Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-116

1Í6. országos ülés 19Ú7 február 25-én, hétfőn. 4/ ban meghajolt a belügyminiszter ur álláspontja előtt, mert a belügyminiszter ur időközben olyan rendeletet adott ki, a mely módot ad arra, hogy a közigazgatási hatóságok a földmunkás-szövetségeket feloszlathassák, ha azok alapszabályellenes működést fejtenek ki. Ilyformán most már a közigazgatási hatóságok buzgalmának és erélyességének kérdésévé vált, hogy ezek ne fejthessenek ki olyan működést és ne űzhessenek olyan izgatást, a mely a közérdekkel ellenkezik. Midőn a belügyminiszter ur ezen gondoskodását hálásan kiemelem, szabad legyen arra kérnem, méltóztassék odahatni, hogy a közigazgatási hatóságok a kezeikbe letett ellenőrzésnek ezt a feladatát teljes komolysággal és jelentőségéhez képest mérlegeljék. Mert az, a mi a falvakban véghez megy a nemzetközi szocziálistáknak a népéletbe való beavatkozása révén, szerény nézetem szerint, nemcsak a magyar mezőgazdasági termelést fenyegeti veszedelemmel, hanem veszedelemmel fenyegeti egész nemzeti létünknek alapját is, (Igaz ! Ugy van !) ha a demagógia féktelenségének határt szabni képesek nem leszünk. Áttérek a harmadik és utolsó pontra. Allitólag kényes pontja a kérvénynek az, a mely a sajtóbiráskodás kérdésével foglalkozik. Azoknak tájékoztatása czéljából, a kik ezt a kérvényt közelebbről nem ismerik, meg kell jegyeznem, hogy ebben a kérvényben semmiféle merénylet a sajtószabadság teljessége ellen nem foglaltatik. A sajtószabadság két biztositékon nyugszik. Az egyik a gondolat közlésének a szabadsága, a másik a gondolat terjesztésének a szabadsága. A gazdák kérvénye ezek egyikéhez sem nyúl, nem is érinti az előzetes védekezés kérdését, a melyre nézve a nézetek csakugyan megoszolhatnak és összeütközhetnek. Abban azonban aligha térnek el nézeteink, hogy a nyomtatványok utján elkövetett és rendszeresen űzött bizonyos vétségeknek és bűntetteknek szigorúbb megtorlásáról igenis gondoskodnunk szükséges. (Helyeslés.) Hogy ez közérdek és közszükség, azt hiszem, ezt a tisztes magyar sajtónak egyetlen hivatott képviselője sem tagadhatja. Már pedig a gazdák kérvénye sem akar mást, mint a nemzet és a társadalom féltett rétegei ellen izgatókat megismertetni a törvénynek teljes szigorával. (Helyeslés.) Általában azonban az a tapasztalat, hogy a táblák területén alkotott sajtóbirósági esküdtszékek, tehát a nagyvárosi polgároknak a biróságai felmentő Ítéletet hoznak oly esetekben is, melyekben rendes és átlagos jogérzetünk az izgatás legsúlyosabb elemét állapitja meg. (Igaz ! Ugy van !) Ennek az enyhe eljárásnak két természetes oka is van. Az egyik az, hogy az esküdteket rendesen nem a társadalmi rend vaskézzel való megvédésének feladata hatja át, hanem inkább az emberbaráti irgalomra intő részvétszerű érzés. (Igaz ! Ugy van !) Az esküdt nem azt látja, a mire a törvény szemének néznie kell: a megfenyegetett társadalmi rendet és a megtámadott közbékét, hanem látja közvetlenül az előtte álló vádlottat, a kinek a sors bizony sokszor mostoha kézzel mér, a kit véd tudatlansága vagy az érthető elégedetlenség, avagy az emberi jog kivivására való rajongó hivatkozás, ki azonban legtöbbször csupán furfangosan előtérbe tolt strómanja az igazi bűnösnek. (Igaz ! Ugy van !) Csoda-e, ha futni engedik? Másfelől az esküdtbiróságok csak a táblák területén lévén alkothatók, a nagyvárosok jjolgársága kizárólagos biráskodási jogot élvez oly vétségekre és bűncselekményekre, melyek hatásait nem ismeri, következményeit mérlegelni nem képes, áldozatairól fogalma sincs. Hogy ennek az enyhe eljárásnak mi a következménye, elég talán utalni arra, hogy ismerek itt Budapesten oly szocziálista sajtóorgánumot, — ismerek más sajtót is, de miután a kérvény tisztán a szocziálista sajtóval foglalkozik, másról most én sem beszélek — mondom, ismerek oly szocziálista sajtót,mely ezen enyhe eljárás védelme alatt állván, elveszettnek tartja magára nézve azt a napot, mikor valami botrányt nem leplezhet le, mikor valakit becsületében meg nem támadhat, (Igaz ! Ugy van !) mikor gazembereket, hazaárulókat nem állíthat a nyilvánosság elé (Igaz ! Ugy van !) Nincs már a közéletnek olyan jelese, nem véve ki politikai vezéreinket se, kire a szocziálista orgánum rá nem sütötte volna a néprontás, a becstelenség, a hazaárulás bélyegét. (Igaz! ügy van !) Kérdem, miért van mégis, hogy ezen megtámadott férfiak nem szoktak még csak védekezni sem az ily támadások ellen, nem nyúlnak jogorvoslathoz, nem inditanak sajtópört ? Ott volna talán a hiba, hogy ezen megtámadott férfiak reputácziója nem eléggé érzékeny ? Ezt feltenni nem lehet. Azt sem lehet feltenni, hogy a népszerűség iránt volnának érzéketlenek; hiszen a politikusnak a népszerűség az éltető eleme. Hol van tehát a hiba? En azt abban keresem és abban látom, hogy ezen megtámadott férfiak tudják azt, hogy Magyarországon bizonyos sérelmekért még olyan gyötrő eljárás utján sem lehet a megfelelő elégtételt megszerezni; (Igaz! Ugy van!) tudják azt, hogy az igazságszolgáltatás épen a jó hirnév és épen az erkölcsi tőke legérzékenyebb sérelmeinek védelmében a legtehetetlénebb. (Igaz! Ugy van !) Ennélfogva hozzá kell magunkat szoktatni ahhoz a gondolathoz, hogy ebben az országban bizonyos inzultusokat tűrnünk kell, akár tetszik, akár nem, és ennélfogva hallgatólag fel kell mentenünk egymást a meghurczolt reputáczió tisztázásának kötelezettsége alól, a mi pedig tisztességes viszonyok között, tisztességes emberek között nem szokás. (Élénk helyeslés és taps.) Rakovszky István : Megvetni az ilyen frátereket ! Buday Barna : Vezető társadalmunkat a szocziálista sajtó napról-napra sárba dönti, és nincs a ki ezen társadalmat onnan felemelje. Nem tudom, mi parancsolja ránk, a szabadságnak melyik neme, ebben a kérdésben a lemondó közömbösséget. Annyit azonban állithatok, hogy a falusi társadalom sérelmeinek ilyen orvoslásával megelégedve