Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-137

137. országos ülés 1907 április 12-én, pénteken. 171 menyekkel néha a megengedett határon túl is megalkudni. (Igaz ! ügy van !) De hát, t. ház, ez az intézkedés nem uj, csak az összeg változott 120 koronáról 200 koronára és ezt az intézkedést az 1893-ik évi törvény fennállása óta kezelte Csáky miniszter, Wlassics miniszter, Berzeviczy miniszter, kezelte egy ideig az alkotmányellenes kormány, egy esztendő óta kezelem én. Tehát öten voltunk — sok tekintetben igen különböző felfogású emberek — (ügy van !) és mondják meg, fordult-e elő 14 esztendő alatt egyetlenegy eset, hogy egy miniszter visszaélt volna ezzel a hatalommal ? (Ugy van ! ügy van !) Nohát, ha ötféle miniszter kormányzása alatt 14 évi tapasztalásra utalhatunk, akkor megvallom, ez az aggodalom valóban csak igen teoretikus természetű. De viszont azt mondom : lehetetlen, hogy egy felelősségének tudatában lévő miniszter arra kérje az országot, hogy támogatást adjon államköltségen egy-egy tanítónak és ne tartsa fenn magának a mérlegelést, hogy az a tanitó nem olyan-e, a ki az oktatást, a nevelést államellenes irányban, az állam ellen ne fordithassa. (Zajos helyeslés.) Itt van a tankönyveknek, a tantervnek, bizonyos tantárgyaknak meghatározása. Mely tárgyak ezek ? A magyar nyelv, valamint a polgári jogok és kötelességek ismertetése; és talán a miniszter beavatkozása abból a szempontból is szükséges, hogy a polgári jogok és kötelességek ismertetésében ne egyoldalulag a jogokra fektessenek súlyt, hanem a kötelességekre is. (Elénk helyeslés és taps.) Mert az autonómiáknak én nagy tisztelője vagyok, de az állammal szemben megvan az a természetes hajlandóságuk, hogy a jogok és kötelességek korrelativ fogalmai között az elsőre szeretik tenni a súlyt. (Helyeslés.) Továbbá a hazai földrajz és történelem. Mind oly tantárgyak ezek, a melyek tanitása a legnagyobb mértékben összefügg az állampolgári képzéssel. Már most, hogy az államkormányzatnak ne legyen hozzászólási joga, ne legyen joga a tekintetben az utolsó szót kimondani, vájjon megfelel-e az állampolgári képzés mértékének és kivánalmainak az a tanterv és tankönyv, a melyek ezekben a nemzeti tartalmú, ezekben a tág értelmében véve politikai tárgyakban használtatnak : a ki az autonómiát ennyire akarja kiterjeszteni, a ki az államot annyira nullifikálni akarja, hogy saját létérdekeinek megóvása tekintetében semmi eszköz ne legyen kezében, az behunyt szemekkel jár végig ezen az országon, az nem tudja, nem látja, hogy ebben az országban mi van, hogy ebben az országban micsoda tényezőkkel kell küzködnünk, hogy ebben az országban minő veszélyeket kell minduntalan elhárítanunk. (Igaz ! ügy van !) Sohasem lehet elképzelni olyan minisztert, a ki egy kaptafára mér ebben a tekintetben mindenkit ; nem képzelem azt a minisztert, a ki az általános tantervbe való beilleszthetés czéljából a tanterv megállapítása előtt nem keresi az érintkezést az iskolafentartó tényezőkkel; de az utolsó szót, a döntő szót ezen tantárgyakra nézve kell hogy a miniszter kimondhassa, különben, t. képviselőtársaim, nem vállalhatom a felelősséget azért, hogy a nem áUami iskoláknak csak egy fillér szubvencziót is nyújtsunk, vagy azoknak fennállását továbbra is lehetővé tegyük. (Elénk helyeslés és taps.) Azután ott van a fegyelmi hatóság kérdése. Hát, t. képviselőház, a ki azokat a beszédeket hallja, a melyek itt elhangzottak, azt hinné, hogy a nem állami iskolák feletti fegyelmi j ogot a miniszter egészen a kezébe akarja ragadni és megszüntetni a felekezeteknek, illetőleg a nem állami iskolafentartóknak fegyelmi hatóságát. Pedig kérem szépen, ez a törvényjavaslat mit tesz ? Tisztán az állam ellen elkövetett fegyelmi deliktumokra nézve állapítja meg az állami közegek fegyelmi hatósgsát, tisztán és kizárólag azokra. (Igaz! ügy van!) A tanügyi, pedagógiai, vallási és közerkölcsiségi téren elkövethető fegyelmi vétségeknek egész országát, az ezekre vonatkozó szabályoknak egész összességét az iskolafentartóra bizza. De tesz még ez a törvényjavaslat ennél többet is. Igaz, hogy kiterjeszti ezt az állami fegyelmi hatóságot azon iskolák tanítóira is, a melyek állami fizetéskiegészitést nem élveznek, (Helyeslés.) de ez olyan követelménye az állami szuverenitásnak, (Igaz ! Ugy van!) az állami czélok feltétlen érvényesülésére való jognak, hogy én csak azon csodálkozom, hogy ez a törvényes intézkedés már régen nem létezik. Én már 1893-ban akartam igy behozni és kompromisszum tárgya volt, hogy a segélyt élvező tanitókra szorítsuk. Tehát kiterjeszti a törvényjavaslat az állami fegyelmi hatóságot a nem segélyezettekre is. De viszont mit tesz ez a törvényjavaslat ? Mig az 1893 : XXVI. t.-cz. ezekre az államellenes deliktumokra nézve az állami fegyelmi hatóságot kizárólagossággal áUapitotta meg, addig én ebben a törvényjavaslatban helyreállítom a nem állami iskolafentartóknak fegyelmi hatóságát az államellenes deliktumokra nézve is és csak akkor veszem igénybe a fegyelmi jogot az állami hatóság és végső fokon a miniszter számára, ha ezek a nem állami hatóságok ezen a téren kötelességeiket nem teljesítették. (Helyeslés.) Tettem ezt a restituálást jó okokból: először azért, hogy ezzel erkölcsi elégtételt szolgáltassak azoknak a nem állami iskolafentartóknak, a kik az állami szempontok felett őrködni hajlandók ; tettem másfelől azért, hogy ezzel emlékeztessem őket arra, hogy nekik is kötelességük e felett őrködni. Azért, mert az állam él azzal a jogával, hogy biztosítja a maga szempontjainak a feltétlen érvénj^esülését még arra az esetre is, ha az iskolafentartó azt nem teszi, azért ne aludjék el az az iskolafentartó, a ki közelebb van az iskolának életéhez, a ki tehát sok esetben hatályosabban fog őrködhetni ezek felett a nagy szempontok felett, mint maga az állami hatóság ; érezze, hogy 22*