Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-123

Í23. országos ülés 1907 A Curia túlterheléséről van szó és hogy azt tehermentesíteni kell. Hát hová teszszük ezeket az ügyeket? A táblákhoz? Vájjon nem tudjuk-e, hogy a táblák ma annyira el vannak látva munkával, hogy az anyagi igazságnak megfelelően a rajok bizott ügyeket alig-alig tudják elintézni? Hát nem hangzott-e el panasz épen a táblák ellen is, és nem mondja-e igen tisztelt képviselőtársunk, a jogtudós Nagy Ferencz ur, hogy lehet-e egy táblától követelni, hogy a felső, sőt legutolsó fórumon az anyagi igazságnak megfelelően döntsön annak a bűnpernek minden sajátossága felett, a mikor naponta 6—8, sőt 10 ilyen ügy kerül eléje eldöntés végett. Es azután, ha épen tehermentesíteni kellene, ott vannak a törvényszékek is, a melyek a bűnügyeket ugy tárgyalják, mint sehol a világon. Az által, hogy különösen nemzetiségi vidékeken a bírák nem ismerik az illető nyelvet, oly ítéletek jönnek a táblához, hogy ha egy lelkiismeretes ügyvéd a pert bonczolgatja, valósággal meg kell az ítélettől döbbennie. Számtalanszor volt esetem arra, hogy egy napon egy táblánál előfordult valamennyi Ítéletet meg kellett semmisíteni, mert a törvényszéki bírák ma nem élnek igazán hivatásuknak, hanem statisztikát csinálnak. Agyonnyomják őket a. formával és olyan dolgokkal, a melyek abszolúte nem alkatrészei az igazságszolgáltatásnak, a melyek beleillenek a jó adminisztráczióba, de semmi esetre sem végeztethetnek az igazságszolgáltatás rovására. Kinek az érdekében vannak a bíróságok, t. ház? A jogkereső közönség érdekében. Es vájjon azon a czimen, hogy tehermentesítjük a Curiát, meg van-e engedve, hogy az alsóbiróságok teljesen elveszítsék még azt a kis szabadlevegőt is, a melyet eddig élveztek? Ez alsóbiróságok uj bírói állások szervezésével, okosabb munkabeosztással oda jutottak, hogy ma már a rájuk bizott ügyeket némileg elintézhetik. Most pedig ezeket az aktákat küldjük a nyakukra? Nagyon téved a t. igazságügyi bizottság és annak minden egyes jogász tagja, a ki azt állítja, hogy czélunk az volt, hogy a Curia mint legmagasabb bíróság állapítsa meg a semmiségi okokat, ez hat évi gyakorlat alatt megtörtént, s már most küldhetjük azokat a táblához. De hisz másként tárgyalják azokat a semmiségi okokat, a melyek az esküdtbiróságtól, másként azokat, a melyek a szakbiróságtól és egész másként azokat, a melyek a törvényszéktől, mint másodfokú bíróságtól, kerülnek a Curiához. A tábláknak joedig abszolúte semmi joggyakorlatuk nincs ebben a tekintetben, sőt nem is volt alkalmuk meggyőződni, hogy milyen joggyakorlata van a Curiának, mert ezek az ügyek direkte mennek a törvényszéktől a Curiához. Ily rövid idő alatt a Curia nem vihetett keresztül egységes irányt a semmiségi ügyek tekintetében, s csak most, 6 év múlva kezd arra ébredni, hogy ezek a törvényszakaszok, a melyek a semmiségi okokra vonatkoznak, annyira bénitóak, hogy sokszor a Curiát jogérzete és a humanitás kénymárczius b-án, pénteken. 211 szenti a törvényes intézkedések áttörésére is, (Ugy van!) Ily körülmények között, miután a Curia meggyőződött arról, hogy a jelenlegi törvénynyel ezeket az ügyeket a közönség érdekeinek megfelelően elintézni nem lehet, egy szomorú hagyatékot küldhetünk csak a táblához. Ha ezeket veszem figyelembe, t. ház, akkor, azt hiszem, nem hiába vettem igénybe becses idejüket. Meg vagyok győződve, hogy a ki nem az angol, belga és franczia code-okból szedi a tudományt, hanem tapasztalatait a szegény néppel való érintkezésből nyeri, azt fogja mondani, hogy az ilyen törvénykönyvet el kell törölni, s helyette viszonyainknak megfelelőt kell alkotni. Milyen furcsa, hogy mi semmiségi panaszokkal mintegy teletöltöttük a törvénykönyvet csak azért, mert az eljárás a nyomozási rendszerre van alapítva. Ennek daczára nincs semmitőszékünk, pedig e szónak semmisség, nullitás, a helyes értelme az, hogy a legmagasabb fokon döntessék el. A cour de cassation a legmagasabb intézmény, a mely dönt, és hogy ha ezzel szemben azt veszem, hogy a járásbirósági, szegényes ügyeknek nem tulajdonítunk nagy fontosságot, mert ezentúl a Curiához csak a nagy bűnösök és a dúsgazdagok ügyei kerülnek : akkor a Curiát igazán arisztokratikus intézménynek kell tartanom. Ha a miniszter ur javítani akart volna, tekintett volna bele a táblák előtti eljárásba és látta volna azokat az anomáliákat, a melyeket csak ilyen törvénykönyv vonhat maga után. Megesik, hogy egy csekélyebb jelentőségű bűnügyben— mondjuk az ex-lex megszűnése óta csaknem mindennapos hatóság elleni erőszak bűncselekmény esetén, a mely előfordul szegényebb vidéken is — kimegy egy igen alacsony értelmi színvonalon álló ember foglalni : a végrehajtást szenvedett el van keseredve, összetűz vele és persze már most hatóság elleni erőszak bűntette látszik fenforogni. Lehozzák azt az embert, mondjuk, Aradra vagy Tordára, sokszor 100—] 15 kilométernyi távolságból, s a bíróság a viszonyok mérlegelése után azt a szerencsétlen embert vagy embereket felmenti, a királyi ügyész ur azonban nincs megelégedve ezzel, megfelebbezi az Ítéletet a bűnvádi jierrendtartás 413. §-a értelmében. Egy ilyen felmentett embernek, ha ügye a tábla előtt fellebbviteli tárgyalásra kerül, feltétlenül meg kell jelennie. íme az, a ki már egyszer olyan óriási utat tett meg, egy jelentéktelen ügyben, a melyet a királyi törvényszék nem minősített olyan nagyfontosságunak, s a melyben felmentette az illetőt, kénytelen mint felmentett vádlott azt a nagy utat másodszor is megtenni, habár erre a törvény értelmében abszolúte szükség nincs. S ha ez az intézkedés a törvényben benne van, ez kizárólagos tévedésből történt, vagy pedig csakugyan ki tudja, milyen magas eszmét kaptak ki valamelyik külföldi törvénykönyvből. Azért vagyok bátor felemlíteni ezt, hogy megindokoljam teendő indítványomat. A bűn27*