Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-144

352 244. országos ülés 1907 április 20-án, szombaton. vagy sem. így nem irtatjuk ki a pályázatot, mert 500 koronával nem is lehet, de nem is szabad pályázatot hirdetni. De ha kihirdetnők is, nem jelentkeznék pályázó, mert olyan bolond mégsem akad, a ki 500 koronáért elmenjen tanitónak. Ahhoz ismét nincs jogunk, hogy a pályázatot ugy irjuk ki, hogy ez az 500 korona államsegély utján kiegészíttetik, miután a minisztérium részéről ebben a feljogosításban nem részesültünk. Nekünk voltak ilyen eseteink, t. ház. s azért adom elő ezeket, mert én a való életből merített tapasztalások alapján javaslom módosításaim elfogadását. Szeretném, t. ház, ha az előbb emiitett lehetőségnek eleje vétetnék. Kétfelé kellene választani ezeket a kondicziókat, hogy ezt elérhessük. Vannak olyan feltételek, a melyek az iskola éjräletére, felszerelésére vonatkoznak; azokat meg lehet állapítani akkor is, ha nincs tanitó, másokat pedig csak akkor, ha van tanitó. Én tehát azt javaslom, tétessék ide egy uj bekezdés, a mely azt czélozná, hogy olyan esetben, ha az állomás üresedésben van, az anyagi feltételeknek bebizonyítása és megállapítása mellett a miniszternek jogában legyen kilátásba helyezni az illető tanítói állásra az államsegélyt, meghatározva annak összegét is, ennek folyósítását természetesen függővé téve attól, vájjon a megválasztandó tanitó személyében, képesítettségében megfelel-e azoknak a kellékeknek, a melyeket a törvény előir. Azt hiszem, t. ház, hogy ez által a törvény intencziója egyáltalában nincs megsértve, sőt ellenkezőleg, sokkal könnyebbé tétetik a törvénynek realizácziója. Ezekből kifolyólag bátorkodom ajánlani, hogy ezen szakasz végére, mint teljesen uj bekezdés, a következők tétessenek (olvassa): »Üresedésben lévő tanítói állásokra vonatkozólag az államsegély a jelen szakasz második bekezdésének a) c) d) ponjaiban foglaltak megállapítása alapján a vallás- ós közoktatásügyi miniszter által kilátásba helyezhető, de az csakis a h) pontban folgalt feltételek beigazolása után lesz kiutalványozható*. Ezeket a módosításokat vagyok bátor e szakaszhoz ajánlani, s nagyon kérem az igen t. kultuszminiszter urat és a t. házat, méltóztassék elfogadni ezeknek a módosításoknak legalább azt a részét, a mely talán egy kissé mégis javítaná a helyzetet. Elnök: Ki következik szólásra? Raisz Aladár jegyző : Nagy Sándor! (Nincs itt I) Rátkay László! (Nincs itt!) Kaufmann Géza! Kaufmann Géza: T. képviselőház! A 15-ik §-t, eredeti szövegében, az utolsó bekezdés kivételével, én is készséggel elfogadom. Az utolsó bekezdésre vonatkozólag nekem is van aggályom és aggodalmam. Szándékoztam módosítást is benyújtani, de minthogy Putnoky Mór t. képviselőtársam már adott be módosítást, elállók szándékomtól, bár szerettem volna ugyan ezt a módosítást meggyőződésemnek megfelelően kis változtatással átalakítani; de minthogy szándékaimnak és czélomnak igy is megfelel, elállók a külön módosítás benyújtásától, (Helyeslés.) és csatlakozom Putnoky Mór t. képviselőtársam módosításához. Hisz nemcsak az általa emiitett felvidéki községekben állhat elő az a helyzet, hogy hazafias és nemzeti érzést megerősítő misszió teljesítése czéljából egyes hitközségek által fentartott iskolák szükségesek akkor is, ha e hitközségekben a tankötelesek száma részint halálozás, részint kivándorlás, részint más körülmények folytán nem üti meg a harminczat; nemcsak ezeket nem volna helyes az államsegély megvonása által megszüntetni. Másrészt az illető községekben állami iskolának felállítása költséges és indokolatlan is volna. A hitfelekezetek által fentartott iskola megszüntetése által a növendékeket más hitfelekezet iskolájába utalni szintén sok esetben helytelen volna és nem volna kívánatos, részint azért, mert a másik hitfelekezeti iskola ezáltal túlzsúfolt volna, részint pedig felekezeti vagy vallási szempontból nem volna helyes, mert súrlódásokra, félreértésekre szolgáltatna alkalmat. A Dunán túl számtalan ilyen hitközség van, a melyek hazafias missziót teljesítenek és a törvény követelményeinek teljesen megfelelnek, de a tankötelesek száma nem üti meg a harminczat. Kár lenne a bekezdés rendelkezése szerint az ilyen iskolákat államsegély megvonásával megszüntetni. De engem ebben a tekintetben Putnoky Mór t. képviselőtársamnak módosítása megnyugtat. A Goldis László t. képviselőtársam által felhozottakra nézve csak annyiban reflektálok, hogy ő nehezményezi, hogy a közigazgatási bizottság bírálja el a tanitónak azt a kéjjességét, vájjon tud-e magyarul irni, olvasni, és képes-e magyarul tanítani. A tanítói oklevélben benne van az a kitétel, hogy a magyar tanításra képesittetett-e vagy nem. Ha képesített, akkor a közigazgatási bizottságnak egy kis közvetlen érintkezéssel igen könnyű lesz megállapítani, hogy nem felejtette el az illető tanitó a magyarnyelvet, ha pedig nem képesített magyar tanítási nyelvre, akkor az érintkezés utján a közigazgatási bizottság intelligens tagjai rövid idő alatt meggyőződhetnek arról, hogy van-e annyi képessége, hogy magyar nyelven tudományát, képességeit érvényesíteni tudja. Ezek alapján ebben a tekintetben semmiféle aggályt nem érzek és az eredeti szöveg fentartását javaslom és kívánom. Ezek voltak az én észrevételeim. Nem aka-