Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-138
138. országos ülés 1907 április 13-án, szombaton. 211 Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot kérek, nemcsak színleg, ennek is materiális bizonyítékát fogom adni. Határozott biztosítékot nyertünk arról, hogy a bolgár kormány nem engedi meg és minden lehetőt el fog követni arra nézve, hogy ezek a Maczedónia területén garázdálkodó egyes bolgár bandák az ország belsejéből támogatást ne nyerjenek. Hogy ez a biztosíték nem épen akadémikus biztosíték volt, mutatja az is, hogy ha t. képviselőtársam nemcsak hírlapi czikkekből merít, hanem kicsit egyúttal az ottani hivatalos jelentéseknek is a mélyére tekint, azt fogja látni, hogy épen a Maczedóniában lévő és az ottani nemzetiségek közt legnagyobb számú lakosság a bolgár lakosság, azt hiszem, ezt ta'án mégis elismeri. . . Somogyi Aladár : Lehetetlen, hogy elismerje ! (Derültség.) Wekerle Sándor miniszterelnök: ... mondom, épen a bolgár lakosság az, a mely az ottlévő polgári ügynökökhöz és konzulokhoz fordul s azoknak közvetítését és segélyét igénybe veszi, még pedig nemcsak az adók ellen, hanem minden sérelmében : jogszolgáltatási, gazdasági, adózási és egyéb sérelmeiben. Ez kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a Maczedóniában lévő bolgár lakosság körében a paczifikáczió a legnagyobb sikerrel vihető keresztül. Nekünk nincsenek bizonyítékaink és adataink — sőt talán e helyről még a gyanúsításoknak látszatát is kerülni kell — arra nézve, hogy az ott garázdálkodó szerb és görög bandák támogatást nyernének ezen országok belsej e részéről,mindazáltal az utóbbi időkben szükségét láttuk annak, hogy Oroszország támogatása mellett épen ehhez a két kormányhoz: a szerb és görög kormányhoz demarche-ot intézzünk a tekintetben, hogy azon biztosítékokat és garancziákat, azon határozott ígéreteket, a melyeket Bulgária részéről nyertünk a tekintetben, hogy az ott garázdálkodó bandák az ország belsejéből — nem a kormány részéről, mert ezt nem tételezhetjük fel — támogatást ne nyerjenek, ők is adják meg. Ez a tényállás. A mi már most t. képviselőtársamnak hozzám intézett kérdéseit illeti, itt röviden a következőket vagyok bátor válaszolnia A mi poütikánk, a mint ez évek óta a delegáczió előtt és talán itt a t. ház előtt is kifejtetett, a Balkánon a status quo-nak fentartása. (Helyeslés.) Ez felel meg a berlini kongresszuson elfoglalt álláspontunknak és magunkra vállalt missziónknak és a status quo fentartása alatt értjük egyúttal a török birodalom integritásának biztosítását is. (Élénk helyeslés.) Ez a mi hivatalos politikánk, és más politikánk, mint ez a hivatalos, nincs. Ezen politika érdekében vállalkoztunk Oroszországgal egyetértőleg az ottani viszonyok rendezésére, a paczifikácziónak keresztülvitelére. Ez a poütikánk és ezen politikánk megvalósítására irányuló egyetértésünk Oroszországgal ma is változatlan, sőt valamennyi nagyhatalomnak hozzájárulásával, segédletével és erkölcsi támogatásával történik, ugy hogy az e tekintetben tett intézkedések ezeknek is tudomására hozatnak és támogatásukban részesülnek. Ebből következik, t. képviselőház, hogy nagyon természetesen mi semmiféle olyan törekvéseket, a melyek, nem tudom, Maczedónia autonómiájára, vagy épen Maczedónia feldarabolására irányulhatnának, nem támogathatunk, (Helyeslés.) sőt azokkal szemben, a mennyiben a status quo-t akarjuk fentartani, a leghatározottabban állást foglalunk. (Helyeslés.) E tekintetben közöttünk és Anglia között diflerencziák nincsenek. A mi lépéseinkhez, a melyeket tettünk, Anglia ép ugy hozzájárult, mint a többi nagyhatalmak, és azokat mindig erkölcsi támogatásában is részesítette. De a t. képviselő urat ne vezesse félre az, hogy Angliában vannak egyes egyesületek, igen humánus és emberbaráti czélzattal, a melyek elnyomott, vagy rossz viszonyok között levő népeknek a felszabadítását tűzték ki törekvésük czéljául. Ilyen pl. a Balkán-liga is, a melyet méltóztatott említeni. De bocsánatot kérek, ez egy privát törekvésű egyesület, a mely megengedem, hogy igen sok angolnak a szimpátiájával találkozik, de az angol kormánynak és Angliának politikáját ép oly kevéssé juttatja kifejezésre, mint a mienket. Az ilyen törekvések találkozhatnak az egyesek szimpátiájával, hiszen, ha elnyomott népekről van szó, a mi szimpátiáink is felébrednek minden elnyomott nép iránt, mindazonáltal ismétlem, hogy ezekből a szimpátiákból Angolország politikáját megitélni, vagy ezekből köztünk lévő ellentétekre következtetni, azt hiszem, még sem lehet. Mi Angliával, a mint többszörösen dokumentálva volt, a legbarátságosabb viszonyban vagyunk, és közöttünk sem más téren, sem a balkáni politika tekintetében differencziák nincsenek. A harmadik kérdés, a melyet a t. képviselő ur hozzám intézett, a transzbalkáni vasútra vonatkozik. Bocsánatot kérek, egy transzbalkáni vasutat mint gazdasági törekvést részünkről megakadályozni sem méltó nem volna politikánkhoz, sem eredményre nem vezetne. A gazdasági fejlődések által igényelt forgalmi összeköttetéseknél nekünk feladatunk csak az lehet, hogy ezen forgalmi összeköttetésben saját gazdasági érdekeinket és saját forgalmi összeköttetéseinket is biztosítsuk. Én nagyon kérem a t. képviselő urat és a t. házat, hogy e tekintetben válaszommal megelégedni méltóztassék. Mert nagyon természetes, hogy egy vasúti összeköttetésnek mikénti létesítése, a mi forgalmi érdekeinknek miként való megvédése, kivált hogy ha az idegen területen történik, annak teljes megoldása előtt itt vita tárgyát nem képezheti. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Elnök: Kíván az interpelláló képviselő ur nyilatkozni ? 27*