Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-125

246 125. országos ülés 1907 márczius 11-én, hétfőn. az egyházakkal az iskolák fentartását illetőleg a jövőben egyezkedjék, azt hiszem, nem tértem el a tárgytól, hanem szorosan a tárgynál maradtam. Elnök : Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, és miután már kétszer figyelmeztettem, most már, ha nem marad a tárgynál, a házszabályok értelmében minden indokolás nélkül egyszerűen meg fogom tőle vonni a szót. (Helyeslés a jobboldalon és balfelól. Mozgás.) Barabás Béla : Nem helyes ! Bretiiceanu Koriolán: Ez a szólásszabadság korlátozása ! Elnök : Bocsánatot kérek, a szólásszabadságot itt senki sem korlátozza, ez csak olyan légbe dobott rágalom a képviselő ur részéről. (Ugy van ! ügy van! a baloldalon.) Most az állami iskolák tanítóinak fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk; napirendre fog ezután kerülni a nem állami tanítók fizetésrendezése is, de a kettő nem együttesen tárgyaltatik. A képviselő urnak módja lesz akkor, a midőn az utóbbi törvényjavaslat lesz napirenden, arról szólni, hogy milyen mérvben seírélyeztessenek a nem állami iskolák néjatanitói; de a jelenlegi törvényjavaslat tárgyalásakor arról nem beszélhet, mert ezt a házszabályok meg nem engedik. A házszabályok 207. §-a ugyanis azt mondja, hogy : »a napirendre kitűzött tárgy feletti tanácskozás megkezdetvén, attól eltérve más tárgyról szólni, csak a háznak, az elnök felhívására adott engedélyére lehet.« (Mozgás. Félkiáltások baljelöl : De nem adjuk meg I) Vajda Sándor: T. ház! Bocsánatot kérek, de meg akarom jegyezni, hogy én már nagyon jól vagyok drcsszirozva a tekintetben, hogy a midőn beszélek, ne feleseljek az elnök ur kijelentéseivel szemben . . . (Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Elnök : Tudom, nem is a képviselő ur, hanem Brediceanu Koriolán képviselő ur szólt közbe. Vajda Sándor : Talán lehetséges volna, ha a házat megkérném, hogy ne vegye ezt a kérdést olyan szigorúan, mert hiszen inkább kibeszélem magam az általános vita alkalmával, semhogy azután szakaszról szakaszra legyek kénytelen ismételten felszólalni. Ezért inkább most kérem ki a ház engedélyét. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain ; ellenmondások a baloldalon.) Elnök: Bocsánatot kérek, de akkor, a midőn küszöbön van az említett másik törvényjavaslat tárgyalása, én nagyon kérem a t. házat, hogy ilyen engedélyt megadni ne méltóztassék. (Élénk helyeslés a baloldalon és jobbfelöl.) Az a törvényjavaslat külön fog tárgyaltatni és akkor módjában lesz a képviselő urnak arról beszélni, hogy minő segély adassék a nem állami iskolák tanítóinak, de hogy itt az állami tanítók fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor arról beszéljünk, hogy milyen segélyt kapjanak a nem állami iskolák tanítói, ez egyenesen kijátszása a házszabályoknak. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) Ha azonban kívánja a képviselő ur, én feltehetem a kérdést, hogy megadja-e a ház az engedélyt, mert hiszen a háznak joga van az engedélyt megadni. Kívánja a képviselő ur, hogy feltegyem a kérdést 1 Vajda Sándor: Nem kívánom. Én még egy kérdés tekintetében szeretném a jelen törvényjavaslatot bírálni. Szeretnék ugyanis a nőnevelés kérdésével foglalkozni. E kérdés anynyiban van összefüggésben ezen törvényjavaslattal, mert az állami tanítókat kötelezni kellene, hogy az állami népiskolákban megvessék az alapját annak, hogy a nőnevelés a kellő színvonalra emelkedjék. Épen Halász Ferencz könyvében, a mely az állami oktatással, az állami népiskolákkal foglalkozik, konstatálva van, hogy az alföldi magyar parasztasszony alig ért a gazdálkodáshoz, a főzéshez, nem hogy irni, olvasni tudjon, mivel a nép ellenszenvvel viseltetik ezen foglalkozás iránt, és mivel a parasztember büszkeségének tartja, ha az ő felesége nem foglalkozik semmivel, csak a ház körüli teendőket végzi. Én azt tartom, hogy ezt a kérdést meg lehetne vitatni a jelen törvényjavaslat keretében is. Megkérdem az elnök urat, hogy szabad lesz-e erről a kérdésről is beszélnem. (Ellenmondás balfelól.) Szabad lesz-e kiterjeszkednem a nőnevelés kérdésére ? (Derültség.) Elnök: Nem tudom, hogy a képviselő ur milyen vonatkozásban kíván a nőnevelésről beszélni, mert ha az állami elemi népiskolák növendékeiről akar beszélni, minthogy ott fiu- és leánygyermekek is vannak, ha ilyen vonatkozásban kíván szólani, akkor tessék ; de ha magasabb nőnevelésről kívánna szólani, (Zaj.) mivel ez egyáltalában nem kapcsolatos ezen tárgygyal, ezen a czimen nem engedhetném meg a képviselő urnak, hogy szóljon. (Helyeslés.) Vajda Sándor : A magasabb nőnevelés kérdése, tudjuk, hogy odiózus a t. ház előtt. Még a mai napig sem kaptam e kérdésben tett interjjellácziómra választ a miniszter úrtól. A mint az igen t. elnök ur megjegyezni méltóztatott, abba a népiskolába járnak fiu- és leánygyermekek is. (Derültség.) Ezen leánygyermekekből fejlődnek a nők. A néjfiskolában kell megvetni az alapját a jövő társadalomnak és ugy kell nevelnünk, hogy azokból a kis leánygyermekekből olyan nők fejlődjenek, a kik a társadalomnak és az államnak hasznára lehessenek. Ezért szeretnék én kiterjeszkedni a nőnevelés kérdésére a népiskolákban. Milyen kellene, hogy legyen a nőnevelés az állami elemi népiskolákban % Felfogásom szerint nekünk a japán példát kellene követnünk. (Derültség.) A japán rendszer ma nemcsak harczászati szempontból első a világon, hanem közoktatásügyi szempontból is. A japánok átvették az összes európai és amerikai nemzetektől a jót, de a rosszat nem sajátították el, és a mi jót átvettek, azt jól megfontolták, jól átalakították és az ő speczifikus viszonyaikhoz képest átalakítva alkalmazták. Ez a körülmény biztosítja nekik a nagy jövőt. A japán népiskolában már kezdenek foglalkozni a nőneveléssel, abban az irányban t. i., hogy a nagy hagyományokat fentartsák, de nemcsak a