Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-140

i40. országos ülés i% ban a rendes fizetéshez is hozzájárul. Ez, ugy hiszem, financziális szempontból sem fog nagy nehézséget okozni, mert ezek az összegek, — nem számítottam bár ki — azt hiszem, nem tesznek ki nagy summát. Mindenesetre méltányos kivánság ez, és biztosithatom az igen t. miniszter urat, hogy ha igy hagyjuk meg a törvényt, a mint most van kontemplálva, akkor nagyon sok helyütt nem fogadja el a község a segédtanítót és nem fogunk tudni mit csinálni, nem leszünk képesek segédtanítót küldeni, mert nincs alap, a miből fizetnünk lehetne. Nekünk csak egy tanítót kell fizetnünk; — fogják majd mondani — fizetjük félévig az özvegyet, tartson az özvegy magának segédtanítót. Sok helyről ezt a feleletet fogjuk kapni. Ajánlom ezt az utolsó bekezdést is az igen t. miniszter ur szives figyelmébe, és kérem, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik szólásra ? Raisz Aladár jegyző : Csernoch János ! Csernoch János : T. képviselőház ! Parlamenti szokás szerint mielőtt indítványomat előterjeszteném, néhány szóval reflektálni kívánok az itt benyújtott javaslatokra. Mindenekelőtt kijelentem, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy Óváry Ferencz t. képviselőtársamnak indítványát elfogadhassam, mert a törvényjavaslat világosan intézkedik a tekintetben, hogy a segédtanító csak egy esztendeig lehet alkalmazva. Ha pedig valamelyik községben ezzel a joggal vissza akarnának élni, akkor ott van az államnak közege, a tanfelügyelő, teljesítse az kötelességét és szorítsa a községet a törvény betartására. Mert utóvégre — ha nem is a törvény kijátszásának szempontjából — mégis csak előfordulhat az az eset, hogy egy helyen ugyanazt a segédtanítót másodszor is alkalmazni kellene, a minek lehetőségét kizárni semmiképen sem tartanám helyesnek. A mi pedig Goldis t. képviselőtársunk indítványait illeti, csak az utolsóra vonatkozólag óhajtom azt megjegyezni, hogy neki csakugyan igaza van abban, hogy ezen intézkedés folytán nagy terhek fognak az iskolafentartó községekre és felekezetekre háramolni, a miért is, ha financziális szempontból valamiképen lehetséges volna az, a mi Goldis képviselőtársunk javasol: én a magam részéről szívesen hozzájárulnék az ő indítványához. (Helyeslés.) Ez egyrészt nagy könnyebbséget jelentene az iskolafentartó községekre és hitfelekezetekre nézve, másrészt pedig jobban biztosítaná az ideiglenes alkalmazott segédtanítók járandóságait és azoknak pontos kiszolgáltatását. A negyedik bekezdéshez nekem is van egy észrevételem. Ez a bekezdés t. i. a lakásról intézkedik. A közoktatásügyi bizottságban az volt a nézetem, hogy át kellett volna venni egyszerűen az 1868-ik évi törvénynek azon intézkedését, hogy a tanítót tisztességes lakás illeti meg és a szobáknak a száma 7 április 16-án, kedden. 259 ne legyen meghatározva. Abból indultam ki, hogy egyes községekben ma már annyira szaporodott a tanítói állások száma, hogy azok nem is képesek minden tanítónak két szobából álló lakást adni. De a pontnak a vége megadja az iskolaszéknek azt a lehetőséget, hogy a nőtlen tanítóknál és a hajadon tanítónőknél másképen is intézkedhetik az iskolafentartó hatóság és én ebbe belenyugodtam. Van azonban még egy eset, a mely igen gyakran fordul elő most és a jövőben is, és én erre nem találok biztosítékot a törvényjavaslatban. Ez az, ha valmely községben a tanitó nőül veszi az ugyanazon iskolánál alkalmazott tanítónőt, s akkor ezek egy házaspárt képeznek. Ha a tanitó ilyen esetben külön két szobát követel a községtől, a tanítónő szintén, akkor az a község nem lesz abban a helyzetben, hogy nekik négy szobából álló lakást adhasson, pedig a javaslat mostani szövege szerint jogosítva volnának arra, hogy mindegyik külön-külön két szobából álló lakást követeljen, vagy pedig olyan házat, a melyben az ő rendelkezésére négy szobából álló lakás áll. Ennélfogva bátorkodom indítványozni, hogy a 2. §. negyedik bekezdésének ezen utolsó szavai után : »eltérőleg is rendezheti«, tétessék a következő szöveg : »Ez a jog megilleti akkor is, ha az ugyanazon iskolánál alkalmazott tanitó és tanítónő házastársak.« (Helyeslés.) Ajánlom indítványomat elfogadásra. Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző : Szkicsák Ferencz ! Szkicsák Ferencz : T. ház ! A részletek megvitatásánál csatlakozom Goldis elvbarátom azon megjegyzéséhez, hogy midőn a részleteknél módosítást ajánlunk, ez nem alterálja azon elveinket, a melyeket a törvényjavaslat általános vitájánál felhoztunk. Minket a törvényjavaslat részleteinek módosításánál tisztán az vezet, hogy ha lehetséges valami jobb módosítást ajánlani, ezt a t. ház és a miniszter ur figyelmébe ajánljuk és kérjük, hogy ezeket mint a mi tapasztalatainkon alapulókat a tanítóság javára keresztülvigye. A mi a javaslat 2. §-át, elsősorban a mi a fizetések megállapítását illeti, nem fogom indokolni részletesen, mert ezt már az általános vitánál indokoltam, hogy teljesen igazságtalan, hogy a nem állami tanitóknak a fizetése kisebbre legyen megállapítva, mint az államiakké. Nem fogom említeni azt az immorális indokot sem, hogy ez által a nem állami tanitó az ő vallási meggyőződését háttérbe szorítja és inkább a pénz után áhítozva, az állami iskolák híve lesz. Ezért csak röviden a 2. §-t a következőkben kívánom módosítani (olvassa) : »A községi és hitfelekezeti rendes tanitóknak évi alapfizetése egyenlő az állami elemi iskolai tanítók alapfizetésével.« Elnök (csenget) : Ez a határozati javaslat már a mai ülésben leszavaztatott, mert Miháli Tivadar határozati javaslata azt czélozta, hogy a kormány oly törvényjavaslat beterjesztésére utasittassék, melyben a nem állami tanítók járandósága az állami tanítókéval egyenlő összegben 33*