Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-115

1 115. országos ülés 1907 február 22-én, pénteken. vállalok többi képviselőtársaim nevében is, hogy mint fiiltanu nem jelentkezhetik teljesen integer ember, a ki azt vallhatná, hogy mi valaha a magyar emberek ellen izgattunk. Lázár Zoárd : En bizonyítom ! Mint fültami jelentkezem ! Pop Cs. István : Hol ? Állok elébe ! És azonnal meg is kérem, hogy legyen szives megmondani, hogy milyen körülmények között hallotta ezt % Lázár Zoárd : Csak legyen reá alkalom, majd megfelelek ! Pop CS. István : T. képviselőház! A legnagyobb és legsúlyosabb vád, a mely többek között ellenünk emeltetik, az, hogy mi Magyarországnak presztízsét, jó hírnevét akarjuk a külföld előtt kompromittálni, s hogy nekünk, a mikor itt beszélünk, nem az a czélunk, hogy képviselőtársaink bennünket megértsenek, hanem az, hogy egész Európa meghallja azokat a rágalmakat, a melyeket a magyarok ellen szórunk. (Igaz!) Erre, t. ház, csak egy válaszom van : azt hiszem, hogy román sajtó és román képviselő nem mondhatott két évtized alatt annyit a magyarokról, a mennyit magyar újságok mondottak a legutóbbi időben a nyilvánosságnak szánva és a mennyit átplántáltak idegen helyekre is. Mi a külföldre apelláltunk, de nem azért, hogy vádoljunk, hanem hogy testis vitae-nk legyen nekünk is arra nézve, hogy miképen izgattunk mi ? (Zaj.) Azután a kinek tiszta a lelkiismerete, az semmitől és senkitől se féljen. Ha az a külföld ide jön, s minden rendben van, ha meglátja a tényeket saját szemével, akkor eo ipso mi szolgáltattuk a legnagyobb bizonyítékot a mellett, hogy sérelmeink nem valók. Emlékezzenek csak vissza a nem rég elmúlt időre, a mikor az abszolutizmus fenyegetett! Akkor az összes lapok azt hirdették, hogy Kossuth Ferencz és gróf Apponyi Albert külföldi útra fognak indulni, hogy felvilágosítsák a külföldet a magyarországi állapotokról. Hock János: A magyar állam érdekében, de nem a magyar állam ellen, mint önök ! Pop Cs. István : Sohasem voltunk a magyar állam ellen ! Hentaller Lajos: Letagadják! Pop Cs. István : Nekünk is van jogunk védekezni ! Egy hang : A magyarok ellen ! Pop Cs. István : Nem a magyarok ellen védekezünk, hanem az olyan politikusok ellen, a kik alaptalanul támadnak. Mi lett volna Magyarországból, ha Kossuth Lajos a külföld előtt a közvéleményt fel nem rázza álmából? Igen ám, de Kossuth Lajos a külföld elé nem azzal a reczepttel ment, a melyet Hock János t. képviselő ur ajánlott, hanem azzal nyerte meg az egész világot, mert olyan alkotmánytervezetet mutatott be, a melyet, ha elfogadtak volna, biztosítjuk az urakat, hogy ma a románok, tótok és szerbek a magyarokkal, mint édes testvérekkel élnének együtt. Azt a vádat tehát határozottan visszautasítjuk, hogy mi a magyar állam tekintélye ellen törünk. Zakariás János : Hát 1848-ban mit csináltak ? Pop Cs. István : Kérem, ne beszéljünk történelmi dolgokról! (Felkiáltások: Ahá! Ez fáj nekik !) Ne bolygassuk a negyvennyolczas eseményeket ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pop Cs. István : Ne bolygassuk a 48 menyeket, mert azokban a magyar épen ngy küzdött a magyar ellen, mint bárki más. Ne méltóztassék tehát olyan időkre hivatkozni, a melyek nagyon közel állanak és a melyeket mi még nem vagyunk hivatva megbírálni. Lázár Zoárd : Nem is kell olyan messze menni. Elnök : Csendet kérek, t. ház. A képviselő ur erősen meg lett támadva, a méltányosság azt kívánja, hogy csendben hallgassák meg a védekezést. Pop Cs. István : Engedje meg a t. ház, de én azt hiszem, hogy olyan kitételeket és vádakat, a melyeket a t. képviselő ur tegnap itt emelt, nem lehet 24 órán át szótlanul hagyni. Nem lehet szótlanul bagyni olyan kitételeket, mint hogy tudva bujtogatjuk fel a népet arra, hogy hamis esküt tegyen, hogy az ügyvédek piszkos önzésből fosztogatják a népet. (Igaz! Ugy van!) Köszönöm szépen, elvárom, hogy ha férfiak, igazolják ezt a vádat. A t. ház nagyon jól tudja, hogy a románságnak kiskörű intelligencziája a tanítókból, papokból és néhány ügyvédből áll. Hogy miképen nevelkedünk, miképen jutunk erre a polczra, csak az tudj ki mellettünk van és ismeri szenvedéseinket. Okolicsányi László : Magyar stipendiumokkal jutnak ezekhez az állásokhoz. Pop Cs. István : Nem kaptam stipendiumot, h«,nem tanítottam a magyarokat még zsenge koromban. Ebbel éltem, tisztelettel és becsülettel küzdöttem, és most, hogy szerencsétlenségem ide hozott, itt azt a vádat kell hallanom, hogy mindent, a mit teszünk, piszkos önzésből, csak azért teszszük, hogy a népet fosztogassuk. Hivatkozom újból Lázár Zoárd úrra, mondja meg a t. kolléga ur : fosztogatom-e én a népet ? Vajda Sándor : Most hallgat, betömte a száját! Pop Cs. István : Nekem egy előkelő diszes állásban levő magyar ember levelet irt a választások után. Megmutatom, hogy azok, a kiknek komoly szándékaik vannak, lássák, milyen eszközökkel küzdünk mi a választásoknál. Felolvasom, hogy tudja az igazi magyar közvélemény, hogy ez a vád, hogy terrorizálunk és gyűlöletre bujtogatjuk a magyar népet, alaptalan, valótlan. Nem tudom, helyesen teszem-e vagy sem, mikor ezt a gratulácziót felolvasom, de azt hiszem, annak az ügynek teszek vele szolgálatot, a melyért küzdök, hogy t. i. megérttessük magunkat önökkel, A levél a következő (olvassa) : »Igen t. képviselő ur ! Csata után teljes megnyugvással csatlakozom azokhoz, a kik nagyságod tegnapi nagy sikeréhez szerencsét kivannak, őszintén elismerem, hogy