Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-137

137. országos ülés 1907 április 12-én, pénteken. 161 zott követelések felállítására támpontot nyújtónak kell találnom a szövegnek két szó kihagyása által eszközölt azt a kiélesitését, a mely a bizottsági javaslatban foglaltatik. (Mozgás.) És ha igaz is az, a mit a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur egyik beszédében felhozott, hogy az anyanyelv mellett egy második nyelv megtanulására a legjobb időpont a zsenge gyermekkor, ez az elérhető eredmény tekintetében az én felfogásom szerint csak nagy megszorításokkal áll a népiskolai tömegoktatásnál, a nehézkes parasztgyermekeknél, és főleg oly helyeken, a hol az iskolának a nyelvtanítása az iskola falán kivül, künn az életben, a mindennapi érintkezésben és társalgásban semmiféle támogatásra nem talál. Már pedig a mi községeink legnagyobb részében olyanok a viszonyok, hogy magyar anyanyelvű lakosság egyáltalán nem lévén, a gyermek künn az életben alkalmat sem talál a magyar nyelv hallására és gyakorlati használására. Es hogy a tisztán iskolai nyelvtanitásnak mily szerény sikere van, mutatja a mi szász parasztunk példája, a ki a mindennapi életben nem a felnémet, az irodalmi nyelvet, hanem a szász dialektust használja, és daczára annak, hogy az egész 9 évi oktatási idő alatt az oktatásnál a felnémet nyelv használtatik, az utóbbit mégsem tanulja meg tökéletesen, bármilyen szoros a rokonság az irodalmi nyelv és a tájnyelv között. (Mozgás.) És annak a második tételnek az igazságát, hogy a nép a nyelveket a legsikeresebben nem az iskolában, nem a tanitótól, nem a könyvekből tanulja, hanem a gyakorlati élet nyelvmesterétől, bizonyítja szintén, szász parasztunk példája, a ki, mivel leginkább román lakossággal vegyesen lakik, minden iskola, minden kényszer nélkül, mondhatnám : önkéntelenül megtanulj a a román nyelvet, a mint azon aránylag kevés helyen, a hol magyar anyanyelvű lakosággal vegyesen lakik, ép oly könnyen megtanulja a magyar nyelvet. És ha ily viszonyok között és az ezekből folyó nehézségek mellett aggályt táplálunk ama túlkövetelésekkel szemben, a melyek a magyar államnyelv szükséges tanitása terén a népiskolával szemben emeltetnek, teszszük azt egyedül és kizárólag abból az okból, mert ilyen túlköveteléseknek gyakorlati eredménye csak az volna, hogy kárára, rovására volna az anyanyelvnek és az iskola általános műveltségi czéljainak, hogy további következményeiben leszállitaná a mi népünknek műveltségi fokát és ezzel megrontaná azt az alapot, a melyen a mi népünk egész nemzetiségi fenmaradása nyugszik. (Helyeslés a jobboldalon.) Zakariás János: Ez nem áll! Melzer Vilmos: Tartanunk kell attól, hogy a magyar nyelvtanítás azon eredménj^ének, a mely gondos és lelkiismeretes tanitói munka és helyes módszer mellett elérhető, nem lesz előnyére a javaslat 19. §-ának az az intézkedése, a mely az eddigi autonóm jog megszorításával a tanítási czélon és az óraszámon kivül a tanitási terv megKÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. VIII. KÖTET. állapítását is a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatáskörébe akarja utalni. A tapasztalatok szerintem azt mutatják, hogy egyetlen tantárgy tantervének ily kiszakitása a népiskolai tanterv egészéből és ennek a tantárgynak ilyen elszigetelése lehetetlenné teszi, hogy annak tanitása az életben létező legkülönfélébb viszonyokhoz alkalmazkodjék, és hogy ennek a tantárgynak a tanitása beleilleszkedjék a tanitás egységes rendszerébe, a melyben valamennyi tantárgy kölcsönhatásában egymást támogatja és a tanitás eredményét biztosítja. Hasonló, szerintem az ügy érdeke által nem követelt és annak előnyére nem váló különállásba, elszigeteltségbe, mondhatnám fagyosabb légkörbe akarja helyezni a magj^ar nyelv tanítását a javaslatnak a fegyelmi eljárásra vonatkozó 24. § mely e mellett, habár az államnak fegyelmi hatalmát csak párhuzamosan akarja érvényesíteni az iskolafentartók fegyelmi jogával, a hitfelekezeteknek jelenleg fennálló autonóm jogkörét ez által mindenesetre lényegesen megcsorbitja. Én azt hiszem, hogy nem jó és nem egészséges a fegyelmi eljárás terén sem az iskolai tanitás egészére, a mely utóvégre mégis állami szempontból is a fődolog, egyetlen egy tantárgynak és épen az államnyelvnek ilyen kiszakitása a tanitás egészéből, mondhatnám melegségéből, a melybe annak mégis bele kell illeszkednie és a melynek egységes medrében le kell folynia e tantárgy tanításának is, hogy kellő eredménye legyen. Egy ilyen kivételes intézkedés csak zavarólag hatna a tanitónak egyenletes, nyugodt munkájára, főleg akkor, ha, miként az intézkedés szövegéből kitetszik, a tanitó fegyelmi vétséget követhet el nemcsak saját mulasztásából, hanem akkor is, ha rajta kivül álló okokból, talán azon külső nehézségekből kifolyólag, melyekre rámutattam, a magyar nyelv tanításában nem birja elérni azt a tőle megkövetelt talán tiilságos eredményt. Ha a tanitó ilyen viszonyok közt a magyar nyelv tanításának háta mögött ott látja a fegyelmi vizsgálatnak fokozott fenyegető veszélyét, az önfentartás ösztönével és azért, hogy az állását, kenyerét el ne veszitse, lázasan, görcsösen központosítani fogja egész tevékenységét erre az egy pontra, talán minden gyakorlati eredmény nélkül, de mindenesetre lényeges kárára és rovására az iskola általános művelődési czéljának, a mely annak mégis főczélja, és azon fontos érdekeknek, melyek hozzá fűződnek. (Helyeslések.) Ha szemügyre veszem az államellenes cselekedeteknek fegyelmi vétségét, én is azt mondhatom, hogy az ilyen cselekedeteket meg kell torolni érdemük szerint. De nem hallgathatom el azt az aggályomat, hogy egy ilyen intézkedés a mi viszonyaink közt sem ismeretlen szűkkeblű, elfogult, egyoldalú felfogás mellett a tanítókkal szemben nagyon könnyen súlyos igazságtalanságokra vezethet. Az államellenes cselekedeteket meg kell torolni minden állampolgárral szemben, meg kell torolni a tanítókkal szemben is, mint állampolgárokkal 21