Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-127

127. országos ülés 1907 märczius 13-án, szerdán. 311 a mely soha egészben sem német, sem magyar nem volt, és olyanná átalakulni soha nem is fog. Mi egy alkotmányos birodalomnak vagyunk tagjai, a mely legalább teoriailag minden nemzetiségnek egyforma jogokat biztosit.« »A birodalmunknak ezen három tulajdonsága nekünk délszlávoknak ugyancsak háromféle eszközt nyújt czélunk elérésére. B három eszközt a jelenben is annyival inkább értékesitketjük, miután a gonosz krizis, a melyben élünk, szemmel láthatólag bizonyságot tesz a mellett, hogy a dualizmus a birodalmat megsemmisíti, hogyha mihamarább egy olyan állami szövetség alapjára nem helyezkedünk, mint a milyen már bevált Svájezban, az amerikai Egyesült-Államokban és a német birodalmi állami szövetség mellett is.« Látjuk tehát, hogy oly programm és irányzat ez, a mely a különböző nemzetiségek közt keresi az elfogadtatást. A programm, a melyet az összes horvátoknak, szerbeknek, szlovéneknek egyetértőleg el kell fogadni, és terjeszteni, ezen törekvések szerint igy szól (olvassa) : »Dalmáezia, Bosznia, Horvátország, Szlavónia, Isztria és Krajna egy egységes politikai területcsoportot képeznek, és saját ügyeiket teljesen függetlenül önkormányzati alapon intézik. Másodszor, miután a mi önkormányzatunkat és függetlenségünket egyedül és kizárólag a korona biztosit] a, ennélfogva a Habsburg-ház az a törvényes uralkodóház, melyet mi elismerünk, és melynek hűséget esküszünk. A birodalomnak minden nemzeti politikai csoportterülete egy birodalmi tanácsban nyer képviseletet és pedig oly képviselők által, a kik az egyes csoportterületek választóközönségétől nyernek megbizatást. A birodalmi tanács hatáskörébe esik : a hadügy, a hajóhad és a tengerészeti ügy, valamint az idegen hatalmakhoz való viszony, a közlekedés és kereskedelmi ügyek.« Hát, t. ház, az általam elmondottak és felolvasottak kétségtelenül igazolják azt, hogy a jelenlegi közjogi helyzetet a magyar állam állami függetlenségével szemben Ausztriában tekintélyes részről tekintélyes mozgalommal megváltoztatni törekednek. Egy egész éles mozgalom van e tekintetben. A mi büntetőtörvénykönyvünk 127. és 173. §-aiban bizonyos gondoskodás van ily irányú törekvések ellenében. Természetesen ezen szakaszokat nem alkalmazhatjuk az osztrákokkal szemben, de az a különös, hogy mig a mi törvényünk gondoskodik arról, hogy az Ausztriával szemben fennálló viszony megbontására erőszakkal törekedek is megbüntettessenek, addig Ausztriában egyáltalában erről gondoskodva nincs. A büntetőtörvénykönyvnek vonatkozó szakaszait alkalmazni természetesen nem lehet. De valamit mégis tenni kell. Tiltakozó szavunkat felemelni szükséges főképen akkor, midőn ott már nemcsak egy szervezkedő párttal áUunk szemben, hanem egy ilyen szervezkedő alakulás élére egy cs. kir. járásbiró, tehát olyan közeg áll, a ki kétségtelenül bizonyos korlátok közé kell hogy szorittassék az ő állásfoglalása tekintetében akkor, midőn a két állam közötti viszonyt megbolygatni akaró programm propagálására, sőt proponálására válalkozik. Mert ebben a lapban, a melynek közel 100 példányát bocsátom az igen t. miniszterelnök urnak rendelkezésére, egész halmaza van hihetetlen tervszerűséggel azoknak a támadásoknak, a melyek végczéljukban a magyar állam állami önállóságát s a jelenlegi közjogi viszonyt megbolygatni törekszenek. Például itt néhány sort fogok felolvasni németül, nincs leforditva (olvassa) : »Nun meinen Manche, die Abschaffung des »historischen Kechtes« . . . Vajda Sándor : Hört! Hört! (Zaj) Elnök." Csendet kérek! Kérem Vajda képviselő urat, tessék csendben maradni. B. Bánffy Dezső: . . • könnte auch eine Anderung der »Pragmatischen Sanction« notwendig machen ? Und ist denn die Pragmatische Sanction nicht auch ein Gesetz, und kann denn ein Gesetz nicht zeitgemäss modernisiert werden ? Was ehemals Menschengeist und Menschenwille geschaffen, können sie auch heute tun, u. zw. viel zweckmässiger.« Már a pragmatika szankczió által teremtett viszonynak megbolygatására is gondolnak, sőt tovább mennek és irják (olvassa) : »Wir haltén es überhaupt für unmöglich, dass ein Herrscher aus dem Hause Habsburg-Lothringen noch je eine Magyarenkrone berühren könnte.« Hát már propagandát lehet csinálni arra is, hogy a magyar állam közjogának sérelmére sőt alkotmányunk félredobására a koronázás is kérdésessé tétessék egy trónváltozás esetére ? T. ház ! Beismerem, a miniszterelnök urnak ezekben a kérdésekben közvetlen intézkedési joga nincs. Természetesen a szuronyok nem állanak rendeUiezésére elégtételt keresni és sem a diplomácziai közvetítés. Én azt gondolom, mégis a magyar állam tekintélye, tisztessége, jogainak védelme parancsolja, hogy legalább is felvilágosító lépéseket tegyen. El lehetne még mondanom, t. ház, mielőtt az interpellácziót felolvasnám, hogy megtorló intézkedéseket a magunk körében még talán lehetne tenni. A mint mondottam, a büntetőtörvénykönyv 127. és 173. §-ai nem adnak fegyvert arra, hogy külföldiekkel szemben fellépjünk, — arról ne legyen most szó — de belföldieket, kik ily természetű dolgokat külföldön követnek el, büntetni lehet. Már miniszterelnökségem idején szükségesnek mutatkozott ezzel a kérdéssel foglalkozni; már akkor láttuk, hogy Popoviciu akkori menekült, most a magyar állam feldarabolását czélzó munka szerzője, külföldön büntetlenül támad és izgat a magyar állam ellen. Akkor egy törvényjavaslat tervezetével foglalkoztunk, a mely a magyar állampolgároknak külföldön a magyar állam elleni izgatásai megbüntetéséről intézkedett volna. Nem végezhettük el a dolgot, az függőben maradt, de az igazságügyrniniszter ur irattárában kétségtelenül nyomának kell lenni ennek a törvénytervezetnek ; az ott megtalálható és igy azt