Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-122

i&2. országos ülés 19(17 márczius 7-én, csütörtökön. 167 Károly jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvnek megfelelő részét felolvasni szíveskedjék. Várady Károly jegyző (olvassa a mai ülés jegyzőkönyvének a törvényjavaslatok harmadszori megszavazására vonatkozó részét). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a képviselőház mai ülése jegyzőkönyvének most felolvasott részét hitelesíteni, igen vagy nem 1 (Igen !) Ha senkinek sincs észrevétele, akkor a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Következik napirend szerint a kérvények 21. sorjegyzékének (írom. 414) folytatólagos tárgyalása, még pedig a 36—53. folyó számok alatti kérvények. Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Lázár Zoárd ! Lázár Zoárd : T. képviselőház ! Magyarország törvényhatóságainak legnagyobb része belátta azt, hogy az 1868 : XLIV. törvényczikk mai formájában tovább fenn nem állhat, s ennek a törvénynek megváltoztatása végett feliratot intéz a képviselőházhoz. Azonban ezen kérdésnél szükséges visszapillantást vetnünk a törvény megalkotásának idejére ; szükséges kérdés tárgyává tenni azt, vájjon ezen törvénynek a megalkotása politikai szükség volt-e, vagy pedig csak a magyar nemzetnek a nemzetiségekkel szemben való jóakaratából és jóindulatából folyt. Én, t. képviselőház, ez utóbbi álláspontot fogadom el, mert nem látom be ma sem, hogy politikai szüksége lett volna ezen törvény alkotásának. (Ugy van ! Zaj a nemzetiségiek padjain.) Hanem igenis szüksége volt erre a törvényre Magyarországnak azért, mert a 48-ban létrejött egyenjogúságnál fogva az ország sorsának intézésében ugy a törvényhozásban, mint a törvényhatósági életben megnyittatott a zsilip a nép részére és így gondoskodni kellett annak idején arról, hogy az a nép a saját anyanyelvén gyakorolhassa eme jogát. 48-tól 68-ig nem volt módjuk és alkalmuk a nemzetiségeknek arra, hogy megtanulják a magyar nyelvet, mert akkor még a magyarok nyelvét is el akarta venni az abszolat kormány ; 68-tól azonban a mai napig igenis meg volt adva a mód és alkalom arra, hogy az ország minden nem magyarajku honpolgára a magyar nyelvet elsajátíthassa és megtanulhassa, ugy hogy a törvényhozásban és a törvényhatósági és községi életben is az állam nyelvén élhessen a szólás jogával. (Igaz ! Ugy van !) Nem tekintem tehát ezeket a feliratokat teljeseknek, mert ezek csak a törvénynek akkénti módosítását kívánják, hogy ez által a nemzetiségek izgatásai meg legyenek fékezhetők. T. ház ! A t. nemzetiségi képviselő urak hivatkoznak a törvényre, hivatkoznak arra, hogy a törvény nincs végrehajtva. Pedig ugyanakkor ők vétenek minden alkalommal és minden módon a törvény ellen. A törvény bevezető része kifejezetten megmondja, hogy Magyarországban politikai tekintetben az összes népek egy nemzetet képeznek, az osztatlan, egységes magyar nemzetet. (Igaz! Ugy van!) Magyarországon tehát csak egy nemzet van, egy nemzet volt, a többiek csak nyelvi tekintetben lehetnek elválasztva a magyarságtól. Az izgatás, a melyre Pop Csicsó képviselőtársam az 1907. évi február hó 23-án tartott ülésen hivatkozott, tényleg nagy mértékben megvan. Azokkal szemben, a miket a képviselő ur mondott, hogy t. i. a nemzetiségi képviselők nem izgatnak, ők a magyar állam hű fiai, legyen szabad felhívnom a t. ház figyelmét bizonyos megtörtént eseményekre, melyekről a t. ház legnagyobb részének tudomása nincsen és a melyek dokumentálják azt a nagy bűnt, a melyet a nemzetiségi képviselők elkövetnek akkor, a mikor a nép közé üszköt dobnak. (Halljuk ! Halljuk !) Az izgatás megállapítására, azt hiszem, első sorban a független és pártatlan bíróság van hivatva. Az 1905., az 1906-ik évben megejtett képviselőválasztások után maga az aradi kir. ügyészségtöbb mint 15 rendbeü izgatás cselekményeért indította meg a bűnvádi eljárást részint ügyvédek, részint papok, részint tanítók ellen. Azzal szemben, a mit a képviselő ur felhozott, hogy t. i. jótáll azért, hogy a nemzetiségi képviselők közül egyik sem izgatott, én azt válaszolom, hogy ha a jelölt a maga kőrútjában vagy programmbeszédje alkalmával a mások által tett izgatásokat vissza nem utasítja, az ugy tekintetik, mintha azt az izgatást maga követte volna el. Ott van pl. épen Pop t. képviselőtársam kerületében a pankotai pap ellen az aradi kir. törvényszék által izgatás vétsége miatt hozott marasztaló Ítélet. Ott van továbbá a kovaszinczi pap és tanító ellen ugyancsak izgatás vétségeért hozott marasztaló Ítélet és ugyancsak abban a választókerületben egy ügyvéd és ismét egy tanitó ellen hozott marasztaló ítélet izgatás vétségeért. Folyamatban van, mondom, még több bűnvádi per, a melyek még ezideig befejezést nem nyertek, a mennyiben még elsőbirói ítéletet sem hoztak ezen ügyekben. Magát az izgatás tényét tehát, ismétlem, megállapította a bíróság és a törvény erejével sújtotta azokat, a kik az izgatást elkövették. Mert, t. ház, a mi nemzetiségi képviselőink képviselői mandátumaikat nem politikai elveiknek köszönhetik, — a melyek ugyan nincsenek, mert politikai programmot ők sohasem adnak — hanem igenis, csak a gyűlölet szitása és a vallás eszközeinek felhasználása utján szerezték meg azokat. (Ugy van ! balfdóí. Halljuk ! Halljuk !) Popi képviselőtársam panaszkodott, hogy ő mindig nehéz szívvel jő a magyar parlamentbe, mert velük szemben nem ugy járnak el, mint más képviselőtársaikkal szemben. Nagy György : Bizony nem igy kellene eljárni az ilyen emberekkel szemben ! Lázár Zoárd : Ezért panaszt emelt a kormányférfiak ellen és panaszt emelt ez által mi ellenünk is. Pedig, t. ház, nekik nincs arra okuk, hogy panaszkodjanak, mert azok, a kik a magyar társadalomból teljesen kivonják magukat; a kik odahaza a magyar társadalommal minden érintkezést megtagadnak, nagyon természetes dolog, hogy