Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-141

íkl. országos ülés 1907 április 11-én, szerdán. 283 Már ezekből, a miket most mondottam, mintegy kiérezliető annak a válasznak iránya, a melyet Meczner Béla t. barátomnak hozzám intézett kérdésére adok. Ö t. i. azt kérdezte, hog};- körülbelül milyen arányban óhajtom a tanitókat részesíteni ebben a rendkivüli kedvezményben, és hogy ebből milyen arányban kivánom részesíteni az idősebb tanítókat ? A mi az arányt illeti, hogy t. i. az összes tanítóknak milyen arányszáma részesülhet e kedvezményben, ez a szakasz dispozicziói szerint attól függ, hogy a törvényhozás erre a czélra mekkora összeget fog költségvetésileg megállapítani. Én csak azt mondhatom, hogy mit szándékozom kérni. Körülbelül olyan összeget, t. ház. mint a minő az állami tanítókra nézve a törvényben van, a hol ki van mondva, hogy abban a rendkívüli pótlékban az összes állami tanítóknak csak tíz százaléka részesülhet és hogy épen a költségvetés rögtöni megterhelésének, elkerülése végett ennek a tíz százaléknak jutalmazását öt éven belül óhajtom elérni. Ehhez hasonló alapon akarom majd a költségvetésbe beállítani azt az összeget, a melyet ezen a czimen a törvényhozástól kérni fogok. És kijelenthetem, hogy különösen most, az átmeneti idő alatt, a törvény életbeléptetését követő első időben, én, ha nem is mondhatom meg százalékokban, de kijelenthetem, hogy túlnyomó nagy, legnagyobb részét annak az összegnek, a melyet a törvényhozás ebből a czélból rendelkezésemre fog bocsátani, a régi tanítók fizetésének kiegészítésére, azok méltányos igényeinek kielégítésére akarom fordítani. (Általános élénk helyeslés.) Hiszen, a mint már az általános vita alkalmával elmondottam, ez is a kiegyenlítésnek egyik eszköze lesz a régi felekezeti tanítók és az állami tanítók között még fennálló fizetési különbözetnek megszüntetésére, a mely a képviselőház által a 3. §-nál imént elfogadott módositás után 300 koronára ment le 400 koronáról; ennek a 4. §-nak segítségével módomban lesz sokaknál, különösen a legrégibb tanítóknál ezt a különbséget még inkább összezsugorítani és talán ezzel a méltányos igényeket kielégíteni. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ez a válaszom Meczner Béla t. képviselőtársam indítványára. A mi már most a beadott módosításokat illeti, én ahhoz a módosításhoz, a melyet Csernoch János t. barátom beadott, igenis hozzájárulok, mert méltányosnak tartom, hogy a felekezeti iskoláknál meghaügattassék az illető egyházi főhatóság, de természetesen a végdöntésre nézve fennállván a miniszternek szabad keze. Épen azért nem fogadhatom el azt a formulázást, a melyben Goldis László t. képviselőtársam, a mint ő mondta, ugyanazt a gondolatot akarta kifejezni, de nem ugyanazt a gondolatot fejezte ki; mert az ő formulázása e tekintetben a miniszternek egy át nem léphető korlátot szabott, másfelől a helyi politikai közegnek, a közigazgatási bizottságnak beleszólását teljesen Id akarja zárni. Ezt a formulázást tehát, ismétlem, nem fogadhatom el. Hasonlóképen nem járulhatok Madocsányi t. képviselőtársam indítványához, ámbár teljesen méltányolom azon hazafias indokokat, a melyek őt vezették. Mert tényleg ugy van a dolog, hogy bár én mindenesetre — és valószínűleg minden magyar kormány — a kiváló érdemek fogalmának megállapításában igen nagy súlyt fogok helyezni a magyar nyelv sikeres tanítása terén szerzett érdemekre is, (Helyeslés.) de ez a rendkivüli megjutalmazás még sem kizárólag ezeknek az érdemeknek az elismeréséül szolgál. Nem is tekintve azt, a mit Pető t. képviselőtársam az imént igen találóan mondott, hogy a tisztán magyar nyelvű vidéken működő tanítók ezen módositás folytán a külön díjazás lehetőségétől elesnének, de vannak egyéb pedagógiai érdemek is, pl. • ha a tanító a gyermekek erkölcsi életére kiválóan üdvös befolyást gyakorol, ha a népkönyvtárt, az iskolai könyvtárt szaporítja, ha a gazdasági oktatás terén különös érdemeket szerzett,ugy hogy e tekintetben a nép jólétének emeléséhez is hozzájárult stb. stb. Mindezek az érdemek is belevonandók ebbe, és azért kérem a t. képviselőházat, hogy méltóztassék a 4. szakaszt elfogadni Csernoch János t. képviselőtársam módositványával, Nagy Sándor t. képviselőtársam módosítása felett pedig méltóztassanak határozni legjobb belátásuk szerint, benthagyván azonban ezt a kitételt, hogy: »huzamosabb időn át«.. Jánoky- Madocsányi Gyula: T. képviselőház A házszabályok 215. §-ának b) pontja értelmében kérek szót. A kultuszminiszter urnak megnyugtató szavaira való tekintetből módosításomnak első részét visszavonom, második részét szintén, még pedig ezt azzal az indokolással, hogy ez körülbelül kongruens azzal az indítva nynyal, a melyet Csernoch János igen t. barátom és képviselőtársam tett és a melyhez a kultuszminiszter ur is hozzájárult. Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Nem kivan szólni. A tanácskozást tehát befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. A negyedik szakaszra először is Bella Mátyás kihagyatási indítványával szemben teszem fel a kérdést és csak ha a szakaszt ezzel szemben el méltóztatnak fogadni, bocsátom a szakasz lényegét nem érintő különböző módosításokat szavazás alá. (Helyeslés.) Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a kérdést igy tegyem fel ? (Igen !) Kérdem a t. házat: méltóztatnak elfogadni a 4. §-t, szemben Bella Mátyás képviselő ur azon indítványával, hogy a negyedik szakasz kagyassék ki ? (Igen! Nem!) A ldk elfogadják, kérem, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. Ennélfogva Bella Mátyás képviselő ur indítványa elesett. Most következnek a negyedik szakaszhoz benyújtott módosítások, még pedig elsősorban Nagy Sándor képviselő urnak a módosítása, (Halljuk !) a mely azt czélozza, hogy a szakasz második sorából e szavak »egy és ugyanazon 36*