Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-128
322 128. országos ülés 1907 márczius lk-én, csütörtökön. Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e Várady Imre most felolvasott indítványát elfogadni, igen vagy nem ? (Nem !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház Várady Imre képviselő ur indítványát nem fogadja el. Következik most Várady Imre képviselő urnak második indítványa. Kérem annak felolvasását. Raisz Aladár jegyző (olvassa). Várady Imre: Visszavonom indítványomat. Elnök : Akkor következik a 3. §. Raisz Aladár jegyző (olvassa a 3. §-t). Elnök : Szólásra senki sines feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, felteszem a kérdést:. méltóztatik-e elfogadni a 3. §-t változatlanul a közoktatásügyi és pénzügyi bizottságok szövegezése .szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor a szakaszt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 4. §. Raisz Aladár jegyző (olvassa a 4. %-t). Endrey Gyula ! (Felkiáltások : Nincs itt !) Ráth Endre jegyző : Goldis László ! Goldis László : T. ház ! Ennél a szakasznál bátorkodom egy javaslatot a szakasz módosítására benyújtani. A magyarországi tanítók országos bizottsága felhívta a közvélemény figyelmét arra a körülményre, hogy — talán elnézésből — ebben a szakaszban a tanítók egyik osztálya irányában igazságtalanság történt. Hogy egész röviden adjam elő a tárgyat, megtörténhetik az, hogy valamely állami iskolához pl. 1898-ban kinevezett tanító, a ki azelőtt öt év óta már valamely felekezeti iskolánál volt alkalmazásban, a mostani, majd hatályba lépő törvény értelmében csakis 1898-tól fogva részesül abban a többletben, a mely őt ezen törvény szerint megilleti; azon időt tehát, a melyet ő felekezeti vagy községi iskolánál előbb eltöltött, teljesen elveszti. Ezzel szemben, ha pl. ugyancsak 1898-ban az állam átvett egy felekezeti iskolát, akkor ezen átvett felekezeti vagy községi iskolánál alkalmazott tanító már az 1893. év óta fog részesülni azokban a fizetésj avitásokban, a melyek őt ezen törvény szerint megilletik. Tehát igazságtalanság történik azokkal az állami tanítókkal szemben, a kiket a kormány a hitfelekezeti vagy a községi iskolákból 1893. év után kinevezett. Azt hiszem, ez csak elnézésből történt, mivel annak a szolgálati időnek betudása, a melyet az illetők 1893. októberétől egészen kinevezésükig töltöttek az illető felekezeti vagy községi iskolánál, nem von maga után annyi tehertöbbletet, hogy az szárnbaveendő lenne. Azért nagyon kérem az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat és a t. házat, méltóztassék ezt az igazságtalanságot most jóvátenni, a mi az illető szakasz 5. bekezdésének általam ajánlandó módosításával történhetik. Az ötödik bekezdés t. i. így szól (olvassa) : »A kincstári, államvasuti, községi, hitfelekezeti, társulati és magán nyilvános népiskoláktól már átvett és a jelen törvény hatálybalépte után átveendő tanítóknak fizetése az a) és b) pont alatt emiitett szolgálati idők figyelembevételével állapítandó meg«. E helyett a szöveg helyett ajánlom, hogy ez a bekezdés következőképen szövegeztessék (olvassa) : >>A kincstári, községi, hitfelekezeti, társulati és magán nyilvános népiskoláktól átvett vagy ilyen iskoláktól állami iskolához eddig kinevezett és a jelen törvény hatálybalépte után átveendő, vagy állami iskolákhoz kinevezendő minden tanító abba a fizetési fokozatba lép, mely őt 1893 október 1-étől azon iskoláknál eltöltött szolgálata után megilletk. Kérem módosításom elfogadását. Raisz Aladár jegyző : Hermán Ferencz ! (Felkiáltások : Nincs itt!) Bizony Ákos ! Bizony Ákos: T. ház! Az előttem szólott Goldis képviselőtársam körülbelül ugyanazt a módosítást akarta előterjeszteni, melynek elfogadását én is kérni szándékozom a t. háztól. A tárgyalás alatt lévő 4. §. intézkedik arról, miképen számittassék be a jelen törvény által adott nagyobb kedvezmény azoknak a tanítóknak, a kik már régebben is szolgálatban voltak. Erre vonatkozólag a szakasz azt az intézkedést tartalmazza, hogy az állami tanítók ugy tekintetnek, mintha a jelen törvényben adott fizetésjavitásra már akkor is igényük lett volna, a mikor kineveztettek. Azt mondja továbbá ugyanezen szakasznak 2. bekezdése, hogy a magasabb fizetésre való igény szempontjából az állami iskoláknál töltött rendes tanítói szolgálati idővel egyenlőnek veendő : 1. ha az illetők kincstári vagy államvasuti iskoláknál voltak mint rendes tanítók alkalmazva ; 2. ha az illetők községi, hitfelekezeti, társulati vagy magánosok által fentartott iskoláknál szolgáltak és ezek állami kezelésbe átvétetvén, az iskolával együtt léptek ők is állami szolgálatba. Ezekre nézve azonban természetesen csak 1893 október 1-étől állapittatik meg az igény, miután az 1893 : XXVI. t.-cz. csak akkor rendszeresítette a fizetési pótlékokat. Igazsága van Goldis képviselő urnak abban, hogy itt mellőztettek azok a tanítók, a kik azelőtt községi, hitfelekezeti vagy magániskoláknál szolgáltak és nem az iskolákkal együtt vétettek át állami tanítóknak, hanem külön, az iskola nélkül, saját kérésükre neveztettek ki valamely állami iskolához. Ezekről ez a szakasz kellőképen csakugyan nem gondoskodik, és így, ha megmaradna e szakasz mostani szerkezetében, az következnék, hogy nekik ez az elmúlt idő nem számíttathatnék be, csak olyan mérvben, a mint ők, a hitfelekezeti, községi stb. tanítók, majd később tárgyalandó törvény értelmében részesülnek magasabb javadalmazásban. Ez mindenesetre méltánytalan az illetőkkel szemben, annál inkább, mert feltehető, sőt mondhatom, hogy fel kell tenni, hogy épen ezek képezik a tanítók legkiválóbbjait, mert az állami iskolákhoz, a hol a javadalmazás mindig nagyobb volt, mint a nem állami iskoláknál, mindig a nem állami tanítók javát igyekeztek megnyerni. Tehát csakugyan nem volna sem méltányos, sem igazságos, hogy épen ezek a kiváló tanerők ne részesüljenek olyan kedvezményben,