Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-125
125, országos ülés 1907 sokkal több ügyes-bajos dolgot kell elintézniük, mint a curiai biráknak, habár ténykedésük nem vonatkozik olyan nagy kérdésekre. Ne tegyék meg a főszolgabirákat pedagógusokká ; ezt, higyjék el, az általános érdek követeli, mert különben esak olajat fognak önteni arra a tűzre, a mely a nemzetiségek közötti gyűlöletet, az osztályharczokat és a felekezetek egymás iránti gyűlölséget lobbántja lángra. Egészen máskép kell ezt a kérdést megoldani. Ha önök valóban objektíve akarnak eljárni és tényleg a tanítóság helyzetén akarnak segíteni, akkor tessék az adott helyzetből levonni a konzekvencziákat és ezen szakasz helyett csináljanak egy olyan szakaszt, a mely eg)r hazánkban eddig nem létezett, de égetően szükséges intézményt léptetne életbe, t. i. szervezzék a tanítói kamarát. Erre volna szükség ; ennek jogkörét kellene azután körvonalozni és ezen kamarák jogkörébe fogna majd tartozni a tanítók eUeni fegyelmi vizsgálati ügyek elintézése is; továbbá ezek hatáskörébe tartoznának a kormányhoz intézendő előléptetések, kitüntetések stb. iránti előterjesztések is, tehát a tanítóság szervezetére és életére vonatkozó lényeges kérdések. Ezt ugy lehetne legjobban keresztülvinni, hogy ugy az állami, mint a hitfelekezeti tanítókat ugyanazon joggal felruházott kamarákban szervezné a törvényjavaslat és igy megadná a jogot, hogy ők intézkedjenek sorsuk felett. Épen az a ferde helyzet (Zaj. Elnök csenget.) a legtöbb kérdésnél hazánkban, hogy a mint ez a szakasz is a tanítókat lebilincseli a főszolgabírónak, mindig ugy rendelkeznek a mi törvényeink, hogy az állam boldogítson valakit és sohasem hagy szabad teret arra, hogy legjobb belátásom és szabad akaratom szerint én boldogítsam önmagamat úgyis mint néposztály, úgyis mint hitfelekezet, s úgyis mint nemzetiség. Ep azért nagyon kérem, vegye figyelembe a t. kormány a javasolt tanítói kamarák behozatalát és foglalkozzék ezzel a kérdéssel, s akkor.azt hiszem, be fogja látni álláspontomnak helyességét. De hogyha önök ezt nem is ismernék el, kérem, mentsék meg a tanítóságot attól, hiszen találnak önök arra utat, módot, hogy a főszolgabíró Damokleskardja ne függjön mindig fejük felett. Ettől kötelességük önöknek megmenteni a tanítóságot. A 15. §-ra vonatkozólag a következőket mondja a tanítóság memoranduma (olvassa) : »Az iskolaszéki és a gondnoksági intézmény Magyarországon nem vált be. Laikus felügyelet volt ez mindenütt, a mely tudákosságával többet ártott, mint a menynyi hasznát remélték azok, a kik életre keltették. Az iskolának a szakszerűség szempontjából a vezetése a tanítótestület, az igazgató és a királyi tanfelügyelő kezében van a legjobb helyen. Az volna tehát a leghelyesebb, ha a gondnokságra vonatkozó intézkedések ebből a javaslatból kimaradnának egészen és ezt csak a végleges rendezés alkalmával kerítenék szőnyegre. Ez a rendezés különben is magán viseli még a kellő előkészitetlenség bélyegét.« KÉPVH. JTAPLÓ. 1906 1911. VII. KÖTET. márczíus 11-én, hétfőn. 257 Hogy mennyire fogyatékos ezen törvényjavaslat, legjobban bizonyítja ez a mondata a tanítóság memorandumának, mikor a tanítóság már merészkedik azt mondani egy kormány törvényjavaslatára, hogy ez a rendezés különben is magán viseli a kellő előkészitetlenség bélyegét, a mint hogy tényleg igy áll a dolog. Ez a legerősebb kritikája ennek a tervezetnek. Azt hiszem, ezek után majd önök is méltatják az én álláspontomat, melyben Miháli és Novaku képviselőtársaimmal egyetértek, hogy vissza kell vonni azt a javaslatot és majd módosítva kell beadni, mert különben azokat az érdekeket fogják sérteni, a melyeket előmozdítani akarnak, t. i. az állami tanítók érdekét. Folytatom. (Olvassa) : »Mert hát pl. a papok sem mindig tökéletes iskolabarátok. Sok helyen folyik a torzsalkodás is a tanitó, meg pap között. Ilyen helyeken — a különben derék tanitó, s különösen az iskola érdekében — a miniszter, illetőleg a főispán a gondnokság összeállitásánál mellőzhette a papot, s a viszálykodástól megmenthette az iskolát. Egy példa itt is világit. Egy nagyobb városban megalakul a gondnokság, s ennek hivatalból tagja : a római katholikus, a görög katholikus, a görög keleti, az evang. református, az ág. evangélikus és az izr. hitfelekezet hat papja, valamint hat hitoktatója. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A 17. §. szerint a gondnokság 4—26 tagból áll, s ebből már 12 felekezeti képviselő. Vájjon ilyen konglomerátumban lehet-e ápolni és fenntartani a felekezeti békét, vájjon az állami iskola nem lesz-e a felekezeti súrlódások főfészke ? (Igaz ! ügy van! a középen.) Leghelyesebb lenne az 1. §. ama rendelkezését, hogy a tanitótestület ós a kir. tanfelügyelő végezze a gondnokság feladatait, általánosítani. Ez az iskolák békés és áldásos munkáját feltétlenül biztosítaná.* T. ház ! A részletes vita során erre még vissza fogok térni, most bátorkodom röviden csak annyit megjegyezni, hogy ebben a pontban nem érthetek teljesen egyet a tanítóság memorandumával azért, mert én egészen más alapra szeretném a gondnokságot fektetni, azt a szempontot tartva szem előtt, hogy a nemzetiségi és felekezeti súrlódások szaporítása helyett az újból való szervezés következtében azok épen csökkenjenek. Azon véleményben vagyok, hogy ha már iskolákat állit fel az állam, akkor állítson fel minden nemzetiségnek külön-külön iskolát, olyan községekben, a hol legalább is 40, nemzetiségi anyanyelvű tanköteles gyermek van. (Helyeslés a középen.) Ezek az iskolák természetesen nemzetiségi alapon szerveztetnének ; nemzetiségi alapon lenne szervezve az iskolaszék is és általában véve az egész kormányzat, mert csak igy lehetne az örökös súrlódások elkerülésével tartós, áldásos békét biztosítani. (Zaj a baloldalon. Igaz! Ugy van! a középen.) Elnök : Csendet kérek ! Vajda Sándor : Mondom, t. ház, itt nem értek 33
