácskozást és foly­tatását a legközelebbi ülésre halasztjuk. (Helyeslés.) Még egy tárgya van a mai ülésnek. (Halljuk ! Halljuk!) Nevezetesen, mint méltóztatik tudni, Sághy Gyula kéjDviselő ur a következő indítványt nyújtotta be. (Halljuk ! Halljuk !) Hammersberg László jegyző (olvassa) : indít­ványozom, hogy a képviselőház folyó hó 23-ától fogva a most szőnyegen lévő törvényjavaslat tár­gyalásának tartamá.ra üléseit egy órával meg­hosszabbítsa.* Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e Sághy Gyula képviselő ur most felolvasott indít­ványát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. Kijelentem, hogy a kép­viselőház Sághy Gyula képviselő ur indítványát elfogadja. Ennélfogva a most napirendre kitűzött törvényjavaslat tárgyalásának tartamára a kép­viselőház üléseit egy órával meghosszabbítja és az ülések e tárgyalás folyamán délelőtti 10 órától délután 3 óráig fognak tartani. (Helyeslés.) Most bátor leszek a legközelebbi ülés idejére nézve javaslatot tenni a t. háznak. Javaslom, hogy a képviselőház legközelebbi ülését holnap, kedden, április 23-án délelőtt I 10 órakor tartsa. (Helyeslés.) Ennek napirendje 50

Next

/
Thumbnails
Contents