Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-134

13í. országos ülés 1907 április 8-án, hétfőn. 93 Czvinesek János és társai nagydivényi lako­soknak Jánoky-Madocsányi Gyula képviselő utján beadott kérvényét a Vág jobbpartján építendő országút ügyében; a sepsi-bikszádi birtokosságnak Sümegi Vil­mos képviselő utján beadott kérvénye birtok­megváltási sérelmeik megszüntetése iránt. Elnök : Javaslom, hogy mindezen kérvények tárgyalás és jelentéstétel végett adassanak ki a kérvényi bizottságnak. Méltóztatnak ezen javas­latomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti nép­tanítók járandóságairól szóló törvényjavaslat (írom. 411, 442) tárgyalásának folytatása. Ki következik ? Várady Károly jegyző: Vajda Sándor! Vajda Sándor: T. képviselőház! Mennél inkább tanulmányozza az ember a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot, annál biztosabban szerzi azt a benyomást, hogy nagyon elhamarko­dottan és gyorsan lett megalkotva. Hogy ha fonto­lóra veszszük, miért volt ez a sürgősség szükséges, arra a meggyőződésre jutunk, hogy az igen t. kormány azért sietett ezzel a törvényjavaslattal, nehogy akkor hozza a ház szine elé, a mikor már talán meglesz az általános szavazati jog és a mikor uj alapon lesz szervezve a ház ; mert biztos lehetett a felől, hogy az általános szavazati jog alapján megválasztott ház ilyen törvényjavaslatot soha meg nem szavaz. (Mozgás a haloldalon.) Tehát egyfelől azért hozta ezt a törvényjavaslatot ilyen elhamarkodottan a ház szine elé, mivel meg kell csi­nálnia az általános szavazati jogot, a mit megtenni vonakodik, másfelől épen azért, hogy a magyarság, a magyar közvélemény szemébe port hintsen, hogy elfelejtesse azt, hogy a jelenlegi kormány tulaj don­képeni első és főfeladata az általános szavazati jog megalkotása, keresztülvitele és törvénybe iktatása, másfelől, hogy kibékítse az elégedetlenek kedélyét, hogy elterelje a közfigyelmet arról, a mi most folyik Magyarország és Ausztria között, t. i. a kiegyezési tárgyalásokról, a melyeknek vége csak az lesz, hogy marad minden a régiben . . . Endrey Gyula : A próféták már meghaltak ! Vajda Sándor: . . . hogy elterelje a közfigyel­met a nemsokára a ház szine elé kerülő ujoncz­jutalék-felemelésről. Felhasználta tehát a kormány az u. n. szabadkezet a belügyi téren, hogy egy oly törvényjavaslatot gyártson és terjeszszen a ház szine elé, a mely által a nem magyar nemzeti­ségű polgárok jogai sérelmet szenvednek, tehát ép oly czélt szolgál, a mely által a legrosszabb szol­gálatot teszi ugy az országnak, mint a magyarság­nak magának is, mert a helyett, hogy konszoli­dálná az összes pártokat, nemzetiségeket és kibékí­tené a magyarsággal, szítja a gyűlöletet és elégü­letlenséget. Eossz ez a politika, t. ház, és ennek a törvényjavaslatnak, a melyet most tárgyalunk, majd akkor fog meglátszani a hatása, a mikor leg­inkább volna szükségünk szolidaritásra és barát­ságra. A jelenlegi törvényjavaslat arról is tanúságot tesz, hogy hiányzott a t. kormányban a bátorság és őszinteség és a szükséges pénz, hogy egy őszinte törvényjavaslattal léphessen a ház elé, mert ki­jelentette az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, hogy ha valamikor arra kerülne a sor, hogy államosittassanak a népiskolák, akkor nem ő lesz az a miniszter, a ki ilyen törvényjavas­lattal a ház elé fog lépni. Ezzel nyíltan bevallotta, hogy ő az államosí­tásnak nem barátja. Kijelentette azt is többször, hogy hiányzik a szükséges pénzösszeg az államosí­tásra. Épen azért volt a kormány abban a kény­szerhelyzetben, hogy kihasználja a nemzetiségek és a hitfelekezetek gyengeségét és oly törvény­javaslatot léptessen életbe, a mely által az iskolák államosittatnak ugyan, de a hitfelekezetek pénze­ért tartatnak fenn továbbra is. Megvallom, hogy mi, a kik e házban nemcsak nemzetiségünk, ha­nem egyházunk érdekeit is képviseljük, sokkal kedvezőbb . . . Elnök : Kérem, a képviselő ur azt mondta, ha jól hallottam, hogy itt a képviselőházban a kép­viselő urak egyházaikat is képviselik. Vajda Sándor : Érdekeiket! Elnök : Bocsánatot kérek, itt egyenest és ki­zárólag kerületeiket és az ország érdekeit kép­viselik a képviselő urak ; egyházak érdekeit senki sem képviselheti itt e házban. Vajda Sándor: Meglehet, hogy tévedtem. Én, mint nem jogász, ugy fogom fel a dolgot, hogy az egyházak is az államhoz tartoznak és érde­keik egyúttal az államnak az érdekei. Ha téved­tem, ezt tessék annak tulajdonítani, hogy nem vagyok jogász. Mondom, t. ház, ha a t. miniszter ur oly törvényjavaslatot terjesztett volna a t. ház szine elé, a mely az összes iskolákat államosítja, ezt honoráltuk volna, ezt értettük volna, ez imponált volna nekünk, mert tényleg bebizonyította volna, hogy van az államnak annyi erkölcsi és anyagi erej e, hogy egy nagy reformot keresztülvigyen; értettük volna, noha ez a reform nem is állott volna összhangban a mi egyházi érdekeinkkel. De a helyett látjuk ezt a hermaphrodita törvény­javaslatot . . . (Mozgás.) Elnök : Ezért a kifejezésért rendreutasítom a képviselő urat. Vajda Sándor: ... a mely meghagyja a hit­felekezeteknek az iskolákat, de tényleg államo­sítja őket. És mit fog utoljára elérni ez a törvény­javaslat ? Azt, hogy ismét be fog bizonyosodni, a mi már sokszor bebizonyosodott, hogy nem lesz az államnak annyi ereje, hogy kárt tegyen bennünk, a nemzetiségekben. (Felkiáltások : Nem is akarja !) Be fog majd bizonyosodni, hogy a tényleges élet­ben nincs annyi hatalma és ereje, mint van a papi­roson, mint van a paragrafus utján. T. ház ! Jó hangzású érvként hozatott fel a törvényjavaslat mellett, hogy segíteni akar az isko-

Next

/
Thumbnails
Contents