Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-121

121. országos ülés 1907 márczius 6-án, szerdán. 1G3 Markos Gyuia : T. képviselőház ! (Halljuk ! Hadijuk !) A választási visszaélésekkel idáig azért nem hozakodtam elő, mert nem akartam nagy Örö­met szerezni nemzetiségi képviselőtársaimnak, a kik most folyton gravaminális politikát űznek itt a házban. Megengedem, hogy szórványosan, itt­ott történnek visszaélések a közigazgatásban, de hangsúlyozni óhajtom, hogy ez nem általános, hanem sporadikus jelenség. Egy ilyen esetet aka­rok én is itt a t. ház szine előtt felemliteni. Kétségtelen dolog, hogy választások után — legalább az én kerületemben — ötvenével-kat­vanával csukják el az embereket éljenzés miatt. S hogy az indokolásban még sem az éljenzés sze­repel, hanem más egyéb ürügy, azt a következő példával óhajtom igazolni: Győrszentmártonban egy alkalommal egészen megtelt a fogház vagy börtön — nem tudom, minek nevezzem — oly tömeges volt az elcsukatás. Győrbe kellett internálni hajadon leányokat, gyer­mekeket és asszonyokat. (Zaj. Ellenmondások.) Bocsánatot kérek, ezt aktákkal tudom igazolni. Ezeknek az egyéneknek semmi más hibájuk nem volt, mint az, hogy éljeneztek. Többek között az egyik serdülő fiatal leányra, Ress Böskére ráfog­ták, hogy izgatott és hogy a csendőrt arczul ütötte, a minek következménye az lett, hogy a leány nyolcz napot ült. Egy hang (a közéfen) : Ez nem ráfogás ! Markos Gyula: Mikor a csendőrt kérdőre, felelősségre vonták, azt vallotta, hogy őt nem ütötte senki sem arczul. Kérdem, t. ház, miért ült hát akkor nyolcz napig az a leány ? Nem akarok hosszas históriával előhozakodni, csak ennek az esetnek kapcsán szeretnék egyet­mást megemliteni, egyre s másra rámutatni. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! A régi Kis Tükör-ben olvastam, hogy Tótiban a bálba a dámákat a sár miatt puttonyok­ban hordják. Nagyon csekély és semmitmondó história ez analógiája nélkül, a nélkül t. i., hogy a peri kerületben választások idején a főszolgabiró ur a hivatalos szabadelvű jelöltet és annak hall­gató közönségét kéfc-három-, sőt négylovas hintón hivatalból körülhordja a kerületben. Hallgatósá­got pedig azért visz magával, mert ebben a kerü­letben sem a szabadelvűpártnak, sem a darabon­tokpártjának hallgatósága nincs és nem is volt. Ez az analógia, t. ház, ismét egy semmit sem jelentő dolog ugyan, de mindenesetre alkal­mas arra, hogy ennek kapcsán reá mutassak arra, hogy a főszolgabiró ur egész apparátusával hiva­talból korteskedett. (Mozgás.) Én, t. ház, még ez előtt a jelenség előtt is szemet hunynék, ha ujabb időben nem történtek volna olyan dolgok, a melyek arra engednek következtetni, hogy a régi rendszert siratják, azt kivánják vissza, ha a régi szabadelvű rendszer emberei nem csinálnának olyan odiózus dolgokat, hogy kerületemben, vala­hányszor valakit megbírságolnak, azt ne mon­danák : ezt Markosnak köszönheted. (Derültség.) I Ha valakit elcsuknak, akkor is azt mondják : ezt I Markosnak köszönheted ; ha valakin végrehajtást foganatositanak, ha valakinek adóját felemelik, a jegyző urak azt mondják : ezt is Markosnak kö­szönheted. (Derültség. Zaj.) T, ház ! Mindezt én nem venném rossz néven, mert az én embereim ismernek engemet, A mi nekem zokon esik, az nem más, mint hogy a régi darabontok, a kik meghalni nem tudnak, a kik minden áron élni akarnak, a régi rendszer keretében hivatalos ténykedéseik közepett is igy járnak el. (Mozgás.) A mi szolgabiránk önkényéhez a régi budai basa zsarnoksága csak gyerekjáték. A nyuli biróválasztásnál — hogy egyebet ne említsek — nem a választás színhelyén, nem a meghívott em­berekkel, hanem az ő saját embereivel külön egy félreeső helyiségben szavaztatott a szolgabíró köz­felkiáltással és ennek megfelelő kézfelmutatással, saját embereit rendelve be, a mikor többek között megtörtént, hogy minden jeleni:vő mind a két kezével szavazott. (Derültség.) Ilyen puccsokat gyakran rendeznek minálunk, a mi, hogy a köz­igazgatás nívóját sülyeszti, kétségtelen. így jártak el Ravaszdon is és más helyeken is. Én azonban mindezeket mellőzni óhajtom és most érkezem felszólalásom tulajdonképeni tárgyához. (Halljuk l Halljuk !) Hamis ürügy alatt ítélnek el embereket. A szolgabíró azt, a kire pikkje van, ha másként nem tudja elitélni, hamis ürügy alatt itéli el. Tanukat soha el nem fogad. Pintér Mihály nagyécsi lakos levélben panaszkodik nekem, hogy a íeleb­bezésre azért, hogy Győrött is elmarasztalják, ráírta a szolgabíró, hogy rovott előéletű, pedig az illető most is községi gyám. A felebbezést persze elutasították, mert a rokonság, komaság, barátság, pajtásság Gyérmegyében, Laszberg me­gyéjében, nem tud meghalni és megjavulni sem akar. A belügyminisztérium hatáskörébe tartozik a harmadik felebbezés, és ajánlom a t. miniszter ur figyelmébe ezt az óriási visszaélést, A megelőző két esetet, a ravaszdi és nyuli biróválasztást is egészen a közigazgatási bíróságig kellett felvinni, a míg végre megsemmisítették azokat, a miket minden fórumon jóváhagytak, a hol a megyében a régi pajtásság Ítélkezett. Be is fejezem rövid interpellácziómat (Éljen­zés.) egy másik és ehhez hasonló dolog megemlí­tésével. A hol sokadalom van, korcsmában, templom előtt, vásárban, látszik, hogy ezeket a dolgokat tendencziózusan, szándékosan a központból inté­zik. A jegyző urak emberei ugyanis, — nem neve­zem meg azokat az embereket, a kik elmondták nekem, mert íélek, hogy bosszút állnak rajtuk, — folytonosan járnak az emberek között, és »azt sugdossák, nekünk : hogy a mostani botrányokba fulladó rendszer nem ér semmit, nem is lesz bol­dogság Magyarországon, míg az erélyes kezű Tisza Pista vissza nem jön.* (Mozgás.) Bocsánatot kérek, ha csak egy embertől hal­lottam volna ezt hirdetni, akkor azt gondoltam f volna, hogy csak pletyka. De három-négy község­' bői jöttek hozzám egymásután, Tápszentmiklósról,

Next

/
Thumbnails
Contents