Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-138

194 138. országos ülés 1907 á iskola utján a magyarságot terjeszsze és az egész nemzetet faji egységbe olvaszsza, akkor az állani a törekvéseivel azt mutatja, hogy ellensége a többi népfajoknak. (Zaj. Ellenmondás.) Legalább ez következik logikailag. Ezzel az állam a nem magyarajku állampolgárok többségében először közömbösséget, később ellenséges indulatot kelt maga iránt. Azt hiszem tehát, utolérhetetlen kiméra kedvéért nem tanácsos olyan politikát követni, az állampolgárok nagy részét az államtól elidegeníti, (Zaj. Elnök csenget.) Tartozom annak az igazolásával, t. ház, hogy ez a törvényjavaslat tényleg ezt a czélt szolgálja, daczára annak, hogy egyik j)aragrafusában az az intézkedés foglaltatik, hogy a törvényhozás nem akarja érinteni a felekezeti és községi iskolák azon jogát, hogy az állampolgárok nem magyarajku része a saját anyanyelvén nyerjen oktatást. Daczára ennek tartozom — és azt hiszem sikerül is — bebizonyítani, hogy ez a törvényjavaslat tényleg az ellenkező irány szolgálatában áll. Ezen czélt szolgálja egyfelől a törvényjavaslat azon intézkedése, a mely azt mondja, hogy az ismétlőiskolákban a kizárólagos tannyelv a magyar (Helyeslés halfélöl.) és egy másik intézkedés, a mely arra vonatkozik, hogy azokban az iskolákban, a melyekben eddig is magyar volt a tanítási nyelv, ez az álbapot többé meg nem változtatható. (Helyeslés a baloldalon.) Mit jelent az, t. ház, ha ilyen intézkedést foglalunk a törvénybe? Azt jelenti, hogy az államnak az a czélja, hogy kizárólag a magyar tannyelvű iskolákat tartsa fenn. (Mozgás balfelöl. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Vlád Aurél: Ezen rendelkezés felvétele a törvényjavaslatba szakítást jelent azzal az eddigi elvvel, a mely biztosítja az iskolafentartóknak a tannyelv megállapítását. Ha a ]3edagógiai követelmények esetleg azt hoznák magukkal, mondjuk egy felekezeti vagy községi iskolában, a melyben eddig a tanítási nyelv kizárólag a magyar nyelv volt, hogy ez a viszony megváltozzék ; ha a pedagógiai szempontok kívánnák, hogy egy nemzetiségi nyelv legyen a tannyelv és ha ennek a törekvésnek útját álljuk, akkor mit jelent ez? Jelenti azt, hogy igenis konzerválni akarjuk még a pedagógiai érdekek feláldozásával is azt az állapotot, a mely esetleg az eddigi törvényekkel ellenkezik. (Mozgás és ellenmondások bal felöl.) Ez az intézkedés egyúttal annak az elvnek megdöntését foglalja magában, a mely abban kulminál, hogy »quod ab initio vitiosum, non potest tractu temporis convalescere«. De nemcsak a törvény ezen intézkedése áll a magyarosító politika szolgálatában, hanem azon intézkedése is, a mely a magyar nyelv tanítására vonatkozik és a mely tanczél gyanánt azt az elvet állítja fel, hogy a magyar íprilis 13-án, szombaton. nyelv minden népiskolában olyan terjedelemben taníttassák, hogy azt a gyermekek teljesen megtanulják ós korrektül beszéljék. Két elv van tehát lefektetve a törvényjavaslatban: az egyik a magyar nyelv tanításának mérvét állapítja meg, a másik pedig elismeri az anyanyelv tanításának szükségességét és helyességét; két olyan elv foglal tehát helyet ugyanabban a törvényben, a melyek nézetünk szerint egymással ellentétesek. Magyarországon a jogi helyzet nem mindig fedi a tényleges helyzetet és sok hangoztatott elv a gyakorlati életben negligáltatik. Hiszen elég e tekintetben egy példára rámutatnom : vegyük pl. a paritás kérdését, közjogi helyzetünket; jogilag megvan, kérdés, hogy tényleg megvan-e ? Egy másik példa a gyülekezési jognak a példája. Elvben megvan, mindenki elismeri, de a példa mutatja, hogy a gyakorlatban nincsen meg. A harmadik példát az iskolai térről vehetem. Az 1868: XXXVIII. t.-cz. 58. és 80. §-ainak követelményei szerint az állami iskolákban ott, a hol az állampolgárok nem magyar anyanyelvűek, tannyelvnek az illető j>olgárok gyermekei anyanyelvének kellene lenni. Ez a jogi helyzet. A tényleges állapot azonban épen az ellenkezőjét mutatja. Mikor látjuk azt, hogy Magyarországon mennyire ellentétben áll a jogi helyzet sok tekintetben a tényekkel és mennyire nem felelnek meg a tények a jogi állapotnak akkor azt hiszem szükségtelen jósnak lennem, a mikor azt a kijelentést koczkáztatom, hogy a gyakorlat oda fog vezetni, hogy az összes iskolákban, tehát a felekezeti iskolákban is, az anyanyelv el lesz hanyagolva és a magyar nyelv tanítása mind nagyobb mértékben fog bekövetkezni. A miniszter ur tegnapi beszédében azt mondotta, hogy a magyar nyelv tanításának a kérdése a népiskolában már res judicata, hogy ez a törvényjavaslat voltaképen nem is jelent előremenetelt, hanem csak az eddigi állapotot, az eddigi jogi helyzetet akarja fejleszteni és csak érvényt akar szerezni a magyar nyelv kötelező oktatásáról szóló 1879 : XVIII. t.-czikk intézkedéseinek. Kitűnik ez a törvényjavaslat indokolásából is, és kitűnik a miniszter ur tegnajji beszédének egy jiasszusából, a melyben azt mondotta, hogy a jelenlegi törvényjavaslat a tényleges állapotok alapján van megkonstruálva és nem kivan e tekintetben többet, mint a mennyit Wlassics miniszter rendelete megkövetel. Én ezzel szemben kötelességemnek tartom ráirányítani a miniszter ur figyelmét arra, hogy még a Wlassics-féle rendelet is ellentótben áll a törvényes intézkedésekkel, mert az 1879. évi XVIII. t.-cz. csakis a tanítóképzőkre állapítja meg a magyar nyelv tanításának oly mértékét, hogy az a tanító írásban ás szóban azt tanítani képes legyen, azonban az 1879 : XVIII. t.-cz. 4. §-a, mely a népiskolákra vonatkozik, csak azt mondja, hogy a magyar nyelv, mint tantárgy vezettetik be. Utalok a 79-ik évi tör-