Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-141

270 Ikl. országos ülés 1907 április 17-én, szerdán. a tekintetben, hogy a tanítók anyagi ellátását állásukhoz méltóan biztosítsuk. Az igen t. miniszter ur az általános vita alkalmával tartott nagyszabású beszédében igy szólott (olvassa) : »Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha a készülődések izgalmain túl vagyunk és befejezett tényként áll majd ez a törvényjavaslat mint törvény az ország közvéleménye előtt, ha majd annak jótékonyságait a tanítótestület érezni fogja, ha be fogja látni, hogy »mindjárt most« minden felekezeti tanító 300, talán 400 koronával többet kap, mint a mennyit eddig élvezett stb.« Az igen t. miniszter ur tehát azon a nézeten van, hogy minden hitfelekezeti tanitó, a mint ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, 300— 400 korona jövedelemszaporulatban fog részesülni. Eltekintek attól az 1000, 1100 és 1200 koronás fizetéstől, a melyet szerény véleményem szerint, valami túlságos nagy emelkedésnek nem tartok, nemkülönben szemben azzal a ténynyel, hogy ezelőtt 40 esztendővel, 1868-ban báró Eötvös József ezen minimális fizetést 300 forintban állapította meg ; már pedig 1868-ban 300 forint többet jelentett, mint ma 600. Ezt tehát olyan túlságos emelkedésnek nem tartom, és különben is igen sok helyen ez a minimális alapfizetés megállapítása elkésett, mert különösen a nagyobb helyeken, a városokban, az iskolafentartók belátták, hogy a mai világban 7—800 koronából egy családot fentartani képtelenség, és ebből igen sokan az iskolafentartók azt következtették, hogy erkölcsi kötelességük, tanítóik fizetését legalább 1000—1200 koronában, sőt magasabb összegben is megállapitani. Bocsásson meg a t. miniszter ur, de én imént hivatkozott meggyőződésével ellenkező meggyőződésben vagyok. Abban t. L, hogy a tanítóság zömének, legalább felének anyagi exiszteneziáját ez a törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik, számbavehető módon nem fogja javítani. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hogy mondhat ilyent 1 ! TálOS István : Ha van igazság érveimben, akkor a t. miniszter ur fé^^es elméje nyitva fog állani a kapaczitácziónak, ha nem lesz igazságom, akkor majd én fogok meghajolni. Mint Bella Mátyás t. képviselőtársam kifejtette, midőn az 1893 : XXVI. t.-cz. 2. §-a azt mondja, hogy a szolgálati idő az 1893. évi XXVI. t.-cz. hatálybaléptétől kell hogy számittassék. Ez a törvény e tanítók korpótlékát a 93-tól mostanig eltöltött időre szintén 100 koronában állapítja meg, tehát épen azoknak, a kik 15—20, vagy 25 év óta szolgálnak, a fizetésük nem lesz magasabb, csak azzal a 100 koronával, a melyre vonatkozólag a szakasz utolsó bekezdése intézkedik. Én azt hiszem, hogy a korpótlékok ezen osztályozása abszolúte nem felel meg az igazságosságnak és méltányosságnak. A korpótlékok azon osztályozása, mely szerint az első 200 korona, a második és harmadik korpótlék pedig 100—100 korona és a többi 200 korona azonfelül, a mit már Bella Mátyás t. képviselőtársam kifejtett, nem igazságos azért sem, mert a több jövedelemre, a fizetésnek javítására nem annyira a kezdő tanítónak és nem is annyira a 30—40 év óta szolgáló tanítónak van szüksége, — a ki már 60—70 éves, és a ki már gyermekeit felneveltette, szárnyukra bocsátotta — mint inkább annak a tanítónak, a ki 10—15—20 év óta szolgál, a ki 35—45 esztendős, és a kinek vállaira a családfentartás gondja, gyermekei ellátásának terhe leginkább nehezedik. E mellett még, t. képviselőház, épen azok a tanítók, a kik 10—20 év óta szolgálnak, java erejükben vannak, tehát a legértékesebb és a leghasznosabb tagjai a tanítói karnak. Én tehát ahhoz a módosításhoz, a melyet Bella Mátyás t. képviselőtársam a korpótlékok osztályozása dolgában proponált, hozzájárulok. En sem kívánom a korpótlékok összegét felemelni. Én is számolok — és mint törvényhozónak, kötelességem is számolni — az államháztartás fmancziális tekinteteivel, a budget-politikai kényszerhelyzettel. Számolok azzal a körülménynyel is, a melyre az igen t. miniszter ur minap tartott nagyszabású beszédében némi jogos keserűséggel rámutatott, hogy t. i. alig vette kezébe ez a kormány a kormányzat gyeplőit, alig lépett hivatalába, a társadalomnak máris majdnem minden osztálya jogos vagy jogtalan igényeivel, törekvéseivel, kívánságaival, a kívánságok egész özönével állott elő, ugy annyira, hogy igazán gondolkodóba esik az ember, vájjon honnan veszi ez a kormány azt a sok száz és száz milliót, a melylyel ezeket az igényeket ki akarj a elégíteni és a melylyel, általában, meg akarja mutatni, hogy ez a kormány a társadalom minden osztálya iránt jóakarattal viseltetik, s ezt a jóakaratát tényekben akarja kifejezésre juttatni. Én, t. képviselőház, számolok ezekkel a tekintetekkel és ezért csak egy helycserét proponálok. Ez a helycsere fmancziális szempontból, szerény felfogásom szerint sem jelent olyan nagy terhet, a melyet a mi államháztartásunk el nem birhat; mert tudvalévőleg egy-egy korpótlék-osztályba 3000—4000 tanító esik, s ha két korpótlék-osztályban 100—100 koronával emelkednék is a korpótlék összege, ez sem jelentene többet, mint 800.000 korona kiadási többletet. És még ez is csak időleges — legalább legnagyobb részében időleges — kiadás lenne, mert hisz a módosítás szerint az 5—6. korpótlék 200 korona helyett 100 korona lenne. Később tehát, az 5—6. korpótléknál meg fog térülni az, a mi most kiadási többletként jelentkezik. T. képviselőház ! Engem ennek a módosításnak a pártolására, illetőleg a saját módosításom beterjesztésére különösen az indít, a mit az igen t. miniszter ur minap tartott beszédében mondott, hogy t. i. ő a korpótlékok osztályozásánál nem zárkózik el attól a gondolattól, hogy olyan módosítás eszközöltessék itt, a milyen módosítást józanul tenni lehet. Indít másrészről és kötelességemmé teszi ezen módosítás beterjesztését maga-