Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-140

líO. országos ülés 1907 április 16-án, kedden. 241 gyár nyelv tanítása érdekében a következőkre: »Itt szerepelt nemzetiségi képviselőtársaim ajkán az az axióma, hogy a többnyelvű tanítás az elemi iskolákban pedagógiailag nonsens, merénylet a növendékek ellen.« Ezt sokszor emiitette és annak bebizonyítására, hogy a többnyelvű tanítás nem olyan nonsens, példákat emlit fel Svájczból G-raubünden kantonból, Svédés Norvégországból és Belgiumból. És végül ezen j>éldák után a mi viszonyainkat állítja szemünk elé. Azt mondja, »hogy ha a külföldet elhagyjuk, akkor azt találjuk, hogy Magyarországnak 14.000 iskolája van. Ezek között van 7787 tisztán magyar, 3234 nem magyar és 3542 olyan, a hol a tanítás több nyelven történik. T. képviselőház! így állítva oda a dolgot, valóban ugy látszik, mintha Apponyi miniszter urnak igaza volna. Csakhogy a dolog nem így áll. (Halljuk! a baloldalon.) Mert hiszen mi vagyunk azok, a kik mondjuk, hogy igenis, a többnyelvű tanítás nem nonsens. Mi követeljük a többnyelvű tanítást és én a Felvidéken, a hol tótok laknak, nem ismerek olyan állami iskolát, a hol tótul is tanítanának. Tehát épen a miniszter ur az, a ki kormányzati tevékenységében megengedi, hogy tót vidékeken, a hol csak tótok laknak, egyedül magyarul tanítsanak. (Helyeslés a baloldalon.) Én legalább nem ismerek olyan állami iskolát, a hol tótul is tanítanának. Ugy állítani oda ország és világ elé e dolgokat, a mint a miniszter ur tette: legalább is szofizma, mert a mit a miniszter ur mondott, nem áll. (Mozgás.) Sőt ugy vagyunk, hogy a ki tótul akar tanulni — mint azt múltkori beszédemben kifejtettem — azon gyanú alá esik, hogy pánszláv; kizárják az iskolából és ez által — én azt hiszem — nem ápolják a haza iránti szeretetet. A mint Apponyi miniszter ur ezt a kérdést elénk állította, ugy látszik, neki van igaza. Valójában pedig részünkön az igazság, a kik azt mondjuk, hogy a többnyelvű oktatás lehetséges és kívánjuk, hogy a tót nyelv mint anyanyelv, taníttassák és oktattassék. (Zaj a baloldalon.) Azt mondhatná valaki, hogy hiszen ez meg van engedve, mert a heti 25 tanórából csak 17-et kell a magyar nyelv tanítására fordítani. Ez rendeletileg igy van meghatározva. De ha azt veszszük tekintetbe, hogy a tanitó felett a fegyelmi Damokles-kard függ, akkor belátjuk, hogy a tanitó összes erejét csakis a magyarultanitásra fogja konczentrálni, és az anyanyelvben való oktatásra nem marad semmi idő, annál kevésbbé, mert hiszen a tanfelügyelő vagy az iskolai fenhatóság sohasem kéri számon, vájjon azok a gyermekek tanultak-e valamit anyanyelvükön. Épen ezért, igen t. képviselőház, ne dobálózzunk ilyen igazságokkal, mert ezek csakis a megtévesztésre jók és azt a gyanút keltik KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VIII. KÖTET. 1 hogy csak azért nem mondjuk ki, hogy a tanítási nyelv tisztán magyar legyen, nehogy nevetségesekké legyünk a világ előtt. Ez a 17 órás rendeletileg megállapított magyarul-tanitás csak arra szolgál, hogy a tótok az ő anyanyelvüket ne tanulják meg és hogy ezáltal — természetesen, ha ez lehetséges volna — lassanként magyarokká, magyar nyelvűekké változzanak át. Én azt hiszem, hogy ezt különösen olyan helyeken, a hol a tótok egész tömegekben laknak, az iskola soha nem fogja elérni. Nem kár-e tehát ezzel az időt tölteni ? Ebből az is következik, hogy ha nem érhetünk el a magyar nyelvtanítással eredményt, annak épen ellenkező lesz az eredménye, a mit önök kivannak. T. i. mit? Hiszen tudjuk, különösen egyes képviselő urak. a kik fajmagyar kerületekben vannak megválasztva, tudják jól, hogy az intelligenczia és a parasztság között igenis van különbség, hogy a parasztember bizony furcsán és ferdén nézi az urat. Most már, ha tekintetbe veszszük azt, hogy azon a Felvidéken az inteüigencziának még az a sajátsága van, hogy magyarul beszél, hogyan fogja az a parasztember tekinteni azt az urat, a ki tőle még abban is különbözik, hogy beszél magyarul és abban különbözik, hogy ez az ur nem is szeret, sőt mivel iskolában nem tanulta ezt, nem is tud tótul beszélni? Most lássák be, hogyan fog majd ür támadni az intelligenczia és a parasztság között, hogyan fog az mindig nagyobbodni. Most kérdem: vájjon ki lesz az oka ennek a szocziális felfordulásnak, ennek a szocziális bajnak, a mely azután az ur és a paraszt között fog keletkezni? Ugyebár, ez a törvényjavaslat és azok az igazságtalanságok, a melyeket a kormányzati intézkedések nálunk a Felvidéken inaugurálnak ? Sokan csodálkoznak azon, különösen a t. néppárt csodálkozik azon, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy miért van olyan nagy különbség a papság és a nép között. Ez nagyon fontos dolog, a mely a függetlenségi pártot is érdekelni fogja. (Zaj.) Én azt hiszem, érdekelni fogja önöket az, hogy mi ennek a kulcsa. Ez abban van, hogy a papnöveldékben, pl. a szepesi papnöveldében, miután a szepesi egyházmegye tisztán tótságból áll, nem tanítanak tótul. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Helyeslés.) Szkicsák Ferencz: Igen t. képviselőház! Csak azt akartam ezzel jelezni, hogy miért fog keletkezni az a szocziális baj épen ezen törvényjavaslatból kifolyólag . . . Elnök: Kérem a képviselő urat ismételten, hogy a tárgyhoz méltóztassék szólni, mert különben kénytelen leszek, a házszabályok értelmében, a szót megvonni. (Elénk helyeslés.) Szkicsák Ferencz: T. képviselőház! Én azt mondtam, hogy a népoktatást illetőleg az elemi iskolákban olyanok a kormányzati intézkedések, , hogy azok nem felelnek meg az 1868:XLIY, 31