Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-138

186 138. országos ülés 1907 április 13-án, szombaton. dor beismerése alapján a ház megállapította és a bizottsági jelentés is konstatálja, hogy Vajda Sándor azon verseket a házban felolvasta, csakhogy olyan halkan, hogy a gyorsirók azokat meg nem hallották.* (Mozgás és zajos ellenmondások a baloldalon.) Elnök : Ugron Gábor képviselő ur kivan szólni. Ugron Gábor : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Valójában meglepett az előttem szólott képviselő ur felszólalása, (Helyeslés a baloldalon.) mert még e pillanatban sem vagyok tisztában azzal, hogy mi lehetett felszólalásának czélja. Vájjon menteni akarta-e Vajda Sándor képviselő urat; menteni az ő cselekedetét és elitéltetése mellett is íentartani azt, a mit ő cselekedett ? Mert a képviselő ur felszólalása arra látszik czélozni, (Mozgás jobbfelől.) hogy azon cselekedet perfid voltát akarja a képviselő ur tisztázni, (ügy van! a baloldalon.) Engedelmet kérek, ha azok a versek elmondattak volna, ez hosszabb időt vett volna igénybe. Én kezdettől fogva itt e helyen ültem és figyelemmel kisértem a képviselő ur beszédét. Az valószinű, hogy Vajda képviselő ur a versszakokból egyet vagy kettőt ott elsusogott, a többit pediglen csak ráadásképen beszolgáltatta a gyorsíróknak ; (Halljuk ! Halljuk!) valószinű, hogy az állítólagos elmondásban is van egy rész igazság és a becsemjjészésben is van egy rész igazság. Egy hang (baljelol): Nagy rész ! Ugron Gábor: De kérdem, hogy ha ő azt a verset részben elsusogta, a többit pedig ráadta, mivel lesz kevesebb az ő hibája és az ő helytelen eljárása, hogy ha nem az egész verset, hanem annak túlnyomó részét adta át elmondatlanul a gyorsíróknak 1 (Helyeslés baljelol!) De képzeljék el a t. képviselő urak, hogy mily nagy mértékben lealázó egy országgyűlési képviselőre az ilyen eljárás, a midőn itt ebben a házban a szólásszabadság uralkodik, a melyet mindenki igénybe vehet és a midőn mindenki elmondhatja azt, a mit gondol. Csak az teheti meg azt, hogy ugy mondja el gondolatait, hogy azokat ne hallják meg a szomszédai és a ház tagjai, a ki tudja, hogy olyan cselekedetet követ el és olyan véleményeket mond, (Felkiáltások baljelol: Gazság !) olyan kifejezéseket használ, a melyekért nem állja a felelősséget, nem is akarja az elmondás pillanatában azt állani, nem akarja azt kéjrviselőtársainak ellenőrzése és bírálata alá bocsátani, nem akarja, hogy az elnök a maga felügyeleti jogát gyakorolja felette. Hanem csak az az egyedüli czélja, hogy az a gyorsirók feljegyzéseiben megjelenjék, (ügy van ! ügy van !) hogy azután az országban mint egy vád, mint egy sújtó Ítélet, mint egy becstelen ráfogás körüljárjon és a tudatlan és műveletlen nép lelkében ugy tüntesse őt fel, mint egy hőst, a ki pedig itt gyáván viselkedett, (Élénk helyeslés és taps.) mikor csak susogta azt a beszédet, odadőlve az oszlophoz, a hol máskor nem szokott sem ülni, sem állni. Engedjenek meg a t. képviselő urak, én az egész ügy lefolyása rendjén a nemzetiségi párthoz tartozó képviselő urak eljárását, abban, a mit szólottak és beszéltek, kielégítőnek, ha nem is tökéletesnek tartottam. Bocsássanak meg, de ha ilyen módon védelmére kelnek, akkor bennem az a gyanú erősödik meg, hogy a mikor Vajda Sándor ott állott az oszlopnál, és a mikor önök körülötte ültek és ő azokat a verseket elsusogta, ha önök azt hallották és a felindulás minden jelét eltitkolták és gunymosoly játszott az ajkukon, akkor önök nem jártak volna el férfiasan, egyenesen és nyíltan, hanem czinkostársai lettek volna Vajdának. (Ugy van ! ügy van ! baljelol.) HÓdy Gyula: Kivéve a szerbeket; azok becsületesek! Ugron Gábor : Tehát sokkal jobb lesz a békesség kedvéért és helyesebb lesz az önök későbbi nyilatkozatainak értékére nézve, ha elfogadják a naplóbiráló-bizottság jelentését, a mely enyhíti az esetet és megengedi, hogy fentarthassuk azt a jó véleményt, a melyet fentartani a békesség kedvéért magunk is akarunk, sőt erős akarattal önmagunkban is megőrizni kívánunk. (Élénk helyeslés.) Maniu Gyula : T. ház ! Szükségesnek tartom, hogy néhány megjegyzést tegyek azokra, a miket t. Ugron Gábor képviselő ur előadott. (Halljuk ! Halljuk.') Mindenekelőtt, ugy gondolom, a dolog részünkről egészen tisztán áll a t. ház előtt. A mi azt illeti, a mit Ugron Gábor t. képviselő ur volt szíves felvetni, hogy vájjon mi helyeseltük-e Vajda Sándor képviselőtársunk eljárását vagy sem, én csodálkozom, hogy Ugron Gábor előtt azok után, a mik az ő szemei előtt történtek, ez még kérdésképen áll. Engedjenek meg uraim, a dolog lényegéről már sok szó esett és az ügynek ez az oldala tisztázódott. Vajda Sándor képviselőtársunk előadta mentségét és ezen mentség során a ház maga nyilatkozatát megtette és a versek felolvasását helytelenítette. Nagyon jól méltóztatnak emlékezni, hogy épen a mi közreműködésünkkel történt ez, azért, hogy ne lehessen később feltenni azt a kérdést, a melyet most Ugron Gábor t. képviselő ur kifejtett, oly dolgok előadásával, a melyeket mi már az előző tárgyalásokból kifolyólag ismerünk, önök uraim nem méltányosak (Mozgás és zaj.) akkor, a mikor nagyon jól tudják, hogy jegyzőkönyvi megrovásban részesítettük egyik párttagunkat és barátunkat. A mi pedig azt a feltevést illeti, melyet Ugron Gábor t. képviselő ur volt szives felvetni, hogy t. i. mi, a kik körülállottuk Vajda barátunkat, (FelMáltások baljelol: Barátja! Mozgás.) a mikor azokat a költeményeket felolvasta, azt a benyomást keltjük fellépésünkkel, hogy mi magunk is úgynevezett czinkostársai vagyunk Vajda Sándornak, .. (Igaz! ügy van! a baloldalon. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Maniu Gyula : .. . erre nézve engedjék meg, t. uraim, hogy még egy tényt felsoroljak, a mi szintén elő lett itt adva. (Zaj.) A mikor Vajda Sándor barátom a kérdésben forgó verset olvasta — önök hallották, Pop István t. képviselőtársam