Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-136

142 136. országos ülés 1907 Nem tudom, hogy Szkicsák képviselő ur miképen érti ezt az állítását és mit ért egyáltalában pártpolitika alatt ? Az azonban egészen bizonyos, hogy ha a magyar evangélikus egyház hivei egyáltalában követtek valamikor pártpolitikát, ez a pártpolitika mindig a nemzeti irányt szolgálta. Az a pártpolitika azonban, a melyet Szkicsák képviselő ur szolgált, kétségtelenül mindig a nemzeti iránynak ellenkezője volt. (Igaz ! Ugy van I) A törvényjavaslat ellen eddig felszólalt összes t. képviselőtársaim az ő egyházi felekezetük autonómiájának sérelmét hangoztatták. De ezt a jelenséget nemcsak itt e házban, hanem a házon kivül is látjuk. A görög-keleti egyház főpapjainak memoranduma szintén az autonómiát félti. A balázsfalvi határozat pláne azt mondja, hogy az a törvényjavaslat merénylet a román nyelv és a vallás ellen. Ez a megfigyelés adja nekem a legközelebbi inditó okot mai felszólalásomra, (Halljuk ! Halljuk!) mert valaminő autonómiájuk a magyarországi protestánsoknak is van. Hosszú küzdés és még hosszabb szenvedés volt az ár, a melyet érte fizettek. Sok jó magyar vér folyt el, a mig végre sikerült egyházunk autonómiáját biztositani, egyházunk közjogi állását kivivni. Mondhatom, hogy nagy okunk van félteni autonómiánkat különösen akkor, a mikor egy oly törvényjavaslatról van szó, a mely kétségtelenül nagyon belemarkol a felekezetek autonómiájába, különösen abban a tekintetben, hogy messzemenő befolyást biztosit magának a tanitók kinevezésénél, a tanrendnél, a tankönyveknél, a fegyelmi jog tekintetében és a mely még az iskolaientartóknak ezen jogát is alaposan megrendszabályozza. És mégis én, mint a hazai protestáns egyháznak egyik igénytelen tagja, ezt a törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm, (Helyeslés.) mert ezen törvényjavaslat ugyanazon ideálokért küzd, a melyek szolgálatában folytak le XVII. századbeli szabadságharczaink. Ugyanazon ideálok szolgálatában áll ezen törvényjavaslat, a melyek szolgálatában az alkotmányos szabadságnak és a vallásszabadságnak védelmezői mindenkor szolidárisak voltak. Ezen ideálok pedig odairányultak : megerősíteni a magyar nemzetet számbelileg is, erkölcsi erőiben is, megállapítani és megerősíteni egyáltalában a magyar államot. Ezen magas állami szempont, ezen nemzeti szempont előtt nem lehet és nincsen helye a felekezeti szűkkeblűségnek, a felekezeti féltékenykedésnek. (Helyeslés.) Hálás köszönettel adózom a t. kultuszminiszter urnak, hogy birt erkölcsi bátorsággal szembenézni a magyar nemzeti állam összes ellenségeivel, kidolgozni és benyújtani ezt a törvényjavaslatot, a mely egy határozott és hatalmas lépéssel közelebb hoz minket nagyon elhanyagolt nemzeti önállóságunk végczélja felé. Hiszen értem én azt, hogy azok, a kik századokon át soha megbarátkozni nem tudtak a magyar nemzeti állam gondolatával, a kik ezzel szemben mindig ellenséges álláspontot foglaltak el, azok most ezen törvényjavaslatnak hatása alatt feláprilis 10-én, szerdán. jajdulnak; de ha semmi más, hát épen ez teszi nagyon megokolttá ezt a törvényjavaslatot, mert azt mi is várjuk és reméljük, hogy mihelyest a mesterséges kezek által felszített izgatottság lecsillapul, mihelyest az elvakított tömeg felkorbácsolt szenvedélye jobb belátásnak fog helyet adni, ezen törvényjavaslat hatása következtében nemzetiségeink is lassanként arra a meggyőződésre fognak jutni, hogy az egységes magyar állam, mindnyájunk közös védelme a magyar nyelv és magyar szellem mindnyájunknak közös érdeke és közös kötelessége. (Helyeslés.) Felszólalásomnak másik inditó oka az, hogy kötelességszerűleg elmondjam észrevételeimet a törvényjavaslat azon szakaszai és intézkedései felől, a melyekkel én egyetérteni nem tudok ét a melyeknek sérelmes intézkedései nemcsak a tanítókat, nemcsak a felekezeteket sértik, hanem meggyőződésem szerint sértik a magyar nemzeti állam érdekét is. (Halljuk ! Halljuk !) És itt mindenekelőtt kénytelen vagyok rámutatni arra a diszparitá'ra, a mely az állami és a nem állami tanitók fizetése között van. Nem enyhít ezen a sérelmen semmit az előadó urnak azon vigasztalása, hogy hiszen a fizetésbeli különbözőség csak a korpótlékokban van; mert tökéletesen egyre megy az, ha a kezdő fizetés 1000 korona, de már az első korpótlék után 200, a második korpótlék után 300, a harmadik korpótlék után pedig 400 korona lesz a fizetésbeli különbözőség és ez azután végig megmarad. Én ezt a kérdést nem a tanítóság álláspontjából nézem és bírálom, nem a tanítóknak sértett hiúsága vagy ki nem elégített anyagi érdekeik miatti elégedetlenség késztet engem a felszólalásra, hiszen azt a tanitók is kénytelenek beismerni, hogy ebben a törvényjavaslatban olyan kiegészítést kapnak, a milyenről csak igen rövid idő előtt, a legközelebbi múltban még csak álmodni sem mertek. (Igaz ! ügy van !) Hiszen az 1893 : XXVI. t.-cz. annak idején a tanitók körében országszerte nagy örömet okozott. Pedig ha nézzük, ez a törvény 300 forintos kezdő fizetést állapit meg, öt korpotlék után 550 forint lesz a végső fizetés, a melylyel azután az illető tanitó nyugdíjba mehet, most pedig a kezdő fizetés 1000 korona, a korpótlékokkal együtt ez felmegy 2000-re és még ha hozzáveszszük a személyes pótlékokat, 2200 korona lesz a tanitó fizetése. Nohát, ez tényleg óriási haladás a régi időhöz képest. Mi öregebbek, a kik tanúi voltunk annak a szégyenletes állapotnak, a mikor még a mi tanítóink fizetés tekintetében egy glédában voltak a harangozókkal és községi kanászokkal, mi tudjuk igazán érezni és megérteni azt az óriási haladást, a melyet ez a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat jelent. Én tehát nem a tanitók érdekében szólalok fel, de annál inkább kénytelen vagyok a felekezetek sértett érdeke nevében felszólalni. Méltóztassanak csak arra az egyre gondolni, a mire már különben Molnár János t. képviselőtársam is felhívta a t. ház figyelmét, méltóztassanak arra gondolni, nem