Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-124

Í24. országos ülés 1907 márczhis 9-én, szombatoú. 223 mondhatjuk, hogy a tanítókra egyáltalában nem nezehedik annyira az Isteneknek sokszor idézett gyűlölete. Mutatja a kész tanítóknak, a kik állásra, elhelyezésre várnak, igen-igen nagy száma. Meg vagyok győződve, hogy a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után, annak végrehajtásánál, azok a panaszok és kifogások, a melyek egyesek részéről a törvényjavaslat ellen felmerültek, csak a pillanat szülötteinek fognak felismertetni, a pillanat által feldobva és a pillanat által tovasodorva, mig a törvényben az, a mi határozottan jónak látszik, az állandóság jellegével birva bizonynyal üdvöt és megelégedést fog kelteni. És meg fogják érteni azt, hogy midőn az ország a várható évi jövedelememelkedésnek egy harmadrészét forditja a népoktatás fejlesztésére és emelésére, a törvényhozás elment addig a határig, a mely határnál nemcsak a kötelességnek, hanem az áldozatkészségnek is elég tétetett. (Igaz ! ügy van !) Meg vagyok győződve, hogy azok a zúgolódó tanitók, a kikről tudunk, és a kiknek felterjesztéseit, folyamodványait láttuk és megvizsgáltuk, áldani fogják egy időben a törvényjavaslatnak benyújtóját, és elismeréssel fognak adózni a törvényhozásnak, és fokozott mértékben fognak résztvenni abban a nagy munkában, annak a nagy czélnak az elérésében, a mely közösen mindnyájunkra vár, de a mely elsősorban az állami elemi népiskolának, mint vezető iskolának a feladata : a nemzeti egység megteremtésében. (Helyeslés.) Kérem a törvényjavaslatnak ugy általánosságban, mint részleteiben való elfogadását. (Elénk helyeslés. Felkiáltások: Éljen Apponyi! Taps.) Raisz Aladár jegyző: Miháli Tivadar! Miháli Tivadar : T. képviselőház ! Mióta a közéletben résztveszek, igyekszem minden alkalmat felhasználni, hogy a közügyeket érdeklő kérdésekben a lehető legnagyobb objektivitással, a lehető legnagyobb odaadással a t. házat felvilágosítsam. Nyolcz havi működés óta sajnálattal kell azonban tapasztalnunk, hogy ez irányban való igyekezetünk és törekvésünk nemcsak hogy nem lett kellőleg méltányolva, hanem azért a legtöbb alkallommal indokolatlanul és méltatlanul megtámadtak bennünket. Kijelentem pártom nevében, hogy nem szándékunk akkor, midőn résztveszünk a politikai küzdelmekben, támadólag fellépni, avagy provokálni, A ki objektive itéli meg rövid működésünket, könnyen meggyőződhetik arról, hogy mi erre a vádra alkalmat nem is szolgáltattunk. (Zaj. Mozgás.) Nem igy történt azonban a t. többség részéről. Ennek daczára azonban mi nem tettünk le arról a reményről, hogy annyi sok diszkusszió és vita után talán mégis meg fogjuk egymást valamikor érteni. Hiszen ha valamikor szükség volt arra, hogy az ország összes polgárai a legjobb egyetértésben és kölcsönös szeretetben működjenek a haza sorsának előmozditásán, azt hiszem, ma érkezett el ennek ideje. (Helyeslés.) Molnár Jenő: Szóval, belépnek a 48-as pártba ? (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Miháli Tivadar : Az a felhívás, hogy belépjünk a 48-as pártba, kissé különös, mert én nem tettem ilyen kijelentéseket, és tulaj donképen ma a 48-as pártba való belépés, a mikor e párt programmját felfüggesztette, én azt hiszem, tárgytalan, mert tulaj donképen ma nem is létezik 48-as párt. A mi pedig azt a sokat hangoztatott bécsi politikát illeti, erre nézve több ízben nyilatkoztunk már. Nyilatkozott különösen dr. Vajda Sándor kollegánk, a ki részletesen indokolta álláspontunkat. Én csak azon csodálkozom, hogy mig önök egyfelől itt a házban folyton azzal vádolnak minket, hogy Bécsnek bérenczei és szolgái vagyunk, — és ezáltal mindig ellenünk szítják a magyar nép haragját és gyűlöletét, — addig másfelől ugyancsak önök, illetőleg az önök vezérférfiai, a mikor Bécsbe mennek, bennünket ott nem ugy tüntetnek fel, hogy mi hűségesek vagyunk a koronás királyhoz és a dinasztiához, hanem szeparatisztikus kifelé való törekvésekkel és irredentizmussal vádolnak, ugy hogy ma már egészen lehetetlenné tették, hogy mi e tekintetben az ellenvéleményeket és ellentétes állításokat megczáfolhassuk. Idebenn azzal vádolnak, hogy Bécsnek bérenczei vagyunk, Bécsben pedig irredentizmussal és szeparatizmussal; én azt hiszem, ez a két vád, egymással szembe állítva, teljesen lerontja egymást. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Miháli Tivadar : Sajnos, önöknek a rosszul informált koronás király teljesen szabad kezet hagyott velünk szemben ; tehetnek, a mit akarnak és tesznek is. De én nem tartom okos dolognak, hogy önök ezt az időt és ezt a szabad kezet olyformán használják fel, hogy minket folytonosan támadnak, a jog teréről leszorítanak (Zaj.) és fejlődésünkben megakadályoznak. A helyes politika az volna, ha azt a szabad kezet arra használnák fel, hogy minket maguknak megnyerjenek, törekvéseinkben bennünket támogassanak, a mit ha látnánk és tapasztalnánk, nagyon természetesen, egészen másképen tudnánk mi is önöket támogatni. Ezek után visszatérek ismét tárgyamhoz. Mindenekelőtt kijelentem, hogy mi e vitában röviden szándékozunk részt venni, hacsak az urak ismét nem kényszeritik pártunkat arra, hogy hoszszabb, terjedelmesebb vitába bocsátkozzunk. T. ház ! Nekünk elsősorban is az a kifogásunk a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur által beterjesztett törvényjavaslattal szemben, hogy egy ilyen fontos kérdés elbírálásánál, egy ilyen nagy horderejű törvényjavaslat beterjesztésénél jó és czélszerü lett volna talán előzőleg — épen az ország békéjének helyreállítása czéljából — ankétet hívni össze. (Igaz ! ügy van ! a középen.) Kisebb jelentőségű dologban is szokott a kormány ankéteket tartani, nem ártott volna hát, ha ebben a kérdésben is összeül egy ankét, mert hiszen tapasztalásból tudjuk, hogy törvényeinknek legnagyobb része — különösen azok, a melyek ankétek meghallgatása nélkül hozattak — külföldi minták után létesültek, és mint ilyenek, nem illenek a mi sajátos viszonyainkra. (Igaz ! ügy van I a középen.)