Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-116

116. országos ülés 1907 február 25-én, hétfőn 40 tot nyeli el, hanem még ezen is jelentékenyen felülemelkedik. Csupán az Eszakamerikai EgyesültÁllamok bevándorlási hivatalának feljegyzéseiből kitűnik, hogy a múlt esztendőben 200.000-et megközeütő számban vándoroltak oda ki magyarok és meg kell gondolnunk, hogy ugy a Szlavónia, valamint a Románia felé irányuló kivándorlás szintén igen jelentékeny. Hogy ennek a kivándorlási mozgalomnak, a melyet sulyosit a városokba való özönlés mozgalma, micsoda következménye van a falvak elnéptelenedésére és micsoda munkaviszonyokat teremt a vidéken, ezt, gondolom bizonyítani felesleges. Sajnos, nálunk a kivándorlási mozgalmak 1903-ban történt törvényes szabályozása szerencsétlen helyzetet teremtett. (Igaz! Ugy van!) Hibás maga a törvény, hibás volt a Cunard-Line-nal kötött szerződés, mely az egész kivándorlási ügyet üzleti térre terelte át. Ezen ugyan segített már a belügyminiszter ur, segitett a helyzet tarthatatlanságán, de azért elfogadhatónak m,a sem Ítélhetjük. A legnagyobb hiba azonban, felfogásom szerint, abban van, hogy a kivándorlási törvény a valóságban végrehajthatatlan, mert törvény szerint ugyan csak az vándorolhat ki a külföldre, a ki az állam és család iránt tartozó kötelességnek már eleget tett, továbbá a kivándorlásnak tulaj donképen legálisan a fiumei utón át kellene történnie, a kivándorlás éber ellenőrzése mellett, azonban a valóságban, a ki a kellemetlen kérdezősködések elől menekülni akar, az egyszerűen átlép német földre, a hol azután a német hajózási társaságok útlevél nélkül is elszállítják olcsó dijak mellett, versenytarifával. így azután megesik, hogy a magyar statisztika által kimutatott 60.000 kivándorlóval szemben 180—200.000 kivándorló is volt, tehát kétszer annyi a nem engedélyezett kivándorlók száma, mint az engedélyezetteké. Mindaddig, a mig a magyar állam az őt méltán megillető hatalmat gyakorolni nem tudja, hogy akarata és engedélye nélkül az állam határain senki se mehessen és ki ne vándorolhasson, mindaddig a kivándorlási törvénynek összes tilalmai és megkötései teljesen értéktelenek. Mindenekelőtt tehát azt tartom a legfontosabb feladatnak, hogy a kormány igyekezzék megszerezni a kivándorlás egész mozgalmára nézve a szükséges ellenőrzői befolyást. Ennek két módja van. Az egyik az, hogy igyekezzék a német hajóstársulatoknál garancziát szerezni arra nézve, hogy a német társulatok magyar honost útlevél nélkül egyáltalában fel ne vegyenek. Nem tudom, hogy ennek a garancziának megszerzése nem ütköznék-e nagyobb akadályba, azért biztosabb volna az olasz csekk-rendszer meghonosítása. Erre rámutatott gr. Majláth József is a főrendiházban tartott beszédében. Ugyanis Olaszország és az Északamerikai Egyesült-Államok bevándorlási hivatala között megállapodás jött létre arra nézve, hogy a túlparton megldvánt 50 korona anyagi garancziát az olasz kivándorlók csekk alakjában tartoznak bemutatni. Ezeket a chequeket, melyeket egy ezzel megbizott olasz bank állit ki, hozzáragasztják az útlevélhez, ugy, hogy a csekk az útlevél nélkül, az útlevél a csekk nélkül el nem fogadtatik. így visszaélés nem történhetik, mert a csekk kiállítására ugyanazon hatóság ad engedélyt, a mely egyúttal a kivándorlást is engedélyezi. Az eljárás az, hogy a túlparton a csekket kiszakítják az útlevélből és az útlevelet a további használatra alkalmatlanná teszik. Ilyenformán a visszaélés teljesen ki van zárva, mert a ki a csekkes útlevélnek birtokához jut, annak rendben van a a dolga, a ki pedig ilyet felmutatni nem tud, azt egyszerűen visszaküldik. (Helyeslés a baloldalon.) Ennek a rendszernek megvalósítása nálunk is azt ígérné, hogy csekkes útlevéllel nem rendelkező kivándorlókat egyáltalában nem venne fel semmiféle hajózási vállalat, mert nem koczkáztatná meg azt, hogy ugyanezeket a kivándorlókat azután ingyen szállítsa vissza. (Igaz! Ugy van!) Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ilyen megállapodás kormányunk és az Egyesült-Államok bevándorlási hivatala között nagyobb akadályokba nem ütköznék. Legalább az Eszakamerikai EgyesültÁllamok bevándorlási politikája azt mutatja, hogy Amerikának az oda való bevándorlás erőszakolása többé érdekében nem áll. Ez a terv tehát, a mely tudomásom szerint a belügyminiszter ur mérlegelésének is tárgya, érdemileg szerény véleményem szerint elsősorban igényel figyelmet. (Helyeslés.) A kérdés lényege mindazonáltal az, a mit el kell érnünk, hogy a magyar államnak engedélye nélkül az ország határán át kivándorlónak átvonulni ne lehessen. (Helyeslés.) A mi magát a kivándorlási engedélyt illeti, ennek túlságosan szigorú feltételekhez való kötését a kérvény sem kívánja]; mindössze két szempontot ajánl a képviselőház figyelmébe. Az egyik az, hogy méltóztassanak szigorúbban ellenőriztetni a hadkötelesek kivándorlását, mert ez valóban aggasztó mozgalom, márpedig a honvédelem szempontjából feltétlenül deferálni kell; a másik pedig, amit mérlegelésre ajánl, az, hogy vájjon kivándorolhatnak-e a szerződött munkások, a nélkül, hogy gondoskodnának helyettesitésről 1 A helyzet ma az, hogy mig a magyar állam egyik kezével a munkás-szerződésekben foglalt jogokat és kötelezettségeket oltalma alá vette, külön törvénynyel, addig másik kezével olyan engedélyeket osztogat útlevelek alakjában, a melyek a munkásokat szerződéses kötelességük teljesítése alól egyoldalúan felmentik. (Igaz! Ugy van !) Az a látszata van tehát a dolognak, mint hogyha különös előnyt adnának annak, hogy a munkásaink elsősorban is az idegenben keressenek foglalkozást és ne itthon végezzék el azt a munkát, a melyre magukat kötelezték. Legalább is mérlegelnie kell a t. képviselőháznak, hogy az idegenben való munkakeresésnek ezt a módját fentartandónak véli-e a jövőben is, avagy sem? (Helyeslés.) Az ellenőrzés szempontjából még egyéb lényeges követelmények is felmerülnek. így a magán-