Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-125

244 125. országos ülés 1907 márczius 11-én, hétfőn. 68-as generáczió, akkor elfog éretni az a czél, a mely most el nem érethetett, és a melyet nem vélt el­érhetőnek a t. referens, hogy t. i. egységes gondol­kozás, érzés legyen az összes állampolgárok között nemzetiségi, felekezeti és osztálykülönbség nélkül. Mert hogyha az általános műveltségi szinvonal emelkedni fog, akkor az emberek könnyebben fog­ják egymást megértem . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Vajda Sándor: . . . akkor az a gyáros, vállal­kozó könnyebben fogja magát megértetni az ő munkásaival, akkor nem lesz olyan sok ember, a ki minden alkalmat a fennálló társadalmi rend és a nemzetiségek ellen akar felhasználni. Azért van annyi elégületlenség a nép lelkében felhalmozódva osztály- és nemzetiségi különbség nélkül, mert nagyon nagyok az ellentétek, nagyon nagyok az aránytalanságok az általános műveltségi színvonal tekintetében a különböző osztályoknál. Vannak nagyképzettségű emberek, vannak sokan, a kik közepes műveltséggel birnak, és van­nak, t. ház, azután olyanok, — és pedig nemcsak abból a 614.000 iskolázatlan gyerekből, hanem azoknak apja és anyja is olyan — a kiknek fogal­muk sincsen arról, hogy mit tesz az jogot követelni és kötelességet teljesíteni. Ezeket a dolgokat kell megmagyaráznunk, ha azt akarjuk, hogy a jövő­ben ezek a szocziális, nemzetiségi és hitfelekezeti ellentétek elsimuljanak és hogy ne mondhassa annak idején majd az a referens, a ki jönni fog, hogy ma is olyanok az állapotok, mint azelőtt. Ha tekintetbe veszszük a specziálisan nemzeti­ségi érdekeket, akkor azt látjuk, hogy a magyar­országi nemzetiségek nem lehetnek megelégedve az eddigi viszonyokkal, és hogy a mai állapotokon nem fog j avitani a most tárgyalás alatt lévő tör­vényjavaslat sem. Mert, t. ház, mi lesz a vége \ Kötelességemnek tartom, épen mivel a magyar népről van szó, erre vonatkozólag egy részt fel­olvasni Halász Ferencz könyvéből. (Olvassa.) »Sajnosán látjuk parasztgazdaságainkban a hátra­maradást. Nincs állattenyésztés, nincs kerti műve­lés, nincs háziipar. Azt is sajnosán látjuk, hogy az iskola érdekét nem istápolja a társadalom szeretete. Népünknél az iskolázás az adóterhek kategóriájába esett. Beszolgáltatja az adót és iskolába küldi a gyereket, mert különben bünte­tés éri. Az iskolázás becse nem válhatott a nép­hit részévé, mert az iskolának nem volt hatása az életföltételek fokozatára. Ellenben az iskolá­zás ideje megzavarta a család munkarendjét, kisfiút és kisleányt vonva el a libaőrzéstől és a még kisebb gyermekek dajkálásától.« Szóval, konstatálja ez a könyv egy egész feje­zetében, hogy a magyarságnál milyen rosszak a viszonyok. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vajda Sándor: Ezen a jelen törvényjavaslat nem sokat változtat, és nagyon helytelen fel­fogás, hogy ha a Halász-féle eszmék vitetnének keresztül, a ki különösen protegálja a nem magyar vidéken lévő állami tarátokat és állami iskolákat, hogy akkor jelentékenyen javulnának a viszonyok. Mert ha nem terjed el általánosan a tudás, akkor hiába fognak efemer sikereket elérni egyik vagy másik vidéken a magyarositások. Mert hogy vannak elszórva az állami iskolák ? Azt látjuk, hogy az állam különösen magyar vidéken állit fel állami iskolákat, tehát a mi rovásunkra, a nem magyar nemzetiségek rovására protegálja a magyart, habár mindenki fizeti azt az adót, a melyből az állami iskolák fentartatnak és fizeti és fentartja egyszersmind az ő kultúrájának olyannyira szükséges felekezeti iskolákat is. De ez még hagyján. Mi nem irigyeljük a magyar népet és mi örvendeni fogunk, ha a magyar nép is magas színvonalon lesz, de az igenis bosszantó dolog, a mikor megnézzük, hogy hol vannak ezek az iskolák felállitva nemzetiségi vidéken, és kon­statáljuk, hogy olyan helyeken vannak felállitva, a hol a tisztviselői kar, az úgynevezett állam­fentartó elem lakik, tehát ahol szolgabírói hivatal, járásbíróság, bányahivatalok vannak. Ott van nálunk is felállitva állami iskola, ezeknek az urak­nak a gyerekei részére. Ez már bosszantó, mert ezeknek az uraknak meg lenne adva a mód arra, hogy járathassák a gyerekeiket a meglévő iskolába, ugy a mint járatja a többi honvédő polgár. Miért pazarolja az állam ilyesmire a pénzt ? Talán annak a szolgabírónak a gyereke el fog románosodni, szerbesedni, tótosodni, németesedni 1 Méltány­talan dolog és méltánytalan viszonyok ezek. Azután fel vannak állítva állami iskolák olyan helyeken, a hol a lakosság vegyes, a hol tehát nem­magyar és magyar a nép, azért, hogy ott magyaro­sítsanak, már Halász Ferencz felfogása szerint. En eleiétől fogva kizártnak tartom, hogy egy állami iskola vagy tanitó, legyen az bár elméletben a leg­fanatikusabb soviniszta, nagy dolgokat fog elérhetni a magyarosítás terén. Ha mindezek a viszonyok tovább is igy fejlőd­nek, ha a t. kormány nem érdeklődik az iránt is, hogy a kereseti források és a gazdasági viszonyok is javuljanak, akkor beállhat az a helyzet, hogy az a tót, román, szerb vagy német gyermek meg fog tanulni néhány szót magyarul, de mire fogja ezt felhasználni? Arra, hogy a mikor megnő, könnyeb­ben értekezhessek a kivándorlási ágenssel, és hogy Amerikába kivándorolva, ott aztán ne értékesítse azt a kis magyar tudományt, a mit itt megtanult, hanem pompásan megtanuljon angolul. A t. kor­mány tehát annak forszirozásával, hogy magyaro­sítani akar még a fizetések megállapításánál is, ezt a népet Amerikának készíti elő. Ezen szempontok­ról tehát nem szabad megfeledkezni az igen t. kor­mánynak, a mikor a jövőről beszél. T. ház ! Nekünk, nem magyarajku nemzeti­ségeknek is volnának némi jogaink ebben a hazá­ban. (Élénk helyeslés a nemzetiségek padjain.) Sőt volnának törvényadta és törvény biztosította jogaink, a mely törvényeket Ö felsége szentesitett, és igy azokat ugy a kormánynak, mint ö felségének kötelessége megtartani, akárcsak a többi törvé­nyeket.

Next

/
Thumbnails
Contents