Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-138

192 138. országos ülés 1907 április 13-án, szombaton. gében izgalmat okozott. (Élénk ellenmondásolt. Zaj.) A törvényeket nem elég meghozni, azok iránt szimpátiát is kell gerjeszteni. Törvényeket, a melyek nem alapulnak a lakosság zömének jogi meggyőződésén, a communis opinio-n, törvényeket, a melyeknek intézkedései iránt az ország lakosságának tetemes része aggodalmakat táplál, azokat igazságtalannak tartja, lehet hozni, megszavazhatja azokat a képviselőház egyhangúsággal is, de azoknak a törvényeknek még sem lesz foganatjuk, mert a természet és az örök való _ ellen vétkezni még törvényekkel sem lehet. (Elénk ellenmondás és zaj.) Én azt hiszem, hogy ... Zakariás János: Öt százaléknyi töredék nevében beszél igy? Elnök (csenget): Kérem Zakariás képviselő urat, méltóztassék meghallgatni a szónokot. Vlád Aurél: Én azt hiszem, hogy a jelenlegi átmeneti helyzet legkevésbbé alkalmas olyan kérdések felszinrehozatalára, a mely kérdések akár a felekezeti, akár a nemzetiségi érzékenységet lángra képesek ébreszteni, mert én azt hiszem, sem az ország közjogi függetlenségét, sem az ország nemzeti önállóságát egy nemzetiségi és társadalmi szempontból elégedetlen országban kivivni nem lehet. Épen azért én már általánosságban is abban a véleményben vagyok, hogy a jelenlegi törvényjavaslat egy elhibázott mű, hogy a jelenlegi törvényjavaslat alapelve helytelen, hogy az ország jól felfogott érdekeivel ellenkezik, más eredményeket fog előidézni, mint a milyeneket czélul tűzött maga elé, t. i. az országnak^ érzésben és nyelvben való egybeforradását. Én abban a véleményben vagyok, hogy még más körülmények között is hiba volna ilyen törvényjavaslatot előterjeszteni, de a jelenlegi körülmények között, a mikor közjogi helyzetünk nem egészen bizonyos, akkor a mikor még azt sem tudhatjuk, hogy jelenlegi közjogi helyzetünket a jövőben miként tarthatjuk fenn, de az veszélynek is ki van téve, mondom, ily körülmények között ilyen törvényjavaslatot előterjeszteni valóban bűnnek tartom. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha ez a törvényjavaslat megelégedett volna azzal, hogy a tanitók fizetését rendezze, hogy a tanítók megélhetését biztosítsa, én azt hiszem, hogy ellenzőre nem talált volna. Nem talált volna azért, mert a tanítói munkát meg kell fizetni, mert az iskolának a jövőben talán sokkal nagyobb és fontosabb szerepe lesz, mint a minő volt a múltban. Mondom, daczára annak, hogy én a fizetésrendezésre vonatkozó intézkedéseket a magam részéről szívesen elfogadnám, mégis nem tartóz'áthatom vissza magamat attól, hogy észrevételeimet erre vonatkozólag is elő ne terjeszszem. Mindenekelőtt hibáztatom azt, hogy a felekezeti tanitók fizetésrendezése nem történik ugyanazon az alapon, ugyanolyan magasságban, mint az állami tanítóké. Maga a miniszter ur is elismeri e kívánság jogosságát, csak a jelenlegi pénzügyi helyzet nehézségeire hivatkozik. Elismerem, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzet nehéz, de ha a t. függetlenségi és 48-as párt az ellenzéken hangoztatott elveihez hű akar maradni, akkor bizonyára igyekezni fog alkalomadtán érvényesíteni azon elveket, amelyek t. i. abban kulmináltak, hogy addig, a mig az ország közoktatási és közgazdasági igényei kielégítést nem nyernek, a hadügyi költségeket sem szabad szaporítani. Ha majd a függetlenségi és 48-as párt alkalomadtán vétót fog mondani a hadügyi költségek tetemes emelkedése ellen, bizonyára minél hamarább fog államháztartásunk abba a helyzetbe jutni, hogy a tanítóknak igényeit kielégítse. Nem elégit ki azonban engem a kultuszminiszter ur beszédének azon része, a mely a kántortanító fizetésére vonatkozik s a melyben a miniszter ur már eleve is tagadja azon igény jogosultságát, hogy a kántori javadalmazás a tanítói fizetésnél tekintetbe ne vétessék. Én azt hiszem, hogy ez az álláspont nem indokolható, mert törvényhozásunkban is van egy analóg eset, a melyben — természetesen nem a szegény tanítókra vonatkozólag — a törvényhozás egészen más álláspontra helyezkedett és ez a képviselői fizetésre vonatkozó törvényben van. Miniszterek, államtitkárok, budapesti egyetemi tanárok lehetnek képviselők is és ennek daczára a törvény, a mely a képviselők javadalmazását szabályozza, nem mondja ki, hogy az illető mint képviselő nem húzhat fizetést. Pedig én azt hiszem, hogy ha ilyen magas funkeziót betöltő magas állású tisztviselő képviselői fizetését külön is felveheti, akkor annál jogosabb az, hogj

r a tanítónak kántori teendőkért járó fizetése tanítói igényének megállapításánál figyelembe ne vétessék. Hibásnak tartom a törvényjavaslatba felvett azon intézkedést, hogy csak három év múlva nyernek a felekezeti tanitók kielégítést ebben a tekintetben. Konczedálom ugyan, hogy ézt az intézkedést a felekezetekre való tekintettel vették be a törvényjavaslatba azért, hogy idejük legyen három éven át kellő fedezetről gondoskodni. Azt hiszem azonban, hogy ha a felekezet nem gondoskodik arról, hogy a tanítója megkapja a törvényben biztosított minimumot egy éven belül, később sem fogja tehetni és a törvényjavaslat ezen intézkedésének gyakorlati következménye csak az lesz, hogy egy csomó felekezeti tanitó csak három év múlva jut ahhoz a fizetésminimumhoz, a melyet a törvény megállapít. Veríán Endre előadó: A felekezetek hibája lesz, ha igy lesz! Vlád Aurél: T. ház! Nem mulaszthatom el aggályaimat kifejezni a törvényjavaslat azon intézkedése felett is, a mely a fizetésnek termé-