Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-131

131. országos ülés l'Jü7 április h-én, csütörtökön. 5 járulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ily értelemben mondom ki a határozatot. Egyben kimondom, hogy a 27. és 28. sorjegyzék ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Azon nyolcz kérvényre vonatkozólag, a melyek kapcsolatosak a mai ülés napirendjére kitűzött és a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanitók járandóságairól szóló törvényjavaslattal, és melyeket vélemény nélkül visszaterjesztett a kérvényi bizottság a házhoz, javaslom, hogy azok tétessenek le a ház asztalára és ezen nyolcz kérvény a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanitók fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslattal egyidejűleg nyerjen elintézést. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni 1 (Igen !) Ha igen, akkor ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik az ügyvédi rendtartásról szóló 1874 : XXXIV. t.-cz. módositásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása (írom. 354, 435). Felkérem Egry"Béla jegyző urat, hogy a törvényjavaslatot felolvasni szíveskedjék. Egry Béla jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Kérdem a t. házat : méltóztatik-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor azt harmadszori olvasásban elfogadottnak jelentem ki és javaslom a t. háznak, hogy most már a törvényjavaslatot tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából tegyük át a főrendiházhoz. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanitók járandóságairól szóló törvényjavaslat (írom. 411, 442) és az ezzel kapcsolatos kérvények tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Vertán Endre előadó : T. ház! Nekem jutott az a szerencse, hogy a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és tanitóik fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatot a t. háznak bemutassam és ezt a közoktatásügyi és pénzügyi bizottságok által módosított szövegben elfogadásra ajánljam. Azt a törvényjavaslatot, a mely bár nem képez organikus egészet és így nincs is arra hivatva, hogy a népoktatás terén felmerült összes hiányokat elenyésztesse, de a legsürgősebb és legégetőbb szükségek azonnal való megvalósítása által oly intézkedéseket foglal magában, a melyeknek elfogadása által a t. ház mindnyájunk ideáljának, a nemzeti iskolának biztos alapjait fogja lerakni. Azt a javaslatot, a melynek minden sorából kiérzik az igazi szeretet, a melyet megalkotója a nemzetnek azon napszámosai iránt érzett, a kiknek kezében a jövő nemzedék tanítása, erkölcsi nevelése és ez által a haza jövő nagyságának a megteremtése van letéve. Azt a javaslatot, a melynek minden intézkedése arra van hivatva, hogy megelégedett, anyagi gondoktól lehetőleg mentesített tanítói kar e hazának hasznos és a hazaszeretet szent érzésében egyesült honpolgárokat neveljen. Mielőtt azonban ezen javaslat intézkedéseire áttérnék, legyen szabad a t. ház figyelmét a következőkre felhívnom. (Halljuk ! Halljuk !) A népoktatási törvény revíziója alkalmával — legyen bár a revízió, mint a jelen esetben csak részleges — két nagy elvi kérdésnek a tisztázása válik szükségessé. Az egyik a teljes államosítás, a másik az ingyenes népoktatás kérdése. Maga a szóban forgó törvényj avaslat egyik irányban sem foglal magában intézkedéseket, mert habár azt az elvi álláspontot vallja, hogy a népoktatás elsősorban állami feladatot képez és ezen elvi álláspont következményeit szigorúan keresztül is viszi annyiban, a mennyiben ezt kitűzött czélja, a nemzeti szellem ápolása, a nemzeti együttérzés megteremtése és a magyar nyelvnek, mint az állam hivatalos nyelvének sikeres oktatása tekintetében szükségesnek tartja, e czélnak elérésére nem megy túl azon a határon, a melyen túl az egész népoktatásnak államosítása kezdődik. Akkor tehát, a mikor a társadalom minden téren az állam segítsége után sóvárog és mankó nélkül alig képes egyetlen egy feladatot is megoldani, nem zárja ki az állami feladatok teljesítéséből azon társadalmi tényezőket, a melyek az államnak a népoktatás terén való feladatok teljesítésében önként ajánlkoznak segítségül. S midőn ezt teszi, számol azon történelmi fejlődéssel is és tiszteletben tartja azoknak az állami tényezőknek történelmi jogait is, a kik a múltban kizárólag maguk végezték a népnevelés feladatait, ezeknek a költségeit kizárólag a saját erejükből hordozták és továbbra is megadja ezeknek azon jogot, hogy iskolákat tarthassanak fenn és ez által az államnak saját czéljai elérésére segítséget nyújthassanak. Mert habár szomorú tapasztalataink vannak a tekintetben, hogy az iskolafentartóknak nem mindenike és nem mindig e czél megvalósítására használta fel a neki megadott szabadságot, sőt voltak olyanok, a kik ezen szabadsággal nem kis mértékben visszaéltek, mindazonáltal nem kíván egyesek hibájáért mindenkivel szemben egyforma megtorló és egyforma sújtó intézkedéseket alkalmazni, hanem még egy, véleményem és reményem szerint, utolsó kísérletet tesz arra nézve, hogy saját czéljait ezen társadalmi tényezők segítségével valósítsa meg. A javaslatnak ezt az elvi álláspontját tette magáévá a törvényhozás is, a midőn a megelőzőleg letárgyalt és az állami tanítók fizetéséről szóló törvényj avaslatot,*a mely ugyanezen elvi álláspontra helyezkedett, elfogadta. Az ingyenes népoktatás tekintetében pedig megnyugvással fogadta a nm. miniszter ur azon igéretét, hogy erre vonatkozólag a legközelebbi időben uj törvényjavaslatot fog a ház elé terjeszteni. E kérdésben tehát a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál is irányadó kell hogy legyen, a törvényhozás többségének már megnyilatkozott akarata. Erre való tekintettel, azt hiszem, e