Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-116

116. országos ülés 1907 február 25-én, hétfőn. 33 Kálosi József: Mikor én határozottan perhorreszkálorn, — s ezen álláspontomhoz szinte fanatikus módon ragaszkodom — hogy a mentelmi jog párthatalmi szempontból kezeltessék, talán mégis lenne bizonyos korlát vonható, (Zaj.) az igazságügyi politika és az általános erkölcstan szabályainak megfelelően. Tagadhatatlan az, hogy sokszor indokolt ez az eljárás, közönséges bűntetteknél, a hol a közérdek kívánja, a hol a bűnvádi eljárás sikere követeli. Engem aligha lesznek képesek meggyőzni arról, hogy ebben az esetben ennek a kivételes eljárásnak az alkalmazása helyes volt. Ennélfogva van szerencsém a következő indítványt beterjeszteni (olvassa) : »Inditvány. Határozza el a t. ház, hogy a Lengyel Zoltán orsz. képviselő bejelentésében panaszolt ama bírói eljárás által, hogy az ellene sajtó vétség miatt indított bűnvádi feljelentés tárgyában az eljáró vizsgálóbíró, a vádat közérdek czimén átvett kir. ügyész indítványához képest két tanút eskü alatt kihallgatott, mielőtt a képviselőház az ő mentelmi jogának felfüggesztésében határozott, a képviselő mentelmi joga meg nem sértettetett (Zaj.) és pedig azért nem, mert a mérlegelt adatok tartalmából az tűnik ki, hogy ez az eljárás a bejelentő képviselő ellen közvetetlenül irányulónak nem tekinthető.« Ez a körülmény azonban nem zárja ki a mentelmi jog épsége felett őrködő,a képviselőházat megillető ama j ognak a gyakorlását, hogy ne csak figyelemmel kisérje a képviselő ellem ügyben foganatosított, joghátrányt előidéző olyan nyomozó vagy vizsgálati cselekményeket, a melyek, mint a jelen esetben is, nem mindenben a törvénynek megíelelőleg vitettek keresztül, és a melyek, ha nem is sértik, de érzékenyen érintik a mentelmi jogot, különösen, ha ezen cselekmények annyira szabályellenesek, hogy azok a birói kellő pártatlanságot hátrányosan érintő feltevésekre alkalmasaknak mutatkoznak. A képviselőházat ezen jogának gyakorlására vonatkozó kötelessége készteti annak kijelentésére, hogy a panasz tárgyát képező vizsgálati eljárást nem fogadhatja a megnyugvás érzetével. Mert eltekintve attól, hogy ez sajtóvétségi ügyben soha elő nem is fordult, hogy azt sem a bűnvádi eljárás sikerének biztosítása szükségessé nem tette, sem pedig azt a vádbeli cselekmény elkövetőjének kijjuhatolása nem indokolta, hogy ismeretlen motívumok által vezéreltetve, intézkedési körébe vonta a felek bármelyikének kérelme nélkül, tehát hivatalból, csupán a mentelmi jog felfüggesztése után kezdődhető olyan proczesszuális bizonyítási műveletet a birói határozattal még el nem rendelt vizsgálat, melynek helye csak a közkereset alá vonatás megtörténte után lehetséges, — minden különös ok hiányában megakadályozta, sőt esetleg meg is fosztotta a bejelentő képviselőt a bűnvádi perrendtartás 125. §. 2. bekezdésében parancsolólag körülirt és a minden polgárt feltétlenül megillető ama védekezés sarkalatos jogától, hogy a 220. §. értelmében kivételesen fenforgó és taxatíve felsorolt feltételek alatt előzetesen kihallgatható tanukhoz, a kik a főtárgyaláson meg nem jelenhetnek, kérdéseket intézhessen és a kivett vallomásokra megjegyzéseket tehessen. Ez az eljárás a mentelmi jogáról önként le nem mondható, s a vizsgálóbíró előtt mentelmi jogának felfüggesztése előtt terheltként nem is jelentkezhető képviselővel szemben annál inkább veszélyessé válhatik, mert az ilykép okozott joghátrányt a biró többé sikeresen helyre nem hozhatja. Szükséges volt ezt az inkább csak elvi jelentőségre igényt tartó kijelentést megtenni, nehogy ez az eset a jövőben preczedens gyanánt szolgálhasson. Ajánlom a t. képviselőháznak elfogadásra. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat. Hédervári Lehel előadó: T. ház! Mielőtt az előttem felszólaló igen t. Káiosi barátomnak és képviselőtársamnak aggályaira reflektálnék, leszegezek a ház előtt egy tényt, mely meg fogja világítani a dolgot. T. i. arról van szó, hogy az én igen t. barátom, Káiosi t. képviselőtársam a mentelmi bizottság előtt mint előadó egy jelentést adott be, a mely jelentésnek ugyanaz volt a konklúziója, mint a mentelmi bizottság a ház előtt levő jelentésének, csakhogy ez a jelentés nélkülözi azokat az erős, nagy és hatalmas jogi axiómákat, a melyeket az én igen t. képviselőtársam itt oly röviden előterjesztett. (Derültség.) Káiosi József: Majd nem nevetnek! Hédervári Lehel előadó: Már most, t. ház, én elismerem, hogy a saját szellemi termékét mindenki húsnak tartja az ő húsából, vérnek az ő véréből ; elismerem, hogy rajongó szeretettel viseltetik szellemi terméke iránt; de méltóztassék megengedni, hogy akkor, a mikor egy bizottság elfogad egy jelentést, és épen az előttem szóló képviselőtársamnak a jelentését fogadta el, t. képviselőtársam csak azért, mert nem öleli fel mindazokat a rövid argumentumokat, a melyeket ő előadott, hanem ezeken módosit: hogy ez elég ok legyen arra, hogy a képviselő ur, a ki a jelentést a maga czélzatával elfogadja, az abból elmaradt és elveszett jogi és szellemi termékeit, a melyeket nem sikerült a mentelmi bizottság ülésén elhelyeznie, a ház által kivánja elhelyeztetni. (Derültség.) Csak egészen röviden fogok válaszolni a képviselő ur aggályaira. (Halljuk ! Ralijuk !) Először is diffikultálta a képviselő ur azt, hogy a bizottság jelentésében az is előfordul, hogy volt már olyan eset, hogy a ház az iratokat elutasította pótlás czéljából; ezt tagadásba veszi a képviselő ur. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ennek igazolására felolvashatom Simonyi Iván mentelmi ügyében a képviselőház mentelmi bizottságának jelentését, a melyet a ház maga is elfogadott. Méltóztassék a képviselő urnak figyelni. A jelentés következőkép hangzik (olvassa) : »A bizottság, miután az előnyomozati iratok a kérvényhez nem csatoltattak és igy magát az ügy KÉPYJI. NAPLÓ. 1906—1911. VII. KÖTET.