Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-141

274 1h1. országos ülés 1907 Máriássy Mihály: T. képviselőház! Engedje meg a t. ház, hogy a javaslat 3. §-álioz én is egy pár szót fűzhessek röviden, teljesen csak a tárgyhoz tartom magamat. (Halljuk/ Halljuk! A most napirenden lévő törvényjavaslat tárgyalása során különösen két szempont domborodott ki a felszólalásokban, a melyek ezen törvényjavaslat beterjesztését indokolttá tették. Az egyik a nemzeti és állami érdekek megóvása és biztositása, a másik a tanitók anyagi helyzetének javítása. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni azt, hogy ezen törvényjavaslat elsősorban és a legszorosabban összefüggésben van magával az oktatásügygyei, ezért az oktatás szempontjából is hozzá lehet szólni ezen javaslathoz és én is ezen szempontból vizsgálom azt. Én, t. ház, az oktatást tartom az állam legfontosabb feladatai egyikének, mert hisz az állam egyrészről ezáltal teljesiti kulturmiszszióját, másrészt biztositja magának, a maga czéljainak azt az erkölcsi tőkét, mely az egyes állampolgárok tulajdonában,van. Az oktatásügy által gyakorolhat az állam befolyást a jövő állampolgárok jellemének képzésére, hogy azok az állam hasznos tagjaivá váljanak. Ezért azt hiszem, csak kötelességet teljesítek most, mikor ezen törvényjavaslat keretében az oktatásügy szempontjából felszólalok. Az oktatásügy szemjoontját a törvényjavaslat 4. §-ához fűzött indokolásának első mondata mondja meg. Elnök (csenget): Kérem, most a 3. §-nál vagyunk, nem a 4-iknél. Máriássy Mihály: A 3. §-nál vagyunk és ón csak arra az egy mondatra akarok hivatkozni, a mely azt mondja: »néj3oktatásunknak nagy hátrányára van a gyakori tanitóváltozás, mert az állandóság egyik főfeltétele a tanítói munkásság népnevelő hatásának«. Ehhez a gondolathoz fűzöm én azon módosítást, a melyet a 3. §-hoz elfogadásra ajánlok. Mert tapasztalati tény, hogy igen gyakori az az eset, hogy a tanitó egy-két esztendeig megmarad állomáshelyén, de aztán elhagyja azt a teret, a melyen munkásságát megkezdte és a hol azt folytatnia kellene. De ez a kisebb baj. Nagyobb haj az, a mi nem egyszer megtörténik, hogy a tanitó a szorgalmi idő letelte előtt, talán az év kezdetén elhagyja állomáshelyét, a mely esetben a tanitóváltozás hátrányait az az iskolafentartó és az a gyermek is sokkal jobban megérzi, mint hogy ha az a szorgalmi év letelte után következik be. Igen gyakori dolog ez és különösen áll a hitfelekezeti iskolákra, a hol a lelkész és tanitó egymással szorosabb összeköttetésben vannak, mert hisz a lelkész egyúttal az iskolafentartó hatóság képviselője, az iskolaszék elnöke, a tanitó pedig mint kántortanító is működik. Megtörténik, hogy súrlódások támadnak közöttük, a minek következménye az, hogy egyrészt a büntethetlenség tudatában, másrészt a pilla- I április 17-én, szerdán. nat hatása alatt minden kicsinyes ok képes arra birni a tanítót, hogy elhagyja állását és ne gondoljon arra, hogy a falusi gyerek részére úgyis csak nyolez havi szorgalmi idő van meghatározva és ebből is egyrészt odahaza, szülőinek segédkezve házi munkával tölt, de ez esetben még kevesebb tanításban részesül, mert a tanítónak ugy tetszett, hogy egy szép napon elhagyja állomását. Ha, t. képviselőház, az oktatásügyet szivünkön hordjuk, ha szem előtt tartjuk a 4. §-t, a mely megjutalmazza a tanítót azért, hogy ha állandóan helyben marad és hasznos munkásságot fejt ki, akkor azt hiszem, helyénvaló lenne az oktatásügy és az iskolaientartók érdekében a tanévben bekövetkezhető tanitóváltozást büntető szankezió felállításával meggátolni, (Mozgás.) vagy legalább is megnehezíteni. Azért én a 3. §. ötödik bekezdéséhez a következő módosítást terjesztem elő (olvassa): »Ha valamely községi, vagy hitfelekezeti népiskolánál alkalmazott rendes tanitó állomáshelyét a szorgalmi idő letelte, illetőleg a tanév befejezése előtt az iskolafentartó engedélye nélkül véglegesen elhagyja, elveszti jogát arra nézve, hogy azon naptári esztendő akár a nyugdíjjogosultság, akár a korpótlék megállapításánál tekintetbe vétessék. Kivételt képez, ha a tanitó más iskolához történt megválasztatása, házassága, hatóságilag igazolt betegsége miatt vagy egyéb, tőle nem függő körülmény folytán hagyta el a tanév közben állomáshelyét. Köteles azonban ez esetben távozását az illetékes iskolafentartó és kir. tanfelügyelő előtt hitelesen igazolni.« T. képviselőház! Szerény nézetem szerint nem vetheti szemünkre senki, hogy akkor, a mikor a jogosság, méltányosság és lehetőség határán belül a tanitók anyagi helyzetéről gondoskodás történik, akkor ne viseljük annyira az iskolafentartónak és az iskolaügynek, az oktatásügynek érdekét szivünkön, hogy represszáliákat alkalmazzunk ott, a hol a tanítás menete indokolatlan megzavarásának jelenségeivel találkozunk. Az egyéni jogokat tiszteletben kell tartani... (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Máriássy Mihály: . . . az egyéni szabadságnak, az egyén érvényesülésének útját állani, azt korlátozni nem szabad; azonban ép oly kevéssé szabad megengedni azt, hogy ezek az egyéni jogok túlhajtassanak, az ellentétekbe csapjanak át és hogy a magánérdek a közérdek, az állami érdek fölé emelkedhessek. (Helyeslés.) Csak ezt czéloztam benyújtott módosításommal elérni ós azt a t. háznak elfogadásra ajánlom. Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, helyesen cselekszem, ha ezen sza-