Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-137

176 137. országos ülés 1907 április 12-én, pénteken. hogy aggodalmaim vannak ezen törvényjavaslat iránt, azért, hogy az állami elemi iskolákban nem a tankötelesek nyelvén való közoktatás sikeres eredményeket nem fog produkálni és hogy az ilyen közoktatás a nem magyarajku népek közművelődésére, kulturális, anyagi előmenetelére nézve hátrányos lesz, s a tekintetben, hogy akadályokat fog előidézni, felvilágosítást kértem, vájjon bebizonyult-e eddig az, hogy az elemi népiskolákban a tanköteleseknek nem anyanyelvén tartott közoktatás megfelelő sikert produkált-e vagy sem. Mert ha megfelelő sikert ért el, vagy legalább megközelítőt ahhoz, a mely elérhető, ha a tankötelesek anyanyelvén történik a közoktatás, akkor én nagyrészben meg vagyok nyugtatva és aggályaim el vannak oszlatva. Ha a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur e tekintetben akár egyházfejedelmeinknek, püspökeinknek meghallgatásával is aggályaimat eloszlatva, megnyugtatott volna, kétségtelen, hogy én semminemű állásjiontot ezen törvényjavaslatok ellen nem foglaltam volna. Én egyéni álláspontomnál fogva nem vagyok ellensége az iskolák államosításának sem. Különösen akkor nem lettem volna ellene, hogy ha ezen állami elemi népiskolákra vonatkozó törvényjavaslatban olyan intézkedések foglaltattak volna, hogy a nem magyarajku lakosokra nézve is az oktatás hátránynyal nem járt volna és a közoktatás sikere nem lett volna akadályozva az által, hogy a tanítás idegen nyelven, vagyis nem a tanulók anyanyelvén történik. Ez nem volt ugyan kimondva, de a jelenleg tárgyalás alapját képező törvényjavaslatban már igenis foglaltatnak olyan intézkedések és rendelkezések, a melyekből következtethető, habár nincsen az állami iskolákra vonatkozó törvényjavaslatban, hogy az állami elemi népiskolákban igenis csak a magyar nyelv lesz a tanítás nyelve. Sőt ezen törvényjavaslat is már majdnem lehetetlenné teszi azt, hogy a tankötelesek anyanj-elvén is végeztessék a tanítás. Lehetetlenné teszi az által, hogy bizonyos siker követeltetik a magyar nyelv tanítása terén. Mert nem az foglaltatik a törvényjavaslatban, hogy a tanító köteles a neki előirt tananyagot magyar nyelven előadni, hanem, hogy ha ezt az eredményt el nem éri, akkor tanítói állását elveszítse, sőt az iskolafentartási jogot is elveszti az iskolafentartó. Mélyen t. képviselőház! A közoktatásügyi miniszter ur ma olyan beszédet tartott, a mely én szerintem egyáltalában nem fedi ezen törvényjavaslatot, és bennem azt a meggyőződést keltette, hogy ha ezen törvényj avaslat a beszéd szellemének megfelelt volna, akkor az minket teljesen megnyugtatna. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur szemrehányást tesz, hogy folytonosan Eötvös Józsefre és Deák Ferenczre hivatkozunk. Mi már látjuk előre, hogy el fog jönni az idő, hogy a mikor ezen törvényjavaslat törvénynyé válik, annak végrehajtásánál és az ezzel szemben elkövetett visszaéléseknél hivatkozni fogunk épen a közoktatásügyi miniszter urnak épen a mai napon tartott beszédére, hogy ezen törvény ily szellemben volt végrehajtandó és ezen törvénynek intézkedései ilyen szellemben értelmezendők. Mélyen t. képviselőház! A törvényjavaslat eredeti szövegében, egyik paragrafusában az van mondva, hogy a nem állami, tehát a felekezeti népiskolában a magyar nyelvet oly mértékben kell tanitani, hogy a gyermekek képesek legyenek életviszonyaiknak megfelelően gondolataikat kifejezni. Már ez is igen elasztikus és tág teret enged az alkalmazásnál annak a megállapítása, hogy mik azok az ő életczéljainak megfelelő fogalmak vagy gondolatok. Ámde a közoktatásügyi bizottság módosítása még sokkal súlyosabb, sokkal terhesebb, mert azt mondja, hogy gondolatait érthetően ki tudja fejezni. Ha már most valamelyik tanuló a gondolatát nem tudja magyarul érthetően kifejezni, akkor ezért akár az iskolafentartót, akár a tanítót felelősségre lehet vonni és felelősségre is fogják vonni. Miért ? Mert kétségtelen, hogy ezen törvényjavaslatnak egész tendencziája az, hogy ezen nem állami iskolák egyszer végrevalahára megszűnjenek és államosittassanak. Már pedig a mikor ez a czél, akkor az könnyen elérhető, oly nagy hatalma van az állami hatóság felügyeleti és rendelkezési jogának. Az állam felügyeleti és ellenőrzési jogának pedig senki sem ellenzője, mert hiszen az állam érdekében áll, hogy czéljainak megfelelően vezettessék az az iskola. Ámde itt vannak például a görög-keleti és katholikus román egyházak, a melyek kétségtelenül rá lesznek utalva az államsegélyre. Ez egymagában nem baj, mert az államnak kötelessége az egyházakat az iskolák fentartásában támogatni, miután' ezek állami czélokat, a közoktatást szolgálják. Ám a törvényjavaslatnak egyik paragrafusából, a hol arról van szó, hogy az állam ott, a hol állami iskolát állitott fel, megteheti azt, hogy a nem állami iskolát nem segélyezi, azt a meggyőződést merítem, hogy az állam nem akarja segéfyezni mindig a nem állami iskolákat és így azok az egyházak nem lesznek képesek iskoláikat fentartani és ott is állaim iskola fog létesülni. Az államnak ezenkívül módja és alkalma lesz az ország majd minden községében állami iskolákat állítani fel, mert az egyházhoz tartozó hivek nem képesek annyi iskolát felállitani, a mennyi szükséges volna a tanulók számához képest, ugy hogy vannak községek, a hol kéthárom tanító is szükséges lenne és mégis csak egy tanító van, a kinek 100—180 tanulót is kellene tanítania. Az államnak módjában állván gondoskodni arról, hogy ilyen helyen megfelelő számú tanerő alkalmaztassák, ennek (Zaj.) alapján nem fogja segélyezni az iskolafentartókat oly mérvben, hogy a tanulók arányához képest megfelelő számú tanítót alkalmazhassanak, hanem maga fog felállitani állami iskolát, és akkor megszűnik kötelezettsége