Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-124

i2i. országos ütés 1907 márczius 9-én, szombaton. 22a gek egészen a legfelsőbb iskoláig saját anyanyelvükön oktattassanak és képeztessenek. Sajnálattal keU azonban konstatálnunk, hogy az állami iskolákban s különösen azokon a vidékeken, hol kizárólag a nemzetiségek szolgáltatják a tanköteleseket, nincs intézkedés téve arra nézve, hogy az illető nemzetiségi gyermekek saját anyanyelvükön képeztessenek. Higyje el a t. kormány, hogy ily körülmények között, midőn idő előtt és az illetékes közegek és hatóságok meghallgatása nélkül terjesztette be ezt a törvényjavaslatot, a helyett, hogy elérné a ezélt, a melyet az előadó ur is felemiitett, hogy ez a törvényjavaslat a maga végrehajtásában szolgálja a jó egyetértést és a közös szeretet előmozdítását, e helyett ellenszenvet fog szülni, mert a tanitóság és különösen a görög katholikus papság közt, bizonyos konkurrencziát és ellenszenvet fog támasztani különösen abból a szempontból, hogy az állami tanitóknak 1400 korona fizetése lesz, mig a papnak alig 200 koronája. Én azt hiszem, épen az állam érdeke megkivánja azt, hogy különösen a közoktatásügy terén oly törvényjavaslatokat alkossunk meg, a melyek ne csak a polgárok kiképzését és fejlődését, hanem közöttük a jó egyetértést is előmozditják. De van más indokunk is a javaslat ellen és ez az, hogy a mi felfogásunk szerint az oktatásnak gyakorlatibbnak kellene lenni. Mi, kik a vidéken lakunk és napról-napra látjuk, hogyan vezettetik a népoktatás, szomorúan győződünk meg arról, hogy az nagyon is teoretikus és a gyakorlati irány el van hanyagolva. Ha mi a nép jólétének előmozdítását akarjuk, akkor e tekintetben javításra van szükség. Másfelől az előadó ur is emiitette, hogy a tanításnak tulaj donképen ingyenesnek kellene lenni. Az állam akkor, mikor felállítja az elvet, hogy kötelessége a közoktatásról gondoskodni, kell hogy minden lehetőt elkövessen arra nézve, hogy az ingyenes oktatást behozza. Már pedig a jelenlegi törvényjavaslat távol áll attól, hogy az ingyenes oktatás elvének érvényt szerezzen. Miután figyelmeztetve lettem, hogy a törvényjavaslatoknak együtt való elbírálására jogunk nincsen, szorítkozom az elmondottakra, s van szerencsém egy határozati javaslatot beterjeszteni, a mely ekként szól (olvassa) : »Határozati javaslat. A vallás- és közoktatásügyi miniszter által beterjesztett, az állami elemi népiskolai tanitók illetményeinek szabályozásáról és az állami népiskolák helyi felügyeletéről szóló törvényjavaslat a napirendről levétetik és utasittatik a közoktatásügyi kormány egy ujabb törvényjavaslat beterjesztésére, mely szerint: 1. az ingyenes elemi népoktatás vezettessék be ; 2. az állami és nem áUami népiskolai tanitók illetményei egységesen és egyöntetűen szabályoztassanak; 3. a nem állami elemi népiskolák tanítóinak illetményei, a mennyiben az iskolafentartók azokat KÉFVn. SAPLÓ. 1906 1911 VII KÖTET, a törvényes mérvben kiszolgáltatni nem képesek, állami hozzájárulással fognak kiegészittetni és pedig az egyházak által fentartott iskolák tanítói illetményeinek kiszolgáltathatása czéljából szükséges egyházi hatóságok közreműködésével megállapítandó állami hozzájárulás összege a közoktatási költségvetés terhére fog évenként az illető egyházak rendelkezésére bocsáttatni az egyházi autonómia sérelme nélkül.« (Helyeslés a nemzetis égieknél.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom, Következik ? Raisz Aladár jegyző : Novacu Aurél! Novacii Aurél : T. képviselőház ! Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz akarok egy pár szót szólani, egészen tárgyilagosan és pártszempontra való tekintet nélkül. Nagyon szerettem volna, hogyha ezen törvényjavaslattal egyidejűleg tárgyaltatott volna és tüzetett volna ki napirendre a nem állami elemi népiskolák jogviszonyaira vonatkozó törvényjavaslat is. Miután ez nem történt meg, kénytelen vagyok erre vonatkozólag szerény véleményemet elmondani. (Halljuk ! Halljuk I) Kifogásolandónak találom és sem a méltányossággal, sem az igazsággal megegyezőnek nem tartom, hogy az állami elemi népiskolák tanítóinak fizetése is három csoport szerint történik, tekintet nélkül a kvalifikácziójukra, vagyis képzettségük, illetve kvalifikáczójuk minősitésére nézve. Tehát, a midőn egyenlő kvalifikácziójuk van a népiskolai tanitóknak és nem ezen kvalifikáczió minősitése szerint történik a fizetés, akkor nem találom indokoltnak, hogy a lakbérilletmények, vagyis a lakhelyek szerinti fizetési csoportok állapíttassanak meg. Semmi ok és indok nincs arra, hogy a tanitóképezdét elvégzett növendékek mindjárt magasabb lakbérosztályba tartozó helységekbe neveztessenek ki néptanítókká és ennek alapján magasabb alapfizetésben részesüljenek. Ellenkezőleg az volna helyén, ha a fiatal, kezdő tanitók először kisebb, a központtól távolabb fekvő helységekbe neveztetnének ki, mert még semmi érdemet nem szereztek arra, hogy a központban vagy nagyobb városban alkalmaztassanak. E mellett szól az a körülmény, hogy a központtól távol eső helységekben, a félreeső vidékeken módjukban áll a tanitóknak visszavonult, szerény életmódot folytatni, takarékoskodni és egy kis vagyonra szert tenni arra az időre, a midőn gyermekeiket már felsőbb oktatásban kellene részesiteniök és őket a községi iskola után városi központokban levő középiskolába kell járatniok. Ekkor áll elő az az időpont, a midőn a tanítót családi viszonyaira való tekintettel a központi, magasabb lakbérosztályba tartozó helységekbe kell áthelyezni. Az áthelyezéshez szolgáló másik indok volna a közoktatásügy terén szerzett érdem. 29