Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-145

390, ÍU5. országos ülés 1907 április 22-én, hétfőn. Ez a törvényjavaslat még igen sok irányban kiegészítésre szorul. Reméljük és várjuk a végrehajtásban is a megfelelő erélyes intézkedéseket, de a törvényhozás terén is még sokat kell tenni. Nevezetesen, hogy csak odavetőleg említsem, a kisdedóvásnak erélyesebb felkarolását és terjesztését, a tanítóképzésnek az ügyét, a melyek ebből a czélból mind igenis nagy fontossággal bírnak. Ezt és sok más intézkedést rnég a jövőben várunk és remélünk a közoktatásügyi kormánytól. Most azonban ehhez a szakaszhoz szólva, én a magam részéről a szakaszt elfogadom. Aggályosnak tartom egyedül azt, hogy még azon 20%-át is a magyar növendékeknek kiszolgáltatja és annak a veszélynek teszi ki. ,. Bozóky Árpád : Igaz! Okolicsányi László : . . . hogy azok nem magyar nyelvű oktatásban fognak részesülni és mig egyes területeken a magyar nyelv ismeretét terjeszteni kívánjuk, addig más területeken, a hol a magyarság csekélyebb számmal lakik, de mégis van, azt a keveset is el fogjuk veszíteni. (Igaz! ügy Van! balfelől.) Ebben a tekintetben nagyon óhajtanám, ha javítást lehetne ezen a szakaszon eszközölni. De már ilyen dologba én nem kívánom magamat beleártani és ezt a közoktatásügyi miniszter urnak belátására bizva, én módosítást erre vonatkozólag nem nyújtok be, csak aggályaimnak akartam kifejezést adni. A mi pedig a benyújtott módosításokat illeti, Bozóky t. képviselőtársam módosításához, habár azzal a legnagyobb mértékben rokonszenvezem, hozzá nem járulhatok. (Helyeslés.) Hozzá nem járulhatok azért, mert azt hiszem, hogy mostan törvényben való kimondása annak, hogy egyszerűen kötelezővé teszszük a magyar nyelvet az összes iskolákban, először is az igen hazafias gondolkozású iskolaientartók egy részét kellemetlenül érintené . . . Bozóky Árpád: Az nem lehet hazafias iskolafenntartó, a kit kellemetlenül érint. (Ellenmondás.) Okolicsányi László: Azoknak egyelőre módjában sem állana a törvénynek egy ily rendelkezését megvalósítani. Ugron Gábor: ügy van ! Okolicsányi László : Azonkívül van egy bizonyos felfogás a pedagógusok között, (Halljuk! Halljuk!) a melyet én nem teszek magamévá, kijelentem, de a melyet itt különösen nemzetiségi t. képviselőtársaink részéről hallok gyakran emlegetni, mint hogyha az idegen nyelven való tanítás megnehezítené magának a tanításnak az eredményét. Számtalan tapasztalat a belföldön és a külföldön ellenkezőt bizonyít. Hiszen magam is gyermekkoromban nem magyarajku vidéken laktam és iskoláztam. Tudom tapasztalásból, hogy olyan iskolatársaim, kik bejöttek az iskolába a magyar nyelvnek minden tudása nélkül, rövid néhány év múlva mily folyékonyan beszéltek magyarul. (Felkiáltások balfelől : No lém!) A számtanból, a történelemből és a földrajzból ép. annyit tudtak, mint mi magyarok. Erre a lépésre egyelőre mégsem határozhatjuk el magunkat, hanem én azt hiszem, a magyar nyelv megtanulásának kellő biztosítása volna az, hogyha legalább egyes tárgyaknak magyar nyelven való tanítására kötelezné a törvény az összes iskolákat. Ha már köteles minden iskola a magyar nyelvet taníttatni, akkor a magyar nyelvet másképen, mint magyar tanítási nyelvvel ne lehessen tanítani. (Helyeslés.) Azonkívül van egy tantárgy, a mely különösen alkalmas a nyelvnek gyakorlására, és ez a számtan. (Ugy van !) En tehát nem ennél. . . Elnök: Kérem a képviselő urat, erről a 20. §. intézkedik, méltóztassék most a 18. §-hoz szólni,, Okolicsányi László: Indokolom, hogy a 18. §-nál Bozóky t. képviselőtársam által beadott módosítást miért nem fogadom el. Nem fogadom el abból az indokból, mert azt a czélt, melyet Bozóky t. barátom el akar érni, én más utón kívánom elérni és talán nem a 20., hanem a 19. §-nál fogom ebben az irányban a módosítást benyújtani. És ha már a t. ház idejét kénytelen voltam oly hosszassan igénybevenni, hogy az elnök ur türelme is elfogyott. . . Elnök: Bocsánatot kérek, én türelemmel hallgatom a képviselő urat, de a házszabályok szerint nekem kötelességem arra ügyelni, hogy a szónok a tárgytól el ne térjen. Okolicsányi László: Ezt a hibámat jóvá fogom tenni azzal, hogy a 19. §-nál minden indokolás nélkül fogom beterjeszteni oda való módosításomat. Én tehát csak abba foglalom össze azt a mit elmondani kívántam, hogy a Bozóky t. barátom módosítása által elérni kivánt czélt más eszközzel, gondolom: eredményesebben és minden tekintetben kevesebb aggodalmat, kevesebb féltékenységet felkeltő módon vélem elérhetni. Ennélfogva a szakaszt változatlanul elfogadom. (Elénk helyeslés balfelől.) Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Dámján Vazul! Damián Vazul : T. ház! A mint lépésrőllépésre haladunk ennek a törvényjavaslatnak vitájában, mindinkább meggj'őződést szerezünk arról, hogy ez valódi czélját, a melyre törekednie kellett, eltévesztette. Eltévesztette pedig azért, mert nem az általános kulturális érdekeket, a melyek hazánk népeinek szempontjából a valódi közoktatás és nevelés terén elérhetők lettek volna, hanem egyoldalúan csakis egy népnek, a magyar népnek kulturális érdekeit karolja fel. Ezt a törvényjavaslat több szakasza nem burkoltan, — a mint egy képviselőtársam mondotta — hanem egész nyíltan és tisztán teszi, mert, hogy ez így van, hogy a törvény úgyszólván az egész tanítási teret a magyar nyelvnek tartja fenn, ezt épen a most tárgyalás alatt lévő 18. §. és a következő 19. és 20. §-ok rendelkezései igazolják. Mert úgyszólván äz összes ismereteket a miniszter által megállapított tantervnek, óraszámnak, tanszereknek és tankönyveknek, a mely tankönyvek bizonyára