Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-134

iSí. országos ülés 1907 április 8-án, hétfőn. 103 a kossuthistáktól. A kossuthisták felállítanak egy szocziálista érzelmű embert és az elmegy a kerületbe és beszél a választóknak mindenféle szép reformról. Proletár embert, mert abban a választókerületben a proletár elem biztosítja a győzelmet és pártszempontból természetesen ilyen egyént állítanak fel. A néppárt vagy az alkotmánypárt az ő tradiczióihoz hiven a maga tagjai közül egy mágnást, grófot vagy berczeget állit fel. Most már az a tanító megfeledkezik szegény a sorsáról, hiszen ő is választó és mondjuk, hogy nyilvános ülésen, korcsmában a kortes nekimegy az alkotmánypártnak és elkezdi a grófokat és a bőrkabátosokat egy kissé szidni. Most előfordulhat az is, mert minden paradoxon lehetséges, hogy csupán a Kossuthpárt lesz a hatalmon és érdekében fog állni, hogy szeretett mai barátaikat a választások alkalmával kirekeszszék a házból, s szemet fog a tény előtt hunyni vagy épen szívesen fogja venni. Aztán jöhet olyan miniszter, a ki lehet olyan is, mint Tisza István, a ki majd azt mondja: hadd bűnhődjék az a tanitó, a ki olyan vérmesen korteskedett a másik párt részére. Bárhogy forgatjuk, mindig az a vége, hogy »a kormány korteskedésért elcsaphat egy tanítót. Azt mondja továbbá a javaslat, hogy a tulajdon vagy a házasság jogintézménye ellen izgat«. A mi a tulajdon jogintézményét illeti, köztudomású, hogy milyen nagy agitáczió folyik most az egész Alföldön épen a tulajdon kérdésében. Vannak, a kik nem azért, mintha nem bírnának tulajdonnal, de mégis azt kívánják, hogy tegyék nekik lehetővé, hogy földet szerezzenek. Azt is mondja a szakasz, hogy földosztással amit. Ha már most azt mondja a tanitó, hogy az állami uradalmakat parczellázni kell és a nép közt felosztani, ez által is olyan cselekményt követett el, a mely miatt fegyelmit indítanak ellene. Megjegyzem, hogy mindig azt tételezem fel, hogy már folyik a választási agitáczió, a lelkek már felhevültek és ilyen izzó állapotban követi el ezt a vétséget a tanitó. Azt mondja a javaslat, hogy a házasság jogintézménye ellen izgat. Mondjuk, hogy az a tanitó néppárti és nem veszi be a természete mind a mai napig a polgári házasságot, s azt mondja: én a polgári házasság ellen küzdök, mert intranzigens hive vagyok annak a néppárti jn-ogrammnak, a mely elismeri ugyan e törvényt, de küzd ellene mindaddig, mig megváltoztatva nem lesz. Joga van az összes néppárti képviselő uraknak, hogy ilyen álláspontot foglaljanak el a polgári házasságra vonatkozó törvénynyel szemben, s én ezt honorálom, mert joga kell hogy legyen minden állampolgárnak arra, hogy szervezkedjék és bármely politikai programmot képviseljen. Ez a pár szava azonban a 22. §. d) pontjának attól a tanítótól ugyanezt az állampolgári jogot megvonja, mert ha ő azt mondja, hogy: én mégis csak az egyházi szertartások alapján létrejött házasságot ismerem el jogosnak, nem pedig a polgári házasságot, akkor ő már vétett. Neki tehát nem szabad ugyanazon álláspontra helyezkedni, mint a néppártnak. (Zaj.) Nekem semmi kifogásom az ellen, hogy a néppárt ezzel meg van elégedve. Tessék, fogadják el a törvényjavaslatot. T. Ház! A 23. §. is érdekes világosságot vet ennek a törvényjavaslatnak szellemére. Azt mondja ez a szakasz (olvassa): »A hitfelekezeti illetékes hatóság a fegyelmi eljárást saját szabályai szerint foganatosítja. Minden hitfelekezeti illetékes hatóság köteles fegyelmi szabályait a vallás- és közoktatásügyi miniszternek tudomás végett előzetesen bemutatni. A hitfelekezeti illetékes iskolai hatóság olyan felekezeti tanitó ellen, a kinek alapfizetés vagy korpótlékkiegészités czimén bármilyen összegű államsegély van engedélyezve, a vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívására a fegyelmi eljárást megindítani köteles minden oly esetben, a melyben a jelen törvény 22. §-a értelmében fegyelmi eljárásnak van helye. Ha a fegyelmi eljárás a jelen törvény 22. §. 1. a—c) pontjaiban felsorolt fegyelmi vétségek miatt indíttatik meg, a vallásos közoktatásügyi miniszter kívánságára a tanitó állásától mindenesetre felfüggesztendő.« T. ház! Nagyon érdekes ez a paragrafus, mert ez direkt elveszi az illetékes felekezeti iskolai hatóságoktól, melyeknek autonóm jogai vannak, a szabad intézkedési jogot; hisz elég a miniszter felhívása, hogy kénytelen legyen a felekezeti fenhatóság a tanitó ellen megindítani a fegyelmi eljárást. Tehát bármint viselkedjék az a tanitó, bármilyen kifogástalan legyen is, ha neki haragosa valamely közigazgatási közeg, a szolgabíró, a jegyző vagy tudom is én ki, ha nem elég szolgai magaviseletű, már azáltal is kiteheti magát annak, hogy denuncziálják és a miniszter felhívja az illető felekezeti fenhatőságot, hogy rendelje el ellene a fegyelmi eljárást. Ez által tehát megszűnt a felekezeti hatóságnak az önkormányzat által biztosított fegyelmi joga a tanítóval szemben. De még szebb a másik része ennek a bekezdésnek. Ez t. i. igy szól (olvassa): »Ha a fegyelmi eljárás a jelen törvény 22. §. 1. a—c) pontjaiban felsorolt fegyelmi vétségek miatt indíttatik meg, a vallás- és közoktatásügyi miniszter kívánságára a tanitó állásától mindenesetre felfüggesztendő. Én nem értem, miért irták ide: »kivánságára?« Hisz ez a kívánság épen olyan, mint mikor elment a farkas a bárányhoz és azt mondta: én éhes vagyok és kívánom, hogy téged megegyelek. Akarod-e vagy nem ? Én csak kérlek, csak kívánom. A bárány azt mondta: nekem semmi kedvem, hogy megegyél engem, hanem hagyjál nekem békét. A farkas erre azt felelte:'ez a kívánság olyan, hogy ha nem teljesíted, "akkor parancs lesz