Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-115

8 115. országos ülés 19Ö7 február %%én, pénteken. senki ott a kerületben panaszt sem tett, hogy választási joga korlátozva lett volna. 3100 szavazó közül, mert 300 meghalt, leszavazott 2800, tehát még a betegeket is behozhatták. Teljes szabadsággal szavazhatott ott mindkét párt és a választásnak befejezése után a román pártelnök elment és megköszönte az elnök pártatlan eljárását, hogy mindnyájan leszavazhattak és alkotmányos jogukat tisztán gyakorolhatták. Csak egyetlenegy embert utasítottak vissza, egy rómait, a ki nem tudta megmondani a jelölt nevét és a harmadik kérdésre végre olyanformát motyogott, hogy öt forintért megmondja, kire szavaz. (Zaj és derültség.) Hódy Gyula: így van! Hock János : Ezek után ideállani és a nemzetiségi padokról támadni a mi választásainkat, tisztán azért, hogy a külföldön ellenünk felkeltett hangulat és ellenszenv mintegy alakilag is bizonyos alapra, a törvényhozásban előforduló vita alapjára helyeztessék, ez ellen én tiltakozom és semmit sem törődöm az ön visszautasitásával, t. képviselőtársam. Mert én is hiszem, hogy el fog jönni az az idő, midőn mi megértjük egymást a nemzetiségekkel, (Elénk helyeslés.) midőn ezek a nemzetiségek is belátják azt, hogy a magyar állammal karöltve együtt haladni nekik is életérdekük, mert közös ellenségeink ellen kell a harczot megvivnunk. Ezekkel megérthetjük egymást, mert a jóhiszeműség vezeti őket. De azokkal az emberekkel, kik itt a t. házban, mint magyar képviselők felállanak és azt mondják, hogy »cine mintye«, mint ön mondta ezt Vajda ur, erre pedig csak azt mondom : eljön az az idő, midőn a magyar állam is végleg leszámol a nemzetiségi izgatókkal, s nem engedi többé befolyásolni azt a jóhiszemű néj>et. Vigyázzanak tehát azok az izgatók, mig türelmünk határa egészen véget nem ér, mert én is egy magyar közmondással fejezem be rájuk vonatkozó felszólalásomat, hogy »jön még a kutyára dér«. (Elénk helyeslés és éljenzés, taps a baloldalon és a középen.) Vajda Sándor: T. ház ! Elnök : Milyen czirnen kivan a képviselő ur szólni ? Vajda Sándor: Személyes megtámadtatás czimén. Elnök : Ki támadta meg ? Vajda Sándor: Hock János. (Felkiáltások : Senki sem támadta meg ! Hock megnevezte !) Elnök : Méltóztassék ! Vajda Sándor : Hock János képviselő ur most ismételve felhozta azt az esetet, hogy én annak idején hazudtam, mikor azt mondtam, hogy nekünk kötelet kívánt, (Felkiáltások balfelól: Nem igaz !) mert ő nem azt mondta, hanem azt, hogy kötélgyárat. Hock János: Azoknak, a kik kifelé gravitálnak. (Nagy zaj.) Vajda Sándor: Kérem, hallgasson meg. Még ha azokra mondta volna is, a kik kifelé gravitálnak, hát kik azok % Szerinte azok ismét csak mi vagyunk, azután a tótok, a szerbek, tehát mégis csak nekünk kívánta a kötélgyárat. Konstatálom ismételten, hogy nem én voltam az, a ki hazudott, hanem Hock János memóriája volt az. (Zaj.) Elnök: Bocsánatot kérek, Hock János képviselő ur azt nem mondta, hogy a képviselő ur hazudott; ha mondta volna, biztosítom, hogy rendreutasítottam volna Hock János képviselő urat. Ezt én nem hallottam, de mert a képviselő ur most Hock Jánosra mondta, hogy hazudott, őt rendreutasítom, és ha ezt folytatni fogja, megvonom tőle a szót. (Elénk helyeslés balfelől.) Vajda Sándor: A házszabályokhoz akarok szólam. Kérem, itt félreértés van a dologban. A t. elnök ur nem hallotta az én szavaimat. Én nem azt mondtam, hogy Hock János hazudott, hanem, hogy Hock János memóriája hazudott. (Elénk derültség.) En azt mondtam, hogy Hock János akkor kötélgyárat kivánt nekünk és ezért rendre is lett utasítva. Kérem nekem a szót tovább is megadni. Elnök : Nem vontam meg a szót. Vajda Sándor: Ugyanaz a Hock János előállott ma és azt mondja ismét, hogy mi kifelé gravitálunk, hogy egy Goldis László, a kinek bizony-bizony nagyon ép esze van, olyan badarságokat állitott,mint a hogy a képviselő ur mondja .. . Elnök : A képviselő ur Goldis képviselő urnak ügyét nem teheti magáévá. A képviselő ur egyedül és kizárólag arra kapott engedélyt, hogy. személyes megtámadtatásra válaszoljon. Már pedig ha Goldis ellen intéztetett támadás, arra csak Goldisnak van joga ezen a czirnen válaszolni. (Elénk helyeslés.) Vajda Sándor : . . . Nekem azonban akkor azt kiáltotta Hock János : mikép állithatom azt, hogy ő hamisít, mikor ilyenekkel jön elő ; tehát rám vonatkozott ez, hogy hogyan állithatok ilyesmit és Hock nekem, Vajdának mondta, hogy nem hamisít. Ismételte, hogy ő ugyan nem szó szerint czitálja Goldis szavait, hanem az eszme szerint, már ugy, a hogy Hock János agyában az eszme átformálódott. Ezt az eljárást visszautasítom és tiltakozom az ellen, hogy Hock János vagy bárki más nekünk, román képviselőknek . . . (Nagy zaj és felkiáltások balfelől: Román képviselő nincs!) Markos Gyula: Román képviselő Bukarestben van! (Folytonos zaj.) Vajda Sándor: Ha minket kompromittáló adatokkal itt előáll, akkor tessék, czitálja azokat helyesen és ne ugy, a hogy az ő mentalitása azokat felfogja és jónak látja itt előadni, mert igenis állitom, hogy ebben az esetben nem jár el jóhiszemüleg Hock János, hogy ez az eljárás már magában hordja a hamisítást. Elnök: A képviselő ur polémiába nem bocsátkozhatik Hock János képviselő úrral, mert a házszabályok 206. §-a kimondja, hogy napirend előtti felszólalások vita tárgyát nem képezhetik. Ha tehát nem méltóztatik abban a keretben mozogni, a mely keretben megengedi a képviselő urnak a házszabály a felszólalást, akkor kénytelen leszek tőle megvonni a szót,