Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-142
Ií2. országos ülés 1907 április 18-án, csütörtökön. 319 Ilyen szigorú, megszorított és mélyen sértő intézkedéseket foglal magában a 14. §. Ezen §. mindjárt kezdetben kötelezi a községi és elemi népiskola fentartóit arra. hogy ezen törvényjavaslat 2. és 3. §-aiban megállapított javadalmaknak legcsekélyebb összegeit biztosítsák és mindjárt ezután hozzáteszi, hogy a mennyiben ezen iskolafentartók szegénységi viszonyaik miatt nem volnának képesek ezen járandóságokat saját erejükből fedezni, tartoznak az államsegélyt kérni. Az állam tehát ajánlja a segélyt, de már a harmadik bekezdésben nemcsak hogy meg nem adja azt, de sőt kilátásba helyezi, hogy olyan iskoláktól is elvonja a segélyt, a melyek részére az folyósítva van. Ezen elvonási jogot a közigazgatási bizottság véleményének meghallgatása után a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrra bizza a törvényjavaslat. Itt van azután az ötödik 'bekezdés. Ez a bekezdés az újonnan szervezett állásokra alkalmazott községi és hitfelekezeti tanítók alapfizetésének, valamint korpótlékának állami segély utján való kiegészítését szintén a miniszter diszkreczionáüs jogától teszi függővé. Ha, t. ház, ezeket az emiitett kivételeket sorra megvizsgáljuk, tisztán következtethetünk arra, hogy a törvényjavaslat az iskolák államosítását czélozza. Ugyanis megadja a felekezeteknek az államsegélyt, de ezen a czimen ujabb terheket ró rájuk, a mely terhek ellenzését a hitfelekezet — mert a községi iskolákkal együtt, azok is úgyszólván kizárólag az állam rendelkezése alatt állanak — nem szeretném, ha olyan értelemben venné, mintha én ellene volnék a hitfelekezeti tanítók fizetésjavitásának. Ellenkezőleg, én is azon az állásponton vagyok és voltam, hogy a felekezeti tanítók javadalmazása legyen egyöntetű az állami tanítók javadalmazásával. Ezen teher által a hitfelekezetek — és én különösen a görög-keleti és katholikus hitfelekezetekről szólok, a melyeknél háromezren felül van az iskolák száma — talán száz eset kivételével, kényszerülve lesznek az államsegélyt igénybevenni, hogy ha az iskolákat rövid idő alatt nem akarják megszüntetni. A kormánynak tudomása volt a felekezetek e kényszerhelyzetéről, mert a javaslathoz csatolt kimutatás szerint még jelenben is, a hatszáz koronás minimáHs fizetés és a száz korona ötödéves korpótlék mellett, a felekezeti iskoláknak e czimen S 1 ^ millió államsegélye van. Az iskoláknak fennállása tehát kizárólag az államsegélyhez van kötve, ez pedig oly feltételekhez van kötve, a melyeken, ha a képviselőház nem könnyít, biztosan az államosítással állunk szemben. Hogy e törvényjavaslat czélja az államosítás, az e szakasz intézkedéseiből világosan kitetszik. Mindenekelőtt azért, mert ismerve az iskolafentartó hitfelekezetek rossz anyagi viszonyait, oly terheket ró rájuk, a melyeket elviselni képtelenek, és igy az állami segély nagyon nyomasztó feltételekhez lesz kötve, a melyeket pedig el keU fogadni. De a második és a harmadik bekezdésből világosan kitetszik az államosítási szándék, mert jogot ad az államnak, hogy oly helyen, a hol hitfelekezeti iskolák vannak, állami iskolákat is létesítsen, azzal a kedvezménynyel, hogy a már meglévő felekezeti iskola a miniszter határozatától függ, mert nemcsak hogy a létező iskolának járandóságát egészen megszünteti, de még a folyósított segélyt is visszavonhatja azon a czimen, hogy állami érdekek kívánják. Az a fogalom, hogy állami érdek, különösen nálunk nagyon tág tért nyit az önkénynek annál, a kinél a hatalom van és tulaj donkép, a mint előbb itt elhangzott, de a törvényjavaslatból is, különösen annak indokolásából nyilvánvaló, hogy az állami érdek : a nyelvi egység. Ezt a nyelvi egységet, a mely képtelenség, állami iskolában bizonyára könnyebben lehet elérni, mint felekezeti iskolában. Következik tehát, hogy ott, hol az állam iskolát emel és a 6—12 éves iskolaköteleseket mind befogadni képes, a segélyt elvonja és elvonván a segélyt, az iskolák megszűnnek és marad az állami iskola. Ezen rendelkezés egyenesen beleütközik az 1868-ik évi népoktatási törvény 17. §-ában foglalt rendelkezésbe, mivel a hitfelekezeteknek a nyilvános népoktatási intézetek fentartására való jogát egészen megsemmisíti. Jön az ötödik bekezdés. Ebben azon rendelkezés van, hogy a hitfelekezetek által újonnan felállítandó tanítói állások függővé tétetnek megint a közoktatásügyi miniszter előleges beleegyezésétől. Az előzményekből, az előbb emiitett állami érdekekből kifolyólag biztosabb, ha megvan a jog, beszüntetni az államsegély elvonása által a már meglévő iskolákat, tehát biztos, hogy a leendő miniszter nem fogja az ellenkezőjét tenni, hogy ő segédkezzék uj állások szervezésében is, a mi szintén homlokegyenest ellenkezik az 1868-ik évi törvény előbb idézett szakaszával, mert a hitfelekezeteknek az iskolalétesitési jogát egészen beszünteti. Most látom, hogy egy hitfelekezet részéről szintén megvan ez a félelem, hogy a segély elvonatnék és hogy az iskolát elveszik. Hogy ezt megakadályozza, jön Kaufrnann Géza képviselő ur és azt mondja, hogy biztosittassék a törvényben, hogy csak a nem magyarajku felekezetektől vonható el a segély. Szembetűnő, hogy az iskolafentartó felekezetekre nézve ez a rendelkezés magában foglalja az iskoláknak a megszűnését, tehát ez csak idő kérdése más felekezetekre nézve is. Az állam ugyanis épen financziális szempontból nem tudja most fedezni mindazokat a szükségleteket, a melyek által az összes iskolák államosittatnának, de először államosítani fogja ezeket a nem magyarajku hitfelekezeti iskolákat és higyjék meg, hogy sorra fognak kerülni a többiek is. Bozóky Árpád : Helyes ! Damián Vazul : Tudom, hogy Bozóky képviselőtársam épen ezt kívánja. Mivel az idő előrehaladt, esak egy körülményre akarom még felhívni a t. ház figyelmét; ez pedig
