Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-141

272 íhl. országos ülés 1907 április 17-én, szerdán. egyáltalában 200—200 koronában állapittatnak meg, mind a hat pótlék tehát 200—200 korona legyen. Ezáltal legalább a fele a 400 koronának eltűnik, s maradna a különbség az állami és nem állami tanítók fizetése közt 200 korona. Ezért minden hosszabb indokolás nélkül bátorkodom határozati javaslatomat felolvasni (olvassa) : ,»A 3. §. első bekezdése módosittassék a következőképen : a községi és a hitfelekezeti elemi népiskoláknál alkalmazott rendes tanítók korpótléka minden öt évi szolgálat után 200 koronában áliapittatik meg, a mely hatszor ismétlődik, ugy hogy 30 évi szolgálat után a hat korpótlék összege 1200 korona legyen.« Természetesen ezen módosítás elfogadása esetében meg kell változtatnunk a hatodik bekezdésnek második mondatát is, és erre vonatkozólag javaslom, hogy a hatodik bekezdés második mondata hagyassék ki és helyébe a következő módosítás tétessék (olvassa) : »Ennélfogva mindazok a tanítók, a kik a jelen törvény életbeléptének idejében az 1893 : XXVI. t.-cz. 2. §-a alapján már az első 100 koronás ötödéves korpótlék élvezetében van, 1907 október elsejétől kezdve még 100 korona korpótlékban, azok j3edig, a kik már a második 100 koronás korpótlékot élvezik, ugyanazon időtől kezdve még 200 korona korpótlékban részesitendők«. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen módosításomat elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző : Rakovszky Béla ! Rakovszky Béla: T. ház! A ház asztalán lévő törvényjavaslat 3. §-ához csak igen röviden kívánok hozzászólni. Bármennyire is óhajtottam és óhajtani fogom mindig, hogy a felekezeti tanítók mentől előnyösebb helyzetbe jussanak, az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur pénteken elhangzott nagyszabású beszédében ellenállhatlan érvek erejével meggyőzött arról, hogy ezen kívánságnak eleget tenni nem lehet, tekintettel a pénzügyek jelenlegi helyzetére. Minthogy azonban mindamellett azt kívánom, hogy a felkezeti tanítók helyzetén, a mennyire csak lehetséges, segittessék, bátor vagyok az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz azon kérelemmel fordulni, hogy a korpótlékokra vonatkozó beosztást a következőkép módosítaná. (Halljuk ! Halljuk !) »Módositás a 3. §. második bekezdéséhez. A korpótlékok ekkép állajjitandók meg : öt évi szolgálat után 200 korona, tiz évi szolgálat utáb 200 korona, 15 évi szolgálat után ismét 200 korona, 30 évi szolgálat után 100 korona.« A hatodik bekezdés végére e szavak után »még 100 korona«, beszúrandó »illetőleg 200 korona*. Nagyon kérem a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy ezen módosításomat magáévá tenni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Ki következik ? Veres József: T. ház ! A ki az egész törvényjavaslatot méltányosan itéli meg, kénytelen bevallani, hogy a t. közoktatásügyi miniszter ur sokkal többet adott a tanítóknak, mint a mennyit azok rövid idő előtt csak várhattak volna is. (Igaz ! Ugy van !) Az is egészen természetes, mert emberi dolog, hogy a ki azt hiszi, hogy valamit kaphat, mentől többet akar kapni. (Ügy van!) A t. miniszter ur a helyzet terhénél fogva kénytelen volt az állam pénzügyi viszonyait tekintetbe venni. S csakis ennek gondolom tulajdonithatni azt, hogy megszakítja a 200 koronás korpótlékokat és előre tesz két 100—100 koronás korpótlékot, a minek semmi más magyarázatát adni azért nem tudom, mert sem a tanító helyzetében, sem pedagógiai okokban ennek kellő megfejtését találni nem lehet, mert épen abban az időben, mikor kisebb korpótlékot kap a tanító, dolgozik a legnagyobb kedvvel, a legnagyobb erővel. Ezért magam is nagyon kívánatosnak tartanám, hogy a pénzügyi helyzet lehetősége szerint javítsuk meg azt a beosztást, akár azon a módon, a mint azt Bella t. képviselő ur mondotta, hogy az utolsó két helyre tegyük a 100—100 koronás korpótlékot, akár más módon, mert akkor remélem, hogy a megelégedés a tanítók körében sokkal általánosabb lesz, mint így, mert nem tudjuk ennek a megszakításnak okát adni. A felhozott okok közül csak egyet nem tudok elfogadni. Azt hallottam ismételten itt is kifejteni, másutt is olvastam, hogy épen ezekben az időkben van a legnagyobb szükség erre a 200 koronás korpótlékra, mert az ötödik és hatodik korpótlék idejében már nincs neki felnevelni való gyermeke. Az 5. és 6. korpótlék idejében még csak 50—55 esztendős a tanító, akkor még van iskolába járó gyermeke, akkor is szüksége van erre az összegre. Hanem én másban látnám inkább elfogadható okát, hogy miért volna elviselhetőbb az ötödik és hatodik pótléknál. Az első öt évi szolgálat után kap 200 koronát; ha az ötödik év után jön hozzá száz korona kétszáz korona helyett, összesen kap 800 koronát, az nagy különbség, ellenben, ha nyolczszázhoz jön száz korona, az már nem olyan nagy különbség, mert akkor is karj 900 koronát. A helyzete tehát sokkal elviselhetőbb. A másik, a miért szivesebben üdvözölném, ha az utolsó két helyre menne a száz-száz koronás korpótlék, az a titkos remény, hogy mire eljön az az idő, a mikor azt a korpótlékot fizetni kell, Magyarország olyan helyzetben lesz, hogy azt a száz-száz koronát akkor kipótolhatja már kétszázkétszáz koronára, ugy hogy a korpótlék mindenkor kétszáz korona lenne. Ez a gond azonban most még niinket nem nyomhat. Én azt gondolom, hogy talál a t. közoktatásügyi miniszter ur erre módot, mert arról bizonyára meg vagyunk mindnyájan győződve, hogy nem rajta múlik, ha most nem egyforma 200 koronás korpótlékot nyújt, (ügy van!) vagy talál a t. pénzügyminiszter ur. Én csak röviden rámutatok egy-két ilyen forrásra, a miből nézetem szerint lehetne ezt a száz koronás korpótlékot legutoljára hagyni. Hiszen ez a 10 és 15 évi szolgálat terhe nem azonnal szakad az ország vállaira, hanem még csak egy vagy két esztendő múlva, mert akkor telik le az a bizonyos 15 évi szolgálat. Másodszor,