Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-136
140 130. országos ülés 1907 április 10-én, szerdán. Ugron Gábor : A ház elnökét miért nem kereste fel ? • Vajda Sándor : Kérem, mikor én azt a verset felolvastam, nagyon ki voltam merülve. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hazudik! Nem olvasta végig ! Folytontarló nagy zaj. Elnök csenget.) Eitner Zsigmond : Pimaszságát még azzal is tetézi, hogy hazudik ! (Felkiáltások: Nem olvasta végig !) Vajda Sándor: Tessék pár perczig türelemmel meghallgatni. (Folytontartó zaj a baloldalon. Felkiáltások a középen : Halljuk! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Vajda Sándor : Tessék néhány rövid perczig meghaügatni előadásomat. (Nagy zaj a baloldalon.) Vertán Endre: Utoljára! (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások balfelől: A mentségét adja elő ! Mondjon le !) Vajda Sándor : Reggel elmentem és mikor . . , (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Folytonos zaj.) Luby Géza: Fel kell húzni a lámpavasra! (Folytontartó nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy Vajda Sándor képviselő urnak joga van mentségét előadni. (Felkiáltások a baloldalon: Mentségét igen ! De hazudik ! Hát beszéljen !) A ház határozni fog, de most Vajda Sándor képviselő urat illeti a házszabályok szerint a szólás joga. Joga van tehát szólni, (Nagy zaj. Felkiáltások : Már eleget mondott !) és ha zaj ongnak a képviselő urak, megakadályoznak abban, hogy meghallhassuk a képviselő ur mentségét. (Halljuk ! Halljuk !) Vajda Sándor: Mikor tehát, t. ház, én beszédemet befejeztem, akkor már a könyvek, irományok nem voltak ott, mert szokás szerint már elvitték a gyorsirodából. Épen olyan halkan olvastam fel Mocsáry könyvéből is azt az idézetet. (Felkiáltások : Nem igaz! Azt hallottuk!) Hock János: Nem olvasta fel! Nem igaz! Vajda Sándor: Hogy ezt hallották a körülöttem ülők, bizonyitja, hogy ott ülő képviselőtársaim folytonos szemrehányásokkal illettek. (Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Bárhogy fogják is fel t. képviselőtársaim ezt a dolgot, de azt el kell hogy ismerjék, hogy én korrektül jártam el akkor . . , (Nagy zaj a baloldalon.) Ugron Gábor: ön mit ismer el ? Nem mi! (Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Vajda Sándor: . . . a mikor én azt akartam, hogy maradjon ki a naplóból (Felkiáltások a baloldalon : De mikor ?) és kérjem meg másnap a házat, hogy engedje meg ezeknek a verseknek a kihagyását a naplóból. T. ház! Miután nem sikerült, hogy ezek kihagyassanak, keUett hagynom, hogy a dolgok fejlődjenek, a hova fejlődnek. (Nagy zaj és mozgás.) Egy hang : Jelentkezett volna önként az elnöknél ! Volt ideje ! (Zaj.) Vajda Sándor: Rövidesen be akarom fejezni beszédemet. (Elénk felkiáltások: Mentségét adja elő! Zaj.) Kijelentem, hogy nem identifikálom magamat azokkal a versekkel; távol van az tőlem, távol volt akkor is, mikor felolvastam. Továbbá kijelentem, hogy én nekem nem volt sem akkor, sem máskor intenczióm sérteni a magyarságot, annál kevésbbé, mivel egyeseket sem szokásom sérteni. (Felkiáltások : Egyeseket ! így beszél a nemzetről !) Én minden nemzetet tisztelek és becsülök. Ugron Gábor: önmagát sem tiszteli és becsüli ! Vajda Sándor: És miután én ezen állásponton állok, én az én nemzetem jogaiért is küzdök, mert az a nemzet, a melyhez tartozom .. . Szatmári MÓr: Ne beszéljen a maga nemzetéről ! Mit beszél a maga nemzetéről ? ön a magyar nemzet képviselője ! (Nagy zaj. Elénk felkiáltások balfelől: Ki vele ! Gyáva oláh !) Okolicsányi László: így beszél a magyar nemzet képviselője! (Nagy zaj. Felkiáltások: Kutyakorbács kell neki! Folytonos zaj.) Elnök : Kérem, méltóztassanak csendben lenni. Lehetetlenség igy tanácskozni. (Felkiáltások : Ez után a szemtelenség után legyünk csendben ? Zaj.) Kérem, a képviselő urnak a házszabályok értelmében joga van mentségét előadni; méltóztassanak ezt nyugodtan meghallgatni. Vajda Sándor: Én, t. ház, nem akartam megsérteni a magyar nemzetet; én, hogy ha önök ezt ugy fogják fel, hogy sértés . . . (Nagy zaj. Félkiáltások : Örüljön, hogy ki nem lökjük!) Elnök : Csendet kérek ! Vajda Sándor: Csak egy perezre kérek türelmet. (Felkiáltások : Négy órán át tűrtük tegnapelőtt !) T. ház ! Az én intenczióm jó volt, de vétkeztem és sértettem, ehsmerem és megkövetem a házat; alávetem magam természetesen mindenben a ház határozatának. (Felkiáltások : Pusztuljon innen ! Fel kell pofozni! Nagy zaj és mozgás.) Elnök: Következik a határozathozatal. Mielőtt a kérdést feltenném, kénytelen vagyok egy megjegyzést tenni — a nélkül, hogy a mentség érdemére kitérnék, mert ehhez nekem nincs jogom, a házszabályok szerint, ebben a perezben — azokra, a miket felemiitett és felhozott a képviselő ur, hogy ugyanis ő tegnapelőtt este az Athenaeumnyomdába elmen b, (Halljuk !) és a nyomda igazgatóságát felkérte, engedje meg, hogy a szóban lévő inkriminált passzusokat a naplóból törölhesse. Az igazgatóság ennek a kérésnek természetesen nem adott helyet. Minthogy pedig én arról értesültem, hogy már más esetben is megtörtént, hogy a képviselő urak elmentek a nyomdába és ott igazitottak beszédeiken, annálfogva a mai napon felhivtam az Athenaeum igazgatóságát, hogy jövőre ne engedje meg azt, hogy a képviselő urak beszédeiket a nyomdában kiigazíthassák. (Általános élénk helyeslés.) Mert kiigazításnak egyedül és kizárólag itt a házban van helye. (Élénk helyeslés.) És ki
