Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-136

156 136. országos ülés 1907 április 10-én, szerdán. hangverseny alkalmával ez a Minerva a mi hazai románjaink között egy csomó ilyen füzetet osztogatott széjjel, és hogy ezt megtehesse, pénzt gyűjtött privát emberektől, bankoktól, szóval a társadalom közreműködését vette igénybe. De, t. ház, az elszámolásban megütötte a szememet egy tétel, egy 92 leiről szóló kis tétel, a mely szerint a füzeteket a bodzái szoros határállomásáig, Buzeuig kellett szállitani. Hát mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy ezeket a füzeteket nem a kirándulók hozták magukkal, mert a predeáli vagy az orsovai vizsgálatnál ki lettek volna téve annak, hogy elveszik tőlük, hanem kerülő utón, a bodzái szoroson keresztül, a hol vasúti közlekedés nincs, ott csempészték be és ezen az utón terjesztették. (Zaj. Felkiáltások balfelől: Csempészek!) T. képviselőház ! Hogy a liga működését újból megkezdte, arra még más ilyen jeleink is vannak. A liga alapszabályait 1907 január 22-én hagyta jóvá a szenátus és azután a király is. Elnökéül megválasztottak egy Pilatu nevű naczionalista volt képviselőt és egy Brancovanu nevű, bojár családból való nagybirtokost Ez a Brancovanu ur, ugy látszik, már is megkezdte körútját Magyarországon, a mennyiben, hogy a liga czéljai értelmében legalább is informálja magái, a mint a lapokban olvastam, megjelent az aradi valamelyik román iskola javára rendezett hangversenyen és ott a hazai románok nagy ünnepségekkel fogadták, sőt a katonai zenekar a román királyi himnuszt játszotta. (Felkiáltások: Bravó !) Szatmári Mór: Jó, hogy a Gotterhaltét nem játszották ! Gr. Bethlen István : A mint tudjuk, a liga annak idején európai propagandát fejtett ki; Parisban, Brüsszelben irodákat tartott fenn. Hiszen tudjuk, hogy az a Popovici Aurél, a ki jelenleg »6ross-Össterreich«-féle czimű könyveket irt, épen a párisi iroda vezetője volt és ő csinálta ott a propagandát. Parisban ujabban máris megmozdultak az oláh diákok ; ülést tartottak épen a szőnyegen lévő közoktatási reformra vonatkozólag és elhatározták, hogy ismét az összes európai diáksághoz fognak fordulni és közlik velük határozatukat hasonló határozatok hozatala végett. Azt mondják (olvassa) : »A párisi oláh egyetemi ifjúság teljes erejével tiltakozik Apponyi miniszter törvényjavaslata ellen, mert az a magyarországi oláh iskolák elmagyarositását czélozza. Tiltakozik ezen törvényjavaslat ellen, a mely egyetlen fajnak fensőbbségét akar biztositani más fajok kárára egy soknyelvű államban, a melynek alkotmánya az összes nemzetiségek jogait biztositja. Sehol sincs kormány, a mely a XX. század czivilizácziójára tart számot, a mely arra törekednék, kog}' nemzeti voltától foszsza meg a román nemzetet, a mely a magyar államnak benszülött, autochton elemét alkotja, s a melynek ez országban egyébként elvitázhatatlan történelmi jogai vannak.« Megint ugyanaz a stílus, ugyanaz a kaptafa, a melyet a memorandum idejében tapasztaltunk a párisi és külföldi diákság részéről. És még egy momentum van, t. ház, a mely valószinűvé teszi azt, hogy a kulturligának egy ujabb mozgalma és az irredentista eszméknek ujabb felébredése előtt állunk és ez az a körülmény, hogy a román belpolitikában fordulat állott be. A román politikának két fontos kérdése van : az egyik az erdélyi kérdés, a másik az agrár kérdés. Ezt a két kérdést a kormányon váltakozó pártok a múltban is és a jelenben is mindig kihasználták álláspontjuk erősítése végett. A midőn az egyik párt az egyik kérdést mint ütőkártyát már kijátszotta és valami eredményt ért el, akkor a másik párt a másik kérdést veszi elő és azzal igyekszik a kormány helyzetét rontani. Ennek tanúi voltunk a múltban is ; tanúi voltunk 1886-ban, a midőn egy Carpatia nevű egyletet feloszlatott a liberális kormány, a mely egylet forradalmi iratokat küldött Erdélybe, a hol a románokat lázadásra bujtogatta. Ennek az volt a következménye, hogy a konzervatív párt a kérdést kihasználva, egy kis forradalmat rendezett; néhány nap alatt a kormány meg is bukott. De a liberális párt megbosszulta magát és ellenzékbe menvén, fordított egyet a dolgon : kihasználta az erdélyi kérdést és öt évi küzdelem után, melynek árát mi fizettük meg, megbuktatta a konzervatív kormányt. Hogy az agrárkérdés milyen hullámokat vetett Romániában, azt a lapokban olvashattuk. Ez az agrárkérdés nem csillapítható le néhány napi munkával, hanem ez évtizedek munkáját veszi igénybe és meg vagyok győződve róla, hogy ha az agrárkérdés megoldása a liberális pártnak nehézségeket fog csinálni, a minthogy látszik, hogy fog nehézségeket csinálni, az fogja tudni egyesíteni az erdélyi kérdésben a románokat. Ezekben voltam bátor a t. ház figyelmét felhívni azon nagy veszedelmekre, (Általános élénk helyeslés.) a melyek hazánkat Keletről fenyegetik, ha résen nem vagyunk. Egyfelől a román politikai helyzet, másfelől pedig idebent a román nemzetiség felfogása és eszmeáramlata ; továbbá az a harcz, a melyet a nemzetiségi képviselő urak itt a házban és a házon kivül is megindítani jónak láttak. Ez a három körülmény a mai helyzetben előkészíti a talajt az irredentista eszmék terjesztésére és fellobbanására. És, t. képviselőház, ma, a mikor az általános választói jognak előestéjén állunk, a mikor azt nemsokára be fogják hozni, meg vagyok győződve, hogy tisztelt román képviselőtársaim minden alkalmat felhasználnak és még fel fognak használni ezentúl is ebben az országban arra, hogy a román nemzetiségnek faji öntudatát, faji önérzetét a magyarral szemben felébreszszék és feltüzeljék. Mert hiszen ők az általános választói jog behozatalával látják elkövetkezettnek azt az időt, a mikor ebben az országban tekintélyes szerepre vergődhetnek. De én, t. képviselőház, azért mégis bizom a jövőben. Bizom azért, mert bizom a magyar alkotmány erejében és bizom a