Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-116

il6. országos ülés W(/7 február 25-én, hétfőn. 31 másikat hallgassa ki a bíróság, (Ellenmondás.) akkor szinte perzekutori szerepet látszanék ölteni, a mi pedig távol kell hogy álljon tőle. A mentelmi jognak valamely hatóság részéről történt megsértése -— ismétlem — egészen más kérdés. De ha utasitás adatnék valaha a képviselőház által a biróságnak, hogy előtte folyamatban levő ügyben ilyen cselekményeket foganasitson, biztosithatom a t. házat, hogy ez a megkeresés vagy utasitás nem is ad acta tétetnék, hanem az egyszerűen levéltárba helyeztetni rendeltetnék. Ha a mentelmi bizottság, illetve a képviselőház ugy találja, hogy nincsenek a felterjesztett iratok kellőleg felszerelve és azokból el nem bírálható az a kérdés, forog-e fenn politikai zaklatás esete, akkor egyszerűen megtagadja a mentelmi jog felfüggesztését. (Folytonos zaj.) Talán ráérnénk most, időnk is van, s a kifejtendő fontos alkotmányjogi kérdések is megérdemelnének egy kis figyelmet. Elnök : Csendet kérek ! Kálosi József: Ha tehát az iratok nincsenek kellőleg felszerelve, vagy a hatóság egyszerűen jónak látja azok egyrészét eltitkolni, magának visszatartani, abban az esetben a képviselőház egyszerűen megtagadja a mentelmi jog felfüggesztését és ujabban is csak akkor határoz érdemileg, ha azok felszereltetnek és minden utasitás nélkül, ujabban kiegészittetnek. Már most rátérek arra, miért mondottam én, hogy a jelentés a kelleténél többet mond és ez által veszélyessé válhatik. Méltóztassék a beterjesztett jelentés utolsó bekezdését méltó figyelemmel még egyszer elolvasni. Azt mondja, hogy még ha a panaszlott módon kihallgatott tanuk vallomása Lengyel Zoltán személyére és cselekményére vonatkoznék is, a tanuk kihallgatásának tényében a bizottság a mentelmi jog megsértését nem látja. Annál inkább meglepő ez az indokolás, mert az előttünk lévő jelentés maga is meghatárolja, meddig szabad menni a nyomozásnak, s maga felállitja azt a határvonalat, a meddig el lehet menni annak elbirálása czéljából, forog-e fenn politikai zaklatás esete vagy sem. És mégis a jelentés majdnem egy lélegzetvétel alatt egészen rendj én valónak látj a, sőt a képviselőház állandó gyakorlatára való hivatkozással megköveteli az általa megjelölt határon tul terjeszkedő oly vizsgálati cselekmények foganatosítását is, melyek a zaklatás kérdésének eléggé kimerítően történt megállapítása után a bizonyítási eljárás körébe tartoznak és az EdviIllés, Balogh és Varga-féle tudományos becsű könyvben fölállított határvonalon is túlterjednek, s a melyek már a képviselő ellen közvetetlenül intézett cselekményekre vonatkozván, ipso facto meg van sértve a mentelmi jog. Mondom, csodálom, hogy az általa felállított elveken egyszerre tagit és ilyen merész kijelentést tesz. Senki sem tagadhatja, hogy ebben a konkrét vádbeli cselekményben, — igen jól hangsúlyozta az előadó ur, hogy mindig a konkrét esetet kell venni és abból kell érvelni, — mely nem diffamáló bűntettre vagy vétségre, hanem egyszerű sajtóvétségre vonatkozik, teljesen elég tétetett a jelzett követelménynek, midőn a Lengyel Zoltán neve alatt megjelent közlemény bemutattatott, midőn a felelős szerkesztő a vizsgálóbíró előtt megnevezte a czikk szerzőjének Lengyel Zoltánt és midőn még hozzá bemutatta a kéziratot. Ez az a határ, a melyen tul nem szabad terjeszkedni semmiféle más vizsgálati ténykedéssel, itt meg kell állani, s rögtön kell a képviselőházhoz fordulni a mentelmi jog felfüggesztéseért. Miért kellett tehát mégis védelembe venni és annak helyességét egyenesen kimondani a jelentésben, hogy a tanuknak a panaszlott eljárás során eskü alatt történt kihallgatása megfelel a képviselőház állandó gyakorlatának, holott sem a t. előadó ur, sem a mentelmi bizottság bármely tagja, sem a háznak egyetlenegy tagja sem hozhat fel egy esetet sem olyant, a mely ezen érvelésének támogatására szolgálna, már t. i. a sajtóvétség eljárásra vonatkozólag ? Maga a t. előadó ur mondotta, hogy az a feladott penzum, hogy ennek a sajtóvétségnek az alkatelemeit vizsgáljuk és ebből kell levonnunk a végső következtetést. Arra sem volt eset mindez ideig soha, hogy valaha valamely ilyen vizsgálati cselekmény foganatosíttatott sajtóvétségi ügyben, a melynek jogi természetével ez össze sem egyeztethető, hogy egy képviselő ellen ennek kiadatása előtt az érdemre vonatkozó bizonyítási elj arás — még egyszer hangsúlyozom : bizonyítási eljárás — akként vitetett volna keresztül, hogy két gyanús, illetőleg rovott előéletű egyén ilyen kvázi deus ex machina hivatalból előránczigáltatott és a kontradiktórius eljárás, a netaláni szembesítés, a megtehető ellenkérdések mellőzésével kihallgattatott volna, a mely kivételes eljárásnak a törvény, a büntető perrendtartás, lázárólag a késedelemből eredhető és a bűnvádi eljárás sikerét koczkáztató veszély esetében enged csupán helyet Lehetséges az, t. ház, hogy ezen kijelentés a képviselőház állandó gyakorlatával indokoltassék ? Mindettől eltekintve, állitható-e az, hogy a jelen esetben, a jelen sajtóvétségi ügyben imminens veszélytől lehetett volna tartani a késedelem folytán ? Hebrony József: Az a bíróságtól függ. (Folytonos zaj.) Kálosi József: Majd erre is rátérek. Most csak azt állítom, hogy igazán túllövünk a czélon, hogyha ilyen indokolással és a jövőre ebből levonható,mondhatom, közveszélyessé válható preczedenst alkotunk. (Folytonos zaj.) Veszélyes az ilyen kiterjesztő magyarázat, mert ez kvázi nógatás, noszogatás, hogy rajta-Tajta, előre-előre, (Ellenmondás és derültség.) a tulkapás iránt amúgy is igen nagy hajlammal viseltető közigazgatási hatóságokra nézve. (Várady Károly tagadólag int. Zaj.) Várady Károly t. barátom volt a leghangzatosabb szóvivő, midőn a múltban a rendőri hatóságok által teljesített nyomozatokat mindenféle elitélő elnevezésekkel illette, brutálisnak nevezte az eljárásokat.