Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-136

144 136. országos ülés 1907 április 10-én, szerdán. kifejezést használnék, de én ezt kicsinyeskedésnek tekintem egy olyan állam részéről, a mely ezéltudatos kultúrpolitikát akar csinálni. Hogy ez a kettős sérelem most vagy a közel jövőben az igen tisztelt kultuszminiszter ur által miképen egyhittessék és orvosoltassék, azt az igen tisztelt kultuszminiszter ur bölcseségére és igazságszeretetére bizom, azonban méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatosan csak szerény egyéni nézetemként fejezzem ki azt a véleményt, hogy talán lehetne az állam minimális és fokozatos megterheltetésével ezt a kérdést akképen rendezni, hogy a felekezetek által fizetett kántori fizetés egyelőre a maga egészében fizetésül számittassék és a nyugdij alapját is képezhesse, azonban öt vagy tiz esztendő alatt, tehát húsz vagy tiz perczentenként, már az állam pénzügyi erejéhez mérten, mint külön kántori fizetés reczeáltassék, a tanitók kezéhez folyósittassék, a nélkül, hogy a felekezet jogosított volna' a már egyszer megállapitott kántori fizetéseket a tanitóktól megvonni. Ügy lehet, hogy a részletes tárgyalás alkalmával bátor leszek erre vonatkozólag határozati javaslatot benyújtani. Ezek elmondása után tisztelettel kijelentem, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául, általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés.) Elnök: T. képviselőház! Több mint húsz képviselő Írásban azt a kérelmet intézte hozzám, hogy zárt ülés tartassék. A házszabályok 223. §-a értelmében tehát kénytelen vagyok a zárt ülés tartását elrendelni és a közönséget felhivni, hogy méltóztassék a karzatokról távozni. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Soron van ? Várady Károly jegyző: Mrksity Jása ! (Felkiáltások : Nincs itt !) Elnök : Következik ? Várady Károly jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. ház! Nagyon röviden óhajtok szólni a javaslatról, mert hiszen tulaj donképen teljesen letarolt mező előtt állunk. A mi a javaslatban kifogásolni való volt, azt az előttem beszélt szónokok elmondották, a mi jó volt, azt kiemelték. A javaslatot én pártom nevében elfogadom, (Helyeslés.) elfogadom pedig különösen azért, mert tulaj donképeni főczélját, a nem állami tanitók anyagi helyzetének javítását eléri, és a valláserkölcsi nevelést határozottan biztosítja. Ez a vita meggyőzött bennünket arról, hogy Magyarországon tulaj donképen milyen végtelen nehéz azon a téren, a mely akár a vaUást, akár az oktatást érinti, olyan törvényjavaslatot alkotni, (Ugy van !) a mely egy sereg ellenkező érdeket ne érintene. Ez a vita kiváltotta a ház egynéhány tagjából azon óhaj kifejezését is, hogy tulaj donképen a kizárólagos állami oktatás mellett kellene állást foglalni. Ez egy régi u. n. liberáüs princzipium volt és egyszeT már szemébe keh nézni ennek a kérdésnek. Kétségtelen dolog, hogy minden olyan állami szükséglet kielégítése az állam kötelessége, a melyre az állampolgároknak legprimitívebb életszükségleteik szempontjából feltétlenül szükségük van. De a kötelesség nem ad feltétlenül kizárólagossági jogot. Az áUamnak kötelessége gondoskodni a nevelésről mindaddig, a mig e tekintetben hiány van és a mig más arról kellően és megfelelően nem gondoskodik. Az áUamnak azonban kötelessége csak ugy gondoskodni erről, hogy polgárainak belső meggyőződését — és. itt különösen vallási meggyőződését értem — semmiben ne érintse. Tehát ha lehet szó állami oktatásról, arról is csak olyan mértékben lehet szó, hogy a vallásos oktatást az állami iskolák ne érintsék, hogy azt az áUami iskolákban is feltétlenül biztosítani keU. (Helyeslés.) De monopóliummá nem tehető az oktatás. T. ház ! Ez a javaslat, mint sok hasonló javaslat, tulaj donképen egy sereg más nézőpontot kénytelen kielégíteni, mint a melyeknek a valóságban irányadóknak kellene lenniök. Látunk itt nemzetiségi velleitásokat legelsősorban és legnagyobb mértékben; látunk államhatalmi velleitásokat, a melyeknek főképviselőjeként báró Bánffy Dezső jelentkezett; látunk azután a felekezeteknek autonómikus érdekeit bizonyos mértékig sértő intézkedések ellen való jogos felszólalásokat; látjuk a tanitók specziális érdekei megóvásának szempontjait és látjuk azt a nagy eszmét, a melyet a miniszter ur keresztülvezet az egész javaslaton : a magyarság szupremácziájának teljes megalapozását és teljes kiépítését. Kétségtelen dolog, hogy midőn egy törvényjavaslatnak ennyi mindenféle czélnak keüene megfelelnie, illetőleg ennyi mindenféle veszély között kell áteveznie, hogy akkor az a törvényjavaslat sohasem lehet ideális és nem elégíthet ki mindenkit. De hát a parlamentarizmusnak princzipiuma tulaj donképen az, hogy sohasem lehet ideális törvényj avaslatokat alkotni, mert hiszen a parlament határozatai, a törvények, mindig kompromisszumai a különféle ellenkező irányú véleményeknek és ennek konzekvencziáj a az, hogy azokban mindig van egy bizonyos fokú megalkuvás és nem jegeczesedhetik ki bennük egy idea a maga teljes tisztaságában. így vagyunk ezen törvényjavaslattal is. Es a mennyiben ezen törvényjavaslat ellen aggályaink vannak — és nem tagadhatjuk el, hogy vannak aggályaink — azok tulaj donképen két főcsoportra oszlanak. Az egyik csoportba az tartozik, a mit a financziális téren való szűkmarkuságnak szabad talán nevezni, a nélkül, hogy erősebb kifejezést akarnék használni; a másik szempont pedig az, a mely a felekezetek autonómikus jogkörét érinti. Mert nem tartom sérelemnek azt, a mit a nemzetiségiek felpanaszolnak. Mert ha a magyar nyelv terjesztésének és a magyarság szupremácziájának bármiképen is meg tudjuk adni az