Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-127

127. országos ülés 1907 márczius 13-án, szerdán. 309 csoportot, egyesületet, személyt, hogy ezek politikájukra és társadalmi pártállásukra való tekintet nélkül a következő birodalmi programmban egyesüljenek. Oly közös birodalmi parlamentnek« — közös birodalmi parlamentnek, hangsúlyozom — »összehozása, a mely általános és közvetlen választásokon és nemzeti katasztereken nyugszik.« Nemzeti kataszterek alatt nem lehet egyebet érteni, mint az államterületnek nemzetiségi kerületekként való feldarabolását. (Halljuk I Halljuk! Tovább olvassa) : »Megalkotása oly birodalmi alkotmánynak, a mely az összes állami szövetség keretén belül minden nemzetiségnek az államterület elkülönítését, a teljes nemzeti önállóságot, a helyi közigazgatás területén az igazságszolgáltatást és az iskolaügyet is, a kulturális tevékenységet biztositja.« »Valamennyi nemzetiségi kisebbségnek nemzeti ügyeikben az önkormányzat nemzeti kataszter alapján biztosítandó. A nemzeti különhatárolás és az összbirodalom szerint a zárt nyelvterületeken lakó népeknek összevonása szükségessé teszi, hogy a jelenlegi tartományi beosztás részben megváltoztassék.« Tehát tartományi beosztás ! (Olvassa) : »A birodalom keleti részén 1867-ben történt Erdély nagyfejedelemségnek felfüggesztése és a szerb vojvodina, a három egységű horvát királyság, Szlavónia és Dalmáczia államjogi kötelékének felbontása, Fiúménak Horvátország területéről való elvonása hatályon kivül helyezendő.« Tehát ugy beszél rólunk, mint tartományról, a melynek területi felosztását és egészen uj alakulását, vagy a réginek, a törvényellenes, alkotmányellenes korszakban fennállott felosztását akarja visszaállítani. (Felkiáltások balfelől: Botrány! Olvassa.) »AlsóAusztriának és Stájernek Magyarországhoz csatolt német határkerületei ezen tartományokhoz megint visszacsatolandók. A birodalom nyugati részén a német, szláv, oláh nyelvterületek, a mennyire lehetséges, államjog szerint összekapcsolandók ; Bosznia és Herczegovina, tekintettel különleges viszonyaikra a horvát tartományokba osztassanak be.« »Az összbirodalom alkotmányát tehát olyképen kell átalakitani és megalkotni, hogy az egyes nemzeti államok szilárdul összeillesztessenek és egy szövetség-államot képezzenek, a melynek élén a császár, a felelős birodalmi minisztérium, a birodalmi kanczellár és a közvetlen választásokból eredő birodalmi parlament áll. A birodalmi kormánynak és a birodalmi parlamentnek alárendeltje az összes honvédelem, a külügyi képviselet, a kereskedelmi politika és a vámügy, az indirekt adók, illetőleg a monopóliumok, a büntető- és polgári jogok, továbbá az egyes adókra, valamint az öszszes ipari és kereskedelmi élet berendezésére vonatkozó törvényhozási keret megállapítása és végül a munkásosztály védelme.* Azt gondolom, hogy egy ilyen programm megállapítása a magyar áUamnak állami jellegét és a magyar állam területi integritását és ősi alkotmányát sérti. Igaz, hogy egy idegen állam területéről van szó, a hol ez a dolog megtörtént, de azt gondolom, hogy a tiltakozó szó el kell, hogy hangozzék a magyar állam illetékes tényezői részéről, hogy ilyen törekvésekkel szemben az a viszony, a melyet a magyar állam és Ausztria között akár a pragmatika szankczió, akár később alkotott törvények, akár a 48-as alakulás, akár a 67-iki alakulást létrehoztak, ezt meg nem tűrheti. És, t. ház, a »Gross-österreich« szerkesztője, hogy ezt a programmot még jobban érthetővé tegye, megokolja ezt azzal, hogy a birodalomnak alkotmányjogi újjáalakítása különösen azért felette szükséges, mert a birodalom mai államjogi állapota kétségtelenül a monarchia szétbontására fog vezetni. Ma már, úgymond, a birodalomnak nincsen császárja, ki a birodalom feje, hanem csak egy megtestesületlen koronája, melynek viselője 15 személyre kénytelen figyelemmel lenni. A magyarok azt kiáltják, hogy meghajtunk a királynak, de illetlenül nyilatkoznak a császárról és a császári jelvényekről. »Illetlenül nyilatkoznak«, mondtam, mert oly kifejezést kellene itt használnom, ha az eredetit akarnám használni, a melyet itt, ebben a vonatkozásban, a melyben mondani kellene, tisztességtelennek tartok ismételni. (Olvassa): »Nevetséges tehát az az állitás, hogy a magyarok, csehek, horvátok és mások királyukat tisztelik, mikor a császárt gyűlölik és szidják, noha a királyukkal egy és ugyanazon személy. Ilyen monarchikus rendszer nyilvánvaló szédelgés, a melynek veszélyei feltétlenül a monarchia bukására vezetnek. Oly birodalmi alakulásra kell tehát törekednünk, melyek a császárt, a mi uralkodónkat az egész birodalom főurává teszik. Uj birodalmi rendre van tehát szükség; kell, hogy a birodalmat ismét keresztény állammá tegyük. Ma már odajutottunk, hogy a birodalomban azok is, a kik ünnepélyes esküt tettek a katholikus Ausztria uralkodójának kezébe le, azok a miniszterek is a kereszténység istenét felváltják a magyarok istenével és a miniszteri székben az isteni gondviseléstcsak ügyvédek önző eszközévé sülyesztikle.« Bizonyos vonakodással olvastam ezt a részt, talán nem is tartozik ide, de elolvastam, hogy lássák azt a hangot, a melyen mirólunk Ausztriában beszélnek, azzal a tendencziával, hogy a magyar államot bekebelezzék a Gesammt-Monarchiába azzal a tendencziával, hogy a magyar államot kiegészitő részeivel tartományává tegyék a Nagy-Ausztriának és területét is mai egységéből feldarabolva, darabokra szakitsák, és ez által az egységes magyar nemzeti állam megépítésének lehetőségét meggátolják. Azok a nemzetiségi törekvések, a melyek minálunk ma az országban itt és ott jelentkeznek, a mely törekvések az egységes magyar nemzeti állam megalkotásának akarnak gátvetői lenni, azok nem tudom, innét indultak-e ki, inkább hiszem, hogy amonnét nyerik az erőt, a tápot és segítséget, és képzelnek maguknak egy nagy Gesammt-Monarchiát és Gross-Österreichot feldarabolva, tartományokra osztva. T. ház ! Ausztriában a történelmi fejlődés rendjén az autonómiával biró tartományi rendszer mellett egy federalisztikus alakulásnak lehetősége megvan. A ma-