Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-117

117. országos ülés 1907 és én ajánlom a t. miniszter ur figyelmébe ; hová vezet ez, fia ez igy megyén? A közigazgatási liatóság csakugyan nem tehet ebben a dologban semmit, de nem lehet mégsem eltűrni, hogy ez igy menjen napról-napra minden gazdaságban, hogy minden igaz ok nélkül, teljesen jogtalanul, ily módon járjanak el a cselédek. Erre nézve kell a földmivelésügyi minisztériumban ankéteket tartani,ez fontosabb dolog lesz a munkásházaknál, mert ha közönyös elnézéssel megengedjük, hogy a magyar gazdaközönség élete ellen törjenek, ez óriási veszedelem lesz, mert ennek az országnak mindig a gazdaközönség volt a gerineze, ez az adózó, ez az államfentartó elem, és a magyar gazdaközönség minden támogatást megérdemel. (Igaz ! Ugy van !) A magyar gazdaközönség 1000 év óta keserves küzdelemmel őrzi ezt a földet és fogadja meg Isten parancsolatát, a ki azt mondta az első embernek : azért helyeztelek ennek a kertnek földjébe, hogy ezt miverd és őrizd. Nagy szó, t. képviselőház ! Valóban őrizni kell a magyar gazda kezében a földet, és mindenkinek, pénzintézeteknek, hatóságoknak az a kötelességük, hogy a fajmagyar kézben a magyar földet, a mely magyar földet az Isten ennek a nemzetnek adta, megtartani, megőrizni segitsenek. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Nem csoda, hogy ezek az emberek ilyen túlzásba mennek, mert nem kezeltük a közönséget hosszú időkön át ugy, a mint kellett volna. Ma sem kezeljük ugy, mert ez a cselédnépség leginkább a tanyákon nevelkedik fel, ezek cselédeknek, tanyásoknak, béreseknek gyermekei, ezek nem járnak iskolába, a hol megtanulhatnák a tiszta erkölcsiségre vezető ig gokat. a hol fogalmat szereznének maguknak a méltányosságról, a hol hallanának a háladatosságról. Ezekben a minden nevelés nélkül való elemekben nincs méltányosság érzete, nincs háladatosság érzete, nincs neki Ítélőképessége ahhoz, micsoda tisztességbe és becsületbe ütköző dolgot követ el akkor, midőn legnagyobb jóltevőjét, legigazabb jóakaróját, gazdáját ilyen módon kényszerhelyzet elébe állitja. Én tehát azt tartom, hogy ezt a két dolgot : a munkásoknak, cselédeknek ügyét a gazda ügyével párosultan, együttesen kell kezelni. Én nem tartom azt, hogy ezért a cselédet üldözni kell, el kell zárni, büntetni kell, hanem valami okszerű és czélhoz vezető módon mégis kezelni kell; de nemcsak magát a cseléd- és munkásosztályt, hanem a gazdaosztályt is. Az utóbbi időben a képviselőház több olyan törvényjavaslattal foglalkozott, a mely a munkás és a cseléd érdekében a jövőben hasznos szolgálatot fog majd teljesiteni. Azonban nem látom a gazdavédelmet. Már pedig a gazdának van védelemre szüksége, (Ugy van I) mert a gazda pusztul, adósodik és lábai alatt ingadozik a magyar föld, a melyet apjának vére öntözött és szerzett meg. Es hog3'ha — nagyon helyesen — hasznos intézkedéseket hozunk a cselédek és a munkások érdekében, kötelességünk a gazda- , KÉPVH. NAPLÓ. 1906 '1911. VII. KÖTET, február 0,7-én, szerdán. 57 8 védelem érdekében is megtennünk mindent. De nem látok semmi olyan dolgot, sőt ellenkezőleg, még ma is fokozódnak és gyarapodnak a gazdaellenes eljárások, épen a kormányzat körében is ; nem mondom, hogy a földmivelési kormányzat körében, de pl. felhozok egy kis, de kézen fekvő, napirenden levő dolgot. Ezelőtt nem kellett a kisüstön való főzésért külön adót fizetni. Most pár év óta a kisüst azonkivül, hogy huszonnégy óránként nagy főzési engedélydijat kénytelen fizetni a tulajdonosa, még külön adóval is meg van terhelve. Mondhatom, hogy felháborodással fogadta a közönség az ilyen dolgokat. Vagy kérdezem : hol késik a progressziv adózásról szóló törvénynek előkészítése ? Mindig csak Ígéreteket hallunk, de valóságot nem látunk. Mindezek a gazdavédelem czéljára szolgáló intézkedések volnának. Es hol késik az igazságszolgáltatás olcsóbbá tétele ? Vájjon mikor lesznek eltörölve a peres eljárásoknál az óriási mérvű illetékek ? Hallottak valaha olyant, hogy ha egy gazda, bizonyosan nem jókedvéből, nem a maga bűnéből és hibájából, hanem a viszonyok nyomasztó hatása alatt nem tud törleszteni a bankoknál, akkor a birtokára bekebelezett adósságot nem csak abban a részben perlik, a mennyivel hátralékban van, hanem az egész összeg erejéig, a mi azután az óriási illeték kivetését vonja maga után. Ez nem gazdavédelem, ez gazdakinzás, gazdaüldözés. (Igaz! ügy van!) És ennek a megszüntetése elsőrangú szocziális kérdés. De miért van, hogy a gazdák ezért még sem lépnek szakszervezetekbe ? Miért nem panaszkodnak, mint a szocziálisták ? Azért, mert a gazdaközönség mindig tisztességes utón és és módon várta sorsának javitását legilletékesebb helyről, a kormány részéről. Én, t. képviselőház és t. miniszter ur, a magyar gazdaközönség, a magyar föld tulajdonosa és a magyar föld iránt érzett lelkes szeretettel, a ki magam is osztályrészese vagyok sorsuknak és sorsuk iránt közvetlen tapasztalásomból érzett aggodalommal, valamint magyar hazafias fájdalommal soroltam fel ezeket a panaszokat, épen ezen kérvény tárgyalásánál, kérem a t. miniszter urat, a kinek működését már tizenkét év óta ismerem és a kiben bizom, a mint bizom munkatársában, a jelenlegi államtitkár úrban is, a ki szintén lelkes gazda és ismeri a népéletet, kérem, hogy méltóztassék e dologban valamit tenni, még pedig sürgősen, mert a Pató Pál bátyánk-féle rendszerrel jó lesz már egy kicsit felhagyni és elevenebb észjárással és buzgóbb tevékenységgel a cselekedetek mezejére kilépni. (Helyeslés.) Én helyeslem azokat az intézkedéseket, a melyeket a t. miniszter ur előbb emiitett, mint a milyen pl. a munkáslakások kérdése. Ez mindenesetre nagyon humánus és szép dolog. De az ilyen munkásokról, a kik a legjobb gazda ellen is állást foglalnak, a ki önként ad nekik, még azzal is az erőszakoskodás útjára lépnek, felteszem azt, hogy a miniszter úrtól azt fogják kivánni, hogy selyem-,