Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-116

116. országos ülés 190 ipart nern teremtünk, a mig a megélhetést nem biztosítjuk, addig én azt a polgárt kárhoztatni nem tudom, ha kimegy Amerikába és ott, bár emberölő munkával, magának egy kis tőkét gyűjt és ezzel a tőkével tér vissza hazájába. Elszorul azonban a szivem, t. képviselőház, ha a mi nagy Alföldünkre tekintek, a hol ma már a munkásviszonyok olyanok, hogy a tisztességes megélhetés biztositva van, vagy a hol a munkás azt magának legalább is biztosithatná. Azonban a nép a spekulativ kivándorlás és üzérkedés tárgyává lett. Az ilyen kivándorlás csak becstelen nyerészkedés, modern rabszolgaszállitás, a melyet az államhatalomnak mindenképen meg kell akadályoznia. E megakadályozásnak én azonban két nemét különböztetem meg. Az egyik, hogy a sérelmeket orvosoljuk, hogy a tisztességes megélhetést biztosítsuk és hogyha méltányos megélhetést a népnek már megadtuk, akkor akadályozzuk meg ezt a nyerészkedő, spekulativ kivándorlást, a melynek népünk ott áldozatul esik és végül is hazárdjáték. Én nagyon csodálnám, hogyha az államhatalomnak nem volna annyi energiája, hogy azt megakadályozni képes ne lenne, örömmel üdvözlöm az igen t. földmivelésügyi miniszter urat, hogy a cselédtörvényt nemcsak tárgyalás alá vette, hanem legközelebb be is fogja nyújtani. Azonban remélem, hogy ez csak kezdete a már régóta kivánatos szocziális törvényeknek. De nálunk az a baj, hogy mindig csak akkor teszünk valami üdvöset, mikor már körmünkre égett, vagy el is késtünk vele. Előrelátó államférfiúi bölcseségünk nem volt a múltban. Immár előtérbe lép a gazdasági munkások köteles baleset, betegség és rokkantság esetére való biztosítása, még pedig hasonló magánintézmények eltörlésével vagy beolvasztásával, mert ezekben történnek a legtöbb visszaélések a humanizmus köpenye alatt. Különben is helytelennek tartom, hogy az legyen birája a kiutalandó segélynek, kinek zsebét a kérdés közvetlenül érdekli. Az ilyen alapon létesített szocziális intézményt a humanitás köpenyege alatti szédelgésnek tartom. Égető szükséggé válik, t. ház, a gazdasági tisztviselők kötelező balesetbiztosítása és kötelező nyugdíjazása is. Ez a társadalmi osztály a védbástya a munkaadó és munkás közt; alulról nagyobb bérért, felülről nagyobb jövedelemért és takarékosságért szorongatják. Ha nem tud eleget tenni fölfelé és lefelé és baj támad, a birtokosnak módjában áll helyet változtatni, de a gazdatiszt kénytelen ott maradni és az uraság anyagi érdekeit életének veszélyeztetésével is megvédelmezni. Félő, hogy ez a társadalmi osztály is el fog keseredni és mint a tanitók, esetleg a szocziáldemokrata szervezetekbe fog belépni. Volt alkalmam már kifejteni, hogy én az 1898 : II. t.-czikket elegendőnek tartom, de annak az egész vonalon való végrehajtását kivánom, különben sem a munkás, sem a munkaadó érdekét nem lehet megvédeni. Most teljesen a jegyzőkKÉFYII. KAPLÓ 1906 1911, VII. KÖTET. február 25-én, hétfőn. 49 tői és szolgabiráktól függ, hogy valamely törvényt végrehajtanak-e, de ezeknek inkább kártyára, vadászatra van gondjuk ; az ujabb törvényeket nem is ismerik, nem hogy végrehajtanák, bár igaz. hogy azért a fizetésért, a mit kapnak, igy is eleget dolgoznak. (Zaj.) A népnek, t. ház, ma már szocziálizmusra van szüksége, mint egy falat kenyérre, mert ettől várja bajainak orvoslását. Balgaság ez ellen küzdeni. Csodálom, hogy a társadalom még mindig fél a >>szocziálista« szótól, holott minden, a mit az össznép javára alkotunk, szocziális alkotás. Igaz ugyan, hogy a szocziálista név maga ma be van szennyezve, mert azt arra nem érdemesek viselik. De hogyne vágyna a nép a szocziálizmus után, ha mindent, a mi jót csak kap, szocziális alkotások révén kapja. Csodálom, hogy a társadalom még mindig nem ébred és nem veszi be a természetes, a szükséges szocziálizmust, a keresztény szocziálizmust, a mely voltaképen valamennyiünkben él. A nép vágyódik a szocziális eszmék után, s miután azokat nem kapja meg tőlünk,veszi onnan, a honnan kínálják. Beveszi a szoeziáldemokratizmust, a mely az állam, a vallás és a társadalom ellen izgat és rombol lefelé és felfelé. Nem látja még ma sem be az államhatalom, hogy balgaság a keresztény szocziálizmus ellen foglalni állást ? -'síHallatlan dolog,hogy vannak szolgabirák, a kik a keresztény szocziális gyűléseket betiltják ugyanakkor, a mikor ott a szocziáldemokraták gyűléseket már tartottak és ez utóbbiaknak ottlévő szervezeteiket megtűrik. Mi ez ? Teljes fejetlenség és kapkodás uralkodik az országban, a minek nagyon szomorú vége lehet! (ügy van! Igaz!) Nem kivánom ezeket és ehhez hasonló tárgyakat bolygatni, csupán arra kérem az igen t. kormányt, hogy vesse el glaszékeztyűs politikáját, és nyúljon bele bár érdesebb kézzel a kellemetlen ügyek rendezésébe, mert a nagy tábor, a mely vezéreiért tűzbe menni kész, türelmetlenkedik, és a vezérek tétovázása átragad a táborra is, a mely majd egymást közt hasonlik meg és szétoszlik. Hozzájárulok Mérey Lajos igen t. képviselőtársam javaslatához, hogy az országos magyar gazdasági egyesület kérvénye sürgős intézkedés végett a kormánynak pártolólag adassék \á.(Helyeslés.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Gr. Esterházy Móricz ! Gr. Esterházy Móricz: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Engedje meg a t. ház, hogy egy pár szót szóljak a tárgyalás alatt levő kérvényhez, bár az idő előrehaladottságára való tekintettel lehetőleg rövid leszek. (Halljuk ! Halljuk !) A legnagyobb örömmel járulok ahhoz, a mit Mérey t. képviselőtársam indítványozott, hogy t. i. az országos magyar gazdasági egyesületnek kérvénye pártolólag adassék ki a kormánynak. Mert tagadhatatlan, hogy ha egyrészt munkáshiány és a munkások részéről a magasabb bérelv iránti törekvés megmarad, másfelől azonban a 7