Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-131

16 131. országos ülés 1907 Azt mondja a t. miniszter ur, hogy 5 nem barátja az államosításnak. Ha ez igaz, — a mint nem kétlem, sőt nincs is jogom kételkedni, hogy igaz — akkor kérem a t. miniszter urat, hogy szíveskedjék még ma visszavonni ezt a törvény­javaslatot . , . (Derültség a szélsöbaloldalon. Éljen­zés és helyeslés a néppárton.) Éber Antal." Vonja vissza a beszédét! (Zaj a néppárti padokon.) Molnár János: ... és pedig azért, mert ha ez a törvényjavaslat törvénynyé válik, akkor az nem egyéb, mint burkolt bár, de valóságos fél­államositás, (Felkiáltások a baloldalon : Bár egész államosítás volna!) mert mit tesz ez a törvény­javaslat ? Először is felemeli a hitvallásos iskolák tanítóinak fizetési minimumát 600 koronáról 1000 koronára. Már ehhez nincs joga, mert a hitvallá­soknak természetadta joguk, hogy megalkudhassa­nak tanítóikkal épen ugy, mint megalkusznak pl. a családok a nevelővel. (Zaj. Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Azután meg pressecollier elé állítja a javaslat az iskolafentartóhat, hogy t. i. vagy adják meg ezt az 1000 korona minimumot, vagy pedig fogadják el az államsegélyt. Ámde az állam­segélyt csak akkor kapják meg, ha jogaikból egy jórészt átengednek. Ha ezt tenni nem akarnák, akkor nem államsegélyt, hanem állami iskolát kapnak. Hát ez nem államosítás ? önkéntelenül is eszembe jut itt az a mese, az a vers, a melyben az Igazság és a Hamisság fantóma együtt vándorolnak. Midőn megették közösen az Igazság kenyerét és az Igazság éhezni kezdett, arra kérte útitársát, hogy most már kezd­jék meg az ő kenyerét, mire az útitárs azt felelte: »Adok tehát, nem bánom, de a szemed kiváj om.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A hitvallásos iskolák századokon és századokon keresztül táplálták az államot a tanítás és nevelés kenyerével, és most, mikor ők szorulnak kenyérre, a mikor nem szellemi, hanem ennél sokkal csekélyebb értékű, mert csak anyagi kenyeret kérnek, az állam így felel: »adok tehát, nem bánom, de jogaidat megnyirbálom !« Id. Madarász József: Helyes! (Mozgás a középen.) Molnár János : Az államnak csak akkor volna joga a fizetés minimumát a hitvallásos iskoláknál megszabni, ha azon terheket, melyeket e minimum megszabása folytán a hitvallásos iskolák fentartói nem képesek elviselni, kötelességszerűleg az állam venné magára, azonban a nélkül, hogy viszont­szolgálatul csak egy jottát is követelne a hitvallások autonómiájából, fegyelmi vagy más egyéb jogából. (Élénk helyeslés a nemzetiségi padokon.) Ha másként cselekszik, akkor nem kell egyéb, minthogy 1000-ről 1400-ra, 1600-ra vagy 1800-ra emelje az alapfizetés minimumát, ehhez mérten fokozván a j ogfeladásokra irányuló igényeit, és akkor azonnal egyetlenegy hitvallásos iskola sem lesz e hazában, mert akkor vagy el nem fogadják azok a felajánlott segélyt, a melyhez az állam az autonómiai és egyéb jogoknak fokozott feladását fűzi és akkor megszűnnek létezni, vagy pedig elío­íprilis li-én, csütörtökön. gadják, de akkor csak a nevük lesz hit vallásos, mert akkor a gazda azokban az iskolákban — az állam lesz. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Vagy van joga az államnak megkövetelni minden hitvallásos iskolától azt, hogy az meg­oszsza vele a belső vezetést, vagy nincs. Ha van, akkor követelje ezt nyíltan, bátran, szabadon és feltétlenül minden hitvallásos iskolától. (Élénk helyeslés a nemzetiségi padokon.) Vlád Aurél: Államosítson ! Molnár János: Ha pedig nincs joga, a mint hogy nincs is, akkor ne akarja a hitvallásos isko­láknak fontos jogait kerülő utakon, apránként, a hitvallások nyomorát kiaknázva . . . Egy hang (a baloldalon) : Jaj^be nyomorognak ! Molnár János : A hitvallások nyomorát kiak­názva (Mozgás és ellenmondások balfelől.) és a társadalom pénzén megszerezni, vagyis inkább elhódítani, elfoglalni. Legyen szabad kérnem a t. elnök urat, hogy kegyeskedjék egy kis szünetet adni, mert körül­belül még egy félóráig szeretnék beszélni. Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Molnár János képviselő urat illeti a szó. Molnár János: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Azon politikai és elvi indokokon felül, a melyeket kifejtettem és a melyek engem arra sarkalnak, hogy a jelen törvényjavaslatot el ne fogadjam, van még kifogásom fmancziális szem­pontból is a törvényjavaslat ellen. így tűrhetetlen az, hogy a hitvallásos tanítók korpótléka kisebb legyen az állami tanítók korpótlékánál. Az állami tanítók ugyanis az első öt év után már 400 korona korpótlékban részesülnek, ezután minden öt évben 200—200 koronával kapnak többet. A hitvallásos iskolák tanítói azonban az első öt év után csak 200 koronát kapnak korpótlékul, a második öt év után csak 100 koronát, a harmadik öt év után ismét csak 100 koronát, azután pedig 200—200 koronát kapnak. E tekintetben is egyen­lőséget kívánok és követelek, feltéve mindig, hogy az állam semmiféle jogfeladást ne követeljen a segélyezett hitvallásos iskoláktól. Azt, hogy erre nincs pénz, argumentumul el nem fogadhatom (Mozgás.) azon egyszerű okból, mert volt is pénz, van is pénz és lesz is pénz, csak komolyan akarni kell. (Ellenmondás.) Nekünk ugyanis már évek óta milliárdos költségvetéseink vannak. Képzelhető-e az, hogy egy müüárdos költségvetésben ne volnának olyan tételek, melyeket vagy törölni, avagy legalább megkisebbíteni ne lehetne, a miből aztán mindjárt kikerülne az a 4—5—6 millió, a mely a korpótlék egyenlősítésére, szükséges ? Hogy pedig ez nem légből kapott állitás, vagyis hogy minden évben meg lehetne takarítani a milliárdos költségvetésnél 4—6, sőt több milliót is, fényesen és ékesen bizo-

Next

/
Thumbnails
Contents